Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-12

733 Az országgyűlés 12. ülése, II biztonság megszilárdításának céljával. Sokoldalú testvéri együttműködésünk a Szovjetunióval, a szocialista közösség országaival egyben békepolitikánk sikereinek a záloga is. Tisztelt Országgyűlés! Ennyiben kívántam ismertetni a Magyar Népköztársaság kormányának külpolitikai tevékenységét, kormányunk álláspontját a legfontosabb nemzetközi kérdésekben. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a kormány nevében adott beszámolómat vitassa meg és fogadja el. Köszönöm a figyelmet. (Nagy taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy a külpolitikai beszámolóhoz négy képviselőtársunk jelentkezett szólásra. Elsőként Darvasi István képviselőtársunk szólal fel. DARVASI ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! A külügyi bizottság meghallgatta, megvitatta és egyetértéssel tudomásul vette a kormány külpolitikai tevékenységéről szóló külügyminiszteri beszámoló elvi mondanivalójának lényegét, és lényegesebb tételeit. Az élet rendje, hogy az ülés napja óta is történtek események, amelyeknek természetüknél fogva helyet kellett kapniuk a miniszteri expozéban. így mindnyájunk megelégedésére sikeresen fejeződtek be Erich Honeckernek, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsa elnökének és Helmut Schmidtnek, a Német Szövetségi Köztársaság kancellárjának több napos tárgyalásai. A két német állam kapcsolatainak javulása és szilárdulása nagy jelentőségű Európa és a világ békéje szempontjából. Ugyancsak megnyugvással vehettük tudomásul, hogy a Lengyel Népköztársaság Államtanácsa szükségállapotot hirdetett, és megalakult a Nemzeti Megmentés Katonai Tanácsa. Tudjuk, hogy bár ez csak az első lépés a rendteremtés, az ellenforradalom elleni eredményes harc, a szocialista konszolidáció és a Lengyelország sajátosságainak megfelelő politika kidolgozásának útján, ám elkerülhetetlen, indokolt és szükséges lépés, amely nélkül szocialista konszolidáció és megújult szocialista politika egyaránt elképzelhetetlen. Tisztelt Országgyűlés! Az a nemzetközi tekintély és megbecsülés, amelynek a Magyar Népköztársaság világszerte örvend, jól mérhető parlamentünk külügyi tevékenységében és külkapcsolataiban is. Aligha lehet felsorolni azokat az országokat, amelyekben az elmúlt esztendőkben magyar parlamenti küldöttség járt és ugyancsak tekintélyes azoknak a parlamenteknek a száma, amelyeknek küldöttségét vendégül láttuk, azoknak a jelentős és nagy tekintélyű politikusoknak, parlamenti tisztségviselőknek és képviselőknek száma, akik az elmúlt esztendőkben hazánkba látogattak. Csak kapcsolataink méreteinek érzékeltetése kedvéért sorolom fel, hogy Apró Antal elvtársnak, az Országgyűlés elnökének vezetésével 1981-ben küldöttség járt Csehszlovákiában, a Német Szövetségi Köztársaságban és Jugoszláviában, ezenkívül látogatást tett az országgyűlés elnöke, Horst Sindermann elvtársnál, a Német Demokratikus Köztársaság Népi Kamarájának elnökénél. Péter János elvtársnak, az Országgyűlés alelnökének vezetésével járt országgyűlésünk kül2. december 18-án, pénteken 734 döttsége a tavasszal Venezuelában, Kolumbiában, Panamában, Nicaraguában, Mexikóban és Kubában, az ősszel pedig Thaiföldön, Indonéziában és Ausztráliában. Vendégül láttuk az idén a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának küldöttségét, Eduard Amvroszijevics Sevardnadze elvtársnak, az SZKP Politikai Bizottsága póttagjának, Grúzia Kommunista Pártja első titkárának vezetésével. Hazánkban járt a felsorolás időrendjében a Kongói Népi Köztársaság, Kanada, Nicaragua, Kolumbia, Angola parlamenti küldöttsége, jártak itt argentin képviselők a Hazafias Népfront vendégeként, fogadtuk Emilio Taviani urat, az olasz szenátus külügyi bizottságának elnökét, az Amerikai Egyesült Államok képviselőháza katonai bizottságának küldöttségét, Wolfgang Mischnik urat, a Német Szövetségi Köztársaság szabad demokrata párti parlamenti frakciójának elnökét, az amerikai kongresszus mezőgazdasági bizottságának küldöttségét, Giulio Andreotti urat, az olasz parlament külügyi bizottságának elnökét, az arab parlamenti unió öt arab országot és a palesztin nemzeti tanácsot képviselő delegációját. A felsorolás itt is a látogatások időrendjében történt. A küldöttségek és a politikusok látogatása mindig eszmecserékkel is együtt jár, ami a közleményekben általában, mint kölcsönös tájékoztatás szerepel. Amikor parlamentünk küldöttségei és tagjai külföldön járnak, valóban csak szavakban tudják tájékoztatni tárgyaló partnereinket hazánk belső helyzetéről és külpolitikájáról. Bár ez sem nélkülözi a meggyőző erőt, sokkal többet tudunk életünkből megmutatni partnereinknek akkor, ha vendégül láthatjuk őket. Akkor a valóság támasztja alá azt, amit szavakban is elmondunk. Külföldön tárgyaló képviselőink szavainak az ad meggyőző erőt, hogy maguk mögött tudják szilárd belső rendünket, a szocialista nemzeti egységet, a fejlődő és mindinkább kibontakozó szocialista demokráciát, a jó közellátást. Úgy léphetnek fel, mint annak a Magyar Népköztársaságnak a képviselői, amely valódi nemzeti érdekeinek tudatában hű tagja az európai szocialista országok Varsói Szerződésének, s amely éppen ezért a kétoldalú kapcsolatokban e háttérrel hatékonyan tudja képviselni nemzeti érdekeit. Képviselőink abban a tudatban tárgyalnak külföldön, hogy a világról szerzett tapasztalataik nagyrészt egybeesnek a fejlett tőkés országokban mind sűrűbben megforduló, és azok életével ismerkedő, gondolkodó magyar állampolgárok tapasztalataival. A magyar turisták láthatják, hogy életünk minősége, a közellátás, a közegészségügy, a közoktatás és a kultúra, valamint az életmód egy és másban már jobb, egy és másban még elmaradhat a fejlett tőkés országok mögött, az azonban bizonyos, hogy más: szocialista. Igen keveseknek jut eszébe, hogy a hazai létbiztonságot és nyugalmat felcseréljék a tőkés világ veszedelmeivel és bizonytalanságaival. Az Országgyűlés delegációi és tagjai nem a kormány megbizottaiként tárgyalnak, nem írnak alá egyezményeket. Ennek ellenére érdemes szorgalmazni a parlamenti kapcsolatokat, mert alig mérhető jelentősége van annak, hogy megismer-