Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-12

731 Az országgyűlés 12. ülése, 1981. december 18-án, pénteken 732 pártja és kormánya vezetésével eredményesen dolgozik országa gazdaságának helyreállításán, egy új, jobb társadalom felépítésén. Az elmúlt hónapokban nagy jelentőségű szovjet és más szocialista javaslatok hangzottak el a Közép-Kelet és a Perzsa-öböl problémáinak rendezéséről, valamint az Indiai-óceán és a Távol-Kelet békéjének és biztonságának megszilárdításáról. Ügy véljük, hogy ezek időszerű, reális javaslatok, s kívánatos, hogy az érdekelt államok pozitívan reagáljanak, mielőbb konkrét tárgyalásokat kezdjenek e kérdésről. Szólni kell néhány szót Dél-Afrikáról is. A Dél-afrikai Köztársaság fajüldöző kormányzata nyilván külföldi támogatóinak egyetértésével azon mesterkedik, hogy háborús tűzfészket hozzon létre Angola déli határán. A dél-afrikai rezsim semmibe veszi az Angolai Népi Köztársaság szuverenitását, fegyveres erői mélyen benyomulnak Angolába, és ott vandál pusztításokat végeznek. Itt az ideje, hogy komoly lépések történjenek ennek az arcátlan agressziónak a megfékezésére ! Az érintett államoknak végre komoly lépéseket kellene tennie Namíbia függetlenségének biztosítására. Nem lehet megfeledkezni arról sem, hogy Európában is van egy régóta húzódó, megoldásra váró probléma, a ciprusi kérdés. Álláspontunk e tekintetben is változatlan. Ciprus állami egységének helyreállítása, területi integritásának biztosítása mellett vagyunk. A szigetország két népközösségének tárgyalásain a feleket kielégítő megoldást kell találni. Fellépünk az összes külföldi csapatok kivonása, a külföldi katonai támaszpontok megszüntetése mellett. Egyetértünk Ciprus el nem kötelezett státusának fenntartásával és biztosításával. Tisztelt Országgyűlés! Mint látható, a világban nem kevés probléma halmozódott fel. A szocializmus országai, különösen a Varsói Szerződés tagállamai időről időre áttekintik a kialakult helyzetet és meghatározzák a közös tennivalókat. Ezt tette az elmúlt napokban a Varsói Szerződés külügyminiszteri bizottságának bukaresti ülése is, amely meghatározta együttes feladatainkat az ENSZ-közgyűlés 1982-ben esedékes, leszereléssel foglalkozó második rendkívüli ülésszakával és a madridi találkozóval, tehát két igen fontos kérdéssel kapcsolatban. Az ülésszak újra megfogalmazta a Varsói Szerződés vezető szerveinek javaslatait a leszerelés, a béke és a biztonság megszilárdítása ügyében. A nemzetközi életben felgyülemlett problémák nagyok, de nem megoldhatatlanok. Ha megvan a békés megoldás melletti elkötelezettség, az érdekek kölcsönös figyelembevétele és a kellő türelem, nem maradhatnak el az eredmények. A szocialista országok — köztük a mi hazánk is — a vitás nemzetközi kérdések és konfliktusok békés megoldásának a módszerét ismeri el helyesnek, s fő eszköznek mindig is a tárgyalásokat tartotta. Messzemenően támogatjuk a Szovjetunió, a Varsói Szerződés tagállamainak közösen kialakított, békés megoldásra szólító javaslatait, kezdeményezéseit, és aktívan részt vállalunk a megvalósításukban. Leonyid Iljics Brezsnyev elvtárs legutóbbi látogatása a Német Szövetségi Köztársaságban, vezető nyugat-európai politikusok moszkvai és más szocialista országokban történt látogatásai ismételten megerősítették: nincs olyan kérdés, amelyről a Szovjetunió és a szocialista országok ne lennének készek tárgyalni, minden előfeltétel nélkül. A tárgyalások azonban csak úgy lehetnek eredményesek, ha a tárgyalófelek egyike sem törekszik egyoldalú előnyökre és figyelembe veszi a másik fél elemi biztonsági igényeit és érdekeit is. Szükségesnek tartom annak hangsúlyozását is, hogy a jelenlegi helyzetben a nemzetközi problémák megoldásában a szovjet—amerikai viszony még meghatározóbb, még fontosabb szerepet játszik, mint korábban. Az égető nemzetközi problémák tartós rendezése, a szocialista és a más rendszerű országok kapcsolatainak széles körű fejlődése aligha képzelhető el a két ország megfelelő együttműködése nélkül. Szeretnénk remélni, hogy a szovjet—amerikai kapcsolatok, amelyek az utóbbi években nem a Szovjetunió hibájából romlottak meg, előbb-utóbb normalizálódnak. Maradéktalanul támogatjuk az erre irányuló szovjet erőfeszítéseket, a Szovjetunió Kommunista Pártja XXVI. kongresszusának javaslatait, az 1980-as évek új békeprogramját és az azóta tett szovjet javaslatokat. Tisztelt Országgyűlés! A nemzetközi feszültség növekedése sok gond és nehézség forrása, hazai építőmunkánkban és nemzetközi tevékenységünkben egyaránt. Tudjuk, hogy időre és nagy erőfeszítésekre lesz még szükség ahhoz, hogy a szocialista és más békeszerető országok, valamennyi józanul gondolkodó erő leküzdhesse a szélsőséges imperialista körök hidegháborús törekvéseit. Szilárd meggyőződésünk azonban, hogy a békés egymás mellett élés, az enyhülés nem múló epizód az emberiség történetében, hanem az egyetlen reális alternatíva a világ minden állama és népe számára társadalmi rendszerüktől, szövetségi elkötelezettségüktől függetlenül. Az enyhülés egyik legjelentősebb eredménye a helsinki záróokmány elvei és szelleme ma is hat és hozzájárul ahhoz, hogy Európában — a feszültség növekedése ellenére —• viszonylag kiegyensúlyozott az együttműködés a különböző társadalmi rendszerű országok között politikai, gazdasági, tudományos és egyéb területeken. Ez még mindig stabilizáló hatást gyakorol a világ más térségeire, az egész nemzetközi légkörre. Az imperialista törekvések ellenére változatlanul létezik az enyhülési folyamat objektív alapja —, az erőegyensúly a Szovjetunió és az Egyesült Államok, a Varsói Szerződés és a NATO között. A szocializmus, a haladás erőinek gyarapodása, a szocialista országok, mindenekelőtt a Szovjetunió aktív békepolitikája, százmilliók határozott kiállása a béke mellett új perspektívát nyújt a világ számára, biztosítékot arra, hogy a feszültség, a háború megszállottjai nem kerekedhetnek felül. Bízunk abban, hogy a jelenlegi feszültség bizonyos idő után csökkenni fog, s előbb-utóbb újra érvényesül az enyhülés, a józan ész politikája. Ez persze, nem megy simán, ezért kemény, határozott harcot kell folytatnunk mind a nemzetközi színtéren, mind a munka frontján. Több évtizedes töretlen külpolitikánk szorosan egybekapcsolódott a szocialista közösség legfontosabb külpolitikai feladatával, a béke és a