Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-12

729 Az országgyűlés 12. ülése, 1981. december 18-án, pénteken 730 országunk bővítse kapcsolatait az aláíró országokkal. Ezen törekvéseink eredményei közismertek. Csak természetes, hogy az 1980 őszén megkezdődött madridi találkozótól is előrehaladást vártunk a béke és a biztonság megszilárdítása terén. Nem kis csalódást keltett bennünk az, hogy egyes nyugati delegátusok a konstruktív, gyümölcsöző, előrevivő tevékenységgel szemben elsőbbséget adtak a szocialista országok ellen irányuló rágalmazásnak. A helsinki folyamat erejét mutatja, hogy a találkozó a nyilvánvalóan hátráltató tevékenység ellenére is eredményeket ért el. Mintegy 80 százalékban megfogalmazta a kiadásra tervezett záródokumentum szövegét. Természetesen maradtak még problémák, közöttük igen fontosak, amelyeknek a megoldása érdekében további erőfeszítéseket kell tenni. A találkozó eddigi legfontosabb eredményének azt tartjuk, hogy sikerült elfogadtatni minden résztvevővel: a nem távoli jövőben meg kell szervezni az európai katonai enyhülési és leszerelési konferenciát, amely bizalomerősítő intézkedésekkel és más, a katonai enyhülést elősegítő kérdésekkel foglalkozna. A konferencia létrehozása érdekében a Szovjetunió nagyvonalú gesztust tett, a helsinki záróokmányban megjelölt 250 kilométer helyett egész európai területére hajlandó kiterjeszteni a bizalomerősítő intézkedések hatályát. Csak természetes, hogy ilyen jelentős javaslat feltételezi: a nyugati országok is kiszélesítik a bizalomerősítő intézkedések övezetét. A magyar küldöttség Madridban azon munkálkodik, hogy végül is sikerüljön áthidalni az ellentéteket. Hiszen a találkozó sikeres befejezése nagyban javítaná a nemzetközi légkört, kudarca viszont hosszabb időre visszavetné a helsinki folyamatot. Tisztelt Országgyűlés ! A világ különböző részeiben kirobbant tartós konfliktusok nem kismértékben befolyásolják az országok viszonyát, s nehezítik a nemzetközi problémák megoldása érdekében folyó tevékenységet. Hazánk, együtt a szocialista közösség országaival, továbbra is következetesen síkra száll a meglevő tűzfészkek kioltása, a nemzetközi légkört mérgező hatások csökkentése mellett. E fórumon is hangsúlyozni kívánom, hogy a Magyar Népköztársaság lehetőségeihez mérten, mindig kész közreműködni a békét fenyegető feszültséggócok rendezésében. Ami a közel-keleti válságot illeti, napjainkban még inkább nyilvánvalóvá vált a Camp David-i különalku kudarca. Ennek felismerése tükröződik a nyugat-európai és az egyes nyugatbarát arab országok vezető köreiben is. Különböző elképzelések látnak napvilágot a válságos helyzetből való kiútról. A mi véleményünk szerint a kiút lényege, mint azt már nem egy ízben hangsúlyoztuk, a palesztin nép önrendelkezési jogának elismerése, beleértve az önálló államalapítást is, az izraeli csapatok kivonása valamennyi megszállt arab területről, a térség államai biztonságának szavatolása. Továbbra is az a nézetünk, hogy a kérdés rendezése érdekében nemzetközi értekezletet kell összehívni az összes érdekelt fél részvételével, beleértve a palesztin nép egyedüli képviselőjének, a Palesztin Felszabadítási Szervezetnek a részvételét is. Izrael parlamentje 1981. december 15-én felháborító határozatot hozott: elfogadta a kormány javaslatát a Szíriához tartozó Golan-fennsík bekebelezéséről. Ezt a döntést az egész világ elítéli, mint olyan akciót, amely rávilágít Izrael erőszakos terjeszkedési törekvéseire. íme, ide vezet az Egyesült Államok és Izrael úgynevezett stratégiai együttműködése! Az ilyen lépések szinte lehetetlenné teszik a térség tartós békéjének és biztonságának helyreállítását. A helyzetet tovább bonyolítják a nagyarányú amerikai hadmozdulatok, a szilárdság frontjához tartozó egyes országok, így Líbia ellen elkövetett provokációk. Nem minden aggodalom nélkül tekint a világ a Perzsa-öböl térségében tapasztalható fejleményekre. Az amerikai vezetők az öbölbeli országok fenyegetettségéről beszélnek, „védelmet" ajánlanak fel valamilyen elvont ellenség ellen, holott ezek az országok minden jel szerint képesek megvédeni magukat. De nem is ez a dolog lényege, hanem az, hogy az úgynevezett gyorshadtestnek szeretnének megfelelő támaszpontokat szerezni. Afganisztán ellen tovább folyik a hadüzenetnélküli háború. A külföldről — amerikai, kínai, pakisztáni segítséggel — mesterségesen szított feszültség csak arra jó, hogy elterelje e térség országainak figyelmét az imperializmus és szövetségesei elleni harcról. Véleményünk szerint a helyzet rendezésére jó alapot kínálnak az afgán kormány reális, valamennyi érintett fél tényleges érdekeit tiszteletben tartó ismert javaslatai, melyeket a magyar kormány támogat. Az utóbbi hónapokban jelentősen nőtt a feszültség a Karib-tenger és Közép-Amerika térségében. Súlyos fenyegetésekkel néz szembe a forradalmi Nicaragua, egyre nyíltabb az imperialista beavatkozás Salvadorban. Fokozódott a szocialista Kuba ellen irányuló hangulatkeltés és fenyegetőzés. Egyes washingtoni megnyilatkozások nem tartanak kizártnak egy, a Kubai Köztársaság, illetve Nicaragua ellen irányuló agreszszív lépést, valamiféle „büntetőakciót". Az országok és népek nagy része elítéli az ilyen terveket. Ê helyről is szeretném kifejezni, hogy népünk szolidáris a függetlenségét, szuverenitását védelmező testvéri kubai és nicaraguai néppel. Az indokínai országok békés építőmunkájának kibontakozását, gazdaságuk helyreállítását továbbra is nagymértékben akadályozza az imperializmus szélsőséges erőivel összejátszó kínai vezetés hegemonista politikája, a térség konszolidációját gátló politikai és nem utolsósorban katonai tevékenysége. Az itt kialakult helyzet orvoslásának egyetlen igazi gyógymódja van: véget kell vetni Kína expanzív törekvéseinek, az indokína és a délkelet-ázsiai országok megosztását célzó képmutató politikájának és propagandatevék eny ségének. A kambodzsai konszolidáció eredményei érthető okok folytán nem tetszenek Kínának, s a népi rendszer ellenségeinek sem. De nem egészen érthető az ASEAN-országok magatartása. Elképzelhető-e, hogy a kambodzsai nép a nyakára engedi ültetni a gyökértelen emigránsok csoportját, akiknek a fegyveres ereje ráadásul Pol-Pot fegyvereseiből kerülne ki? Tudomásul kellene venni, hogy a kambodzsai nép véglegesen lerázta Pol-Pot és más kínai helytartók uralmát, s