Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.
Ülésnapok - 1980-12
981. december 18-án, pénteken 722 721 Az országgyűlés 12. ülése, 1 (Elnök: PÉTER JÁNOS — 10.01 óra.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Ülésünket megnyitom. Rátérünk következő napirendünk tárgyalására. Az alkotmány 39. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy a Minisztertanács tagjai kötelesek munkájukról az Országgyűlésnek beszámolni. E kötelezettségének eleget téve Púja Frigyes külügyminiszter elvtárs beszámol a kormány külpolitikai tevékenységéről. Púja Frigyes külügyminiszter elvtársat illeti a szó. PUJA FRIGYES: Tisztelt Országgyűlés! Megtisztelő kötelességemnek teszek eleget, amikor — alkotmányos gyakorlatunkhoz híven — beszámolok a Magyar Népköztársaság kormányának külpolitikai tevékenységéről, álláspontjáról a nemzetközi élet legfontosabb kérdéseiben. Pártunk XII. kongresszusa, majd ezt követően a múlt év szeptemberében elfogadott kormányprogram is megkülönböztetett figyelmet szentelt nemzetközi feladatainknak. Ez érthető, hiszen szocialista építőmunkánk előrehaladása szorosan összefügg a nemzetközi politikai és gazdasági helyzet alakulásával. Itt, a Parlamentben is számos esetben nagy nyomatékkal esett szó arról, hogy országunk a nemzetközi helyzet fejleményei iránt igen érzékennyé vált. Az enyhülési folyamat megtorpanása, a feszültség növekedése, a világgazdasági folyamatok vártnál is kedvezőtlenebb alakulása miatt a korábbiaknál jóval nehezebb külső feltételek közepette kell megbirkóznunk az előttünk álló feladatokkal. A nemzetközi helyzet kiéleződése az amerikai vezetők 1977—78 óta tett intézkedéseinek egyenes következménye. Legfontosabb céljuk — s ebből nem is csinálnak titkot —, a katonai fölény megszerzése a Szovjetunióval, a szocialista közösség országaival szemben, hogy ennek alapján visszatérhessenek az erőpolitikához. A NATO-államok már 1978-ban, washingtoni csúcstalálkozójukon elhatározták a katonai költségvetések évi 3 százalékos emelését. A NATO Miniszteri Tanácsa pedig két évvel ezelőtt Brüsszelben úgy döntött, hogy 572 új típusú amerikai közép-hatótávolságú nukleáris rakétát telepít Nyugat-Európa öt országába. Az ez év januárjában hivatalba lépett amerikai köztársaságpárti adminisztráció magáévá tette ezt a politikát, sőt néhány intézkedésével tovább súlyosbította a helyzetet. Az amerikai kongresszus által jóváhagyott rekordnagyságú katonai költségvetés keretében meggyorsították a különböző haderőnemek nagyarányú fejlesztését, intenzíven folytatják az úgynevezett gyorshadtest megszervezését. Megkezdték a neutronbomba gyártását. Az állítólagos szovjet katonai fölényre, a „szovjet fenyegetésre" hivatkozva egyes amerikai vezetők a korlátozott nukleáris háború lehetőségéről értekeznek, nukleáris figyelmeztető csapásról beszélnek. Elgondolkodtató, hogy most Európát is a feszültség jelentős növekedése fenyegeti, azt a kontinenst, amely a háború és a béke szempontjából a legfontosabb terület, s amelyen a hetvenes években viszonylagos nyugalom volt. Ha Európában felborulna a katonai erőegyensúly, nemcsak az európai béke és biztonság, de az egész világ békéje és biztonsága is jóvátehetetlen károkat szenvedne. Nem véletlen, hogy a józanul gondolkodó nyugati vezetők is felismerik az országainkat is fenyegető veszélyt. Érthető, ha az amerikai fegyverkezési és rakétatelepítési tervek ellen óriási tömegek mozdulnak meg NyugatEurópában. Az utóbbi hetek néhány nemzetközi eseménye, az amerikai vezetés mérsékeltebbnek tűnő megnyilatkozásai, az európai nukleáris eszközökről Genfben megkezdődött szovjet—amerikai tárgyalások és más jelenségek bizonyos reményeket keltenek a békét féltő emberekben. Helytelen lenne azonban illúziókat táplálni; az alapkérdésekben, az Egyesült Államok és a NATO politikájában nincsenek lényeges változások. Tisztelt Országgyűlés ! A kiéleződött nemzetközi helyzet joggal vált ki aggodalmat világszerte, s indokoltan nyugtalanítja hazánk közvéleményét is. Nem szorul különösebb magyarázatra, hogy ilyen helyzetben megnő a jelentősége az enyhülés korábbi eredményei megőrzésének, a háborús veszély csökkentése, a fegyverkezési hajsza korlátozása érdekében vívott küzdelemnek. A Magyar Népköztársaság, pártunk és kormányunk — hála az enyhülés napjainkban is ható tényezőinek —, a rosszabbá vált nemzetközi körülmények közepette is folytatta aktív, széles körű nemzetközi tevékenységét, a kapcsolatok fejlesztését a tőkés államokkal, s a sokoldalú együttműködés keretében a közreműködést az akut nemzetközi problémák rendezésében. Mindezt szem előtt tartva, a jövőben még inkább ki kell aknáznunk lehetőségeinket az előttünk álló feladatok teljesítése, a közös szocialista törekvések valóra váltása, sajátos nemzeti érdekeink biztosítása céljából. Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt évek világpolitikai és világgazdasági fejleményei is meggyőzően bizonyították, hogy békénk és biztonságunk, gazdasági fejlődésünk szempontjából rendkívüli jelentősége van testvéri barátságunk ápolásának, sokoldalú együttműködésünk állandó fejlesztésének a szocialista országokkal, mindenekelőtt a Szovjetunióval. Pártunk és kormányunk nemzetközi tevékenységének legfontosabb vonása változatlanul a kapcsolatok erősítése, bővítése, szövetségeseinkkel, mind a kétoldalú kapcsolatok, mind pedig a Varsói Szerződés és a KGST keretében. A magyar—szovjet kapcsolatok kiterjednek a politikai, a gazdasági, az ideológiai, a kulturális és a tudományos élet minden területére. Gyakorlatilag nincs a szocialista építőmunkának olyan területe, ahol kölcsönösen előnyös együttműködésünknek ne lenne meghatározó szerepe. Ugyanezt mondhatjuk nemzetközi tevékenységünkről, összehangolt külpolitikai fellépésünkről is. Kapcsolataink fejlődésének kiemelkedő állomásai voltak Kádár János és Leonyid Iljics Brezsnyev elvtárs hagyományossá vált találkozói és véleménycseréje a pártjaink és országaink előtt álló legfontosabb feladatokról. Ezek a találkozók meghatározó fontosságúak a magyar és a szovjet nép barátságának elmélyítésében, és arra ösztönöznek, hogy még tevékenyebben dolgozzunk a két ország kapcsolatainak bővítéséért. Rendkívül nagy szerepet játszanak a béke védelmét, a biztonság megszilárdítását célzó lépéseink,