Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-2

61 Az Országgyűlés 2. ülése, 1980. szeptember 25-én, csütörtökön 62 PAP JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! A Minisztertanács elnökének beszéde, a kormányprogram elé valamennyien várakozással tekintettünk: mi, országgyűlési képviselők, és valamennyien a választóink, az ország lakossága is. Nem azért, mert valami teljesen új, nagy fejlődésről, nagyszabású előrehaladásról szóló, felgyorsult fejlesztési programot akartunk volna hallani. Ismerjük az ország helyzetét. Ismerjük a nemzetközi kereskedelmi, és a feszült nemzetközi helyzetet, és tudjuk, hogy ebben a helyzetben nem lehet szó valamiféle gyors, nagyszabású előrehaladásról. A miniszterelnök elvtárs által is említett jeles belpolitikai események kapcsán, népünk megismerte és megértette az ország helyzetét, s ezt nap mint nap tapasztaljuk választókerületemben, Veszprémben és Veszprém megyében is az emberek tenniakarásában, abban, hogy mindenki igyekszik a saját munkáját kicsit feszesebben, kicsit jobban végezni. A dolgok természetéből adódik a jelenlegi helyzetben, hogy mindenkiben van aggodalom is. Aggodalom a békéért, aggodalom az ország gazdasági helyzetéért, aggodalom azért, hogy meg tudjuk-e védeni elért eredményeinket, sikerre tudjuk-e vinni a XII. pártkongresszuson elhatározott programunkat. Ehhez kapcsolódik — és azt hiszem, erre nagyon oda kell figyelni valamennyiünknek, választott képviselőknek, vezető embereknek —-, hogy nagy-nagy tenniakarás van az emberekben, hogy ügyünket jobb irányba fordítsuk, és ehhez vártuk, mindenki várta a programot, úgy érzem, hogy ez, amit itt a miniszterelnök elvtárstól hallottunk, megfelel a várakozásnak: a programbeszéd hangja és tartalma valamenynyiünk egyetértését váltotta ki. Szolid és határozott hangvétele, iránymutatása, az elképzelések, valamint a már elért kezdeti eredmények, és a sok-sok siker, amire támaszkodhat kormányunk, biztosítékot adnak arra, hogy céljainkat valóra is tudjuk váltani. Ezt egyébként a párt XII. kongresszusa kapcsán, valamint a választás során dolgozó népünk is egyetértéssel megerősítette. Egyetértünk valamennyien azzal, hogy elért eredményeinket megvédve, megszilárdítva egy későbbi lendületesebb fejlődés feltételeit teremthetjük meg, és szorgos, fegyelmezett munkával tudnunk kell megteremteni a jövő előrehaladás feltételeit. Tisztelt Országgyűlés! Ma, amikor egyes körökben kicsit divat is lett a panaszkodás, a borúlátás, a hibák keresése — most félreértés ne essék, nem a jogos felvetésekre gondolok, s a kritikákra, amelyek a végrehajtás során bennünket is érnek —, ebben a helyzetben azt hiszem, nem árt leszögeznünk, hogy a tényeket, népünk elért eredményeit mindenkinek figyelembe kell vennie, azt, hogy az életszínvonal, az egészségügyi, a kulturális ellátás terén, a lakáshelyzetben, a szociális biztonságban, a mezőgazdasági és az ipari termelésben, az ipari szerkezet már eddig elért átalakításában sok olyan változás történt, amelyre méltán lehetünk büszkék. Termékeink minőségében már eddig is értünk el eredményt. Ezt bizonyítják a külgazdasági eredményeink, amelyek ugyan nem világraszólóak, de nagyon is megbecsülendők. Talán még valamit megemlítenék úgy is, mint az Országgyűlés honvédelmi bizottságának az elnöke. Mi azt a megtisztelő feladatot kaptuk, hogy a fegyveres testületekkel való kapcsolatban az Országgyűlés feladatát lássuk el, s megállapíthatjuk, hogy a közrend, a közbiztonság, a béke megvédésében azok az emberek, akik a feladatukat teljesítik — a Belügyminisztérium, a Néphadsereg dolgozói és a sorkatonák —, szintén mindent megtesznek a maguk helyén, s rájuk is bizton lehet számítani abban, hogy továbbra is fenntartsuk a jelenlegi jó közhangulatot, azt a közbiztonságot, amellyel rendelkezünk, amelyet el tudtunk érni, s amelyre azt hiszem, Európában és a világban szintén büszke lehet a magyar nép. Igyekeztünk Veszprém megyében, választókerületemben is tettekkel, munkánk eredményeivel elősegíteni az eltelt években az országos feladatok és gondok megoldását. Ügy dolgozni, hogy azok a jelentős ipari kapacitások, azok a lehetőségek, amelyeket rendelkezésünkre bocsátott dolgozó népünk, számunkra megnövekedett feladatokat, és megnövekedett felelősséget jelentenek, és minden dolgozó ember érti, hogy ezeknek a jobb kihasználása, jobb hasznosítása szükséges dolgozó népünk javára. Ügy kellett, és kell kihasználnunk, s fejlesztenünk ezeket — legjobb tudásunk és erőnk szerint —, hogy minél inkább népünk javát, országunk érdekét szolgálják. Azt hiszem, jogos megelégedéssel mondhatom az Országgyűlés előtt: az eddig elért eredményeink azt bizonyítják, hogy dolgozóink megértették ezt a feladatot, és elérték azt, amit tőlük várni lehetett. Az V. ötéves terv első négy évében ipari üzemeink 30 százalékkal növelték termelésüket, úgy, hogy ez értékesítésre került, úgy, hogy ez gyarapította a nemzeti vagyont, jórészt exportra tudtuk küldeni, s ezzel a kereskedelmi mérlegünket javítani. Külön sikerként értékeljük a megyében, hogy meg tudtuk duplázni az elmúlt négy évben a dollár viszonylatú exportunkat, s az idei év első félévében is jelentősen előre tudtunk haladni ezen a téren. Biztos, hogy ez nemcsak a mi jó munkánknak az eredménye: benne van ebben a külkereskedők munkája, benne van ebben az eredményeknek az a része is, hogy keresettek azok a termékek, amelyeket exportra tudtunk vinni. Része van az elért eredményekben és sikerekben, hogy bátran mertek kezdeményezni az üzemek vezetői, az üzemi kollektívák, együtt az egész kollektíva, és erre egy példát mondanék: a 45 milliárdos exportfejlesztő hitelből, mintegy 5 milliárdot vettek igénybe Veszprém megye üzemei, 65 beruházás indult ennek a keretében, és ebből már 49 üzemel jó eredménnyel, többségében hozva azt, amit tőlük elvártunk. Manapság sok szó esik a világszínvonalról, a világszínvonal eléréséről. A világkereskedelemben való helytállás nem jámbor óhaj kérdése, és még csak nem is annak a kérdése, hogy milyen határozatokat hozunk, noha ezzel szorosan összefügg. Nem olyan kérdés, amit egyszer meg kell oldani, amit egyszer el lehet érni és