Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-11

677 Az országgyűlés 11. ülése, 1981. december 17-én, csütörtökön 678 Nagy eredménynek tartjuk, hogy a szakszövetkezetek termelőszövetkezetekké alakultak át, amelynek következtében jelentős mértékben növekedtek a terméseredmények, és a szövetkezeti tagság élet- és munkafeltételei is kedvezőbbek lettek. A már említett kisgazdaságok, a háztáji és kisegítő gazdaságok is eredményesen dolgoznak. A termelőszövetkezetek jól integrálják ezek tevékenységét, és felhasználva az újabb lehetőségeket, fejlesztik tovább azokat, örömmel szólhatok arról is, hogy már hat településünkön van vezetékesvíz-ellátás, törpe vízmű. Az V. és a VI. ötéves tervben 55 általános iskolai tanterem és 450 óvodai férőhely épült, illetve épül meg. Elfogadhatóan megjavultak közútjaink, vannak már tanácsi bérlakásaink is, amelyekben ipari dolgozók, fiatal értelmiségiek kaptak lehetőséget a letelepedésre. Községeink fejlődését jól szolgálja a lakosság társadalmi munkája is, amelynek értéke évről évre növekszik, örülünk annak — és én különösen örülök —, hogy a törvényjavaslatban fontos helyet foglal el a kis települések alapellátásának fejlesztése. Ezzel választópolgáraim is teljes mértékben egyetértenek. Biztos vagyok benne, hogy ha sikerül megfelelő körülményeket teremteni a kis községekben, ha lesz több munkahely — és én bízom benne, hogy lesz —, a művelődési lehetőségek is fokozódnak, ha a kereskedelem és a szolgáltatás terén közelítünk az átlagos szinthez, többen maradnak a fiatalok közül is a szülőfalujukban, még Penészleken is, ahol, sajnos, az elmúlt tíz év alatt 32 százalékban csökkent a lakosság száma. A mi községeink lakosságának többsége a mezőgazdasági termelésből él. Ezért is nagy gondot fordítunk a mezőgazdasági termelés fejlesztésére, a terméshozamok növelésére, javítására, a költségek csökkentésére, és a táj adottságaihoz igazodó termelési szerkezet kialakítására. Az idén jó termést takarítottunk be, de az értékesítéssel nekünk is voltak gondjaink — reméljük, utoljára. Tisztelt Országgyűlés! Abban a tudatban szavazom meg a terv és költségvetés törvénytervezetét, hogy az tovább javítja a magyar nép élet- és munkafeltételeit. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Szigethy Dezső képviselőtársunk felszólalása következik. SZIGETHY DEZSŐ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársak! Őszinte és nagy figyelemmel hallgattam kedves képviselőtársaim hozzászólását, és megállapítottam, hogy ez ideig mindegyik értő és avatott gazdaságpolitikai hozzászólás volt. Ügy érzem, hogy ezek után kulturális kormányzatunk is szívesen veszi, ha itt, az ország nyilvánossága előtt keresek orvoslást néhány, a költségvetéssel összefüggő akut kulturális betegségünkre. Hála népünk szorgalmának, gazdasági építőmunkánk eredményei minden gondunk ellenére jogossá teszik azt a következtetést, hogy kulturális ügyeinket is nagyvonalúbban kezeljük. Kritizáljuk a közönséget, a kultúra befogadásának hiánya, avagy kulturálatlan, nem illő magatartása miatt. De vajon felkészítjük-e, fel tudjuk-e készíteni őket a szellemiek befogadására? A modern ipar produktumait is csupán néhány jól képzett szakmunkás és automata gép hozza létre. De hatalmas szellemi és szervező előkészítés előzi meg. Kedves Képviselőtársak! Engedjék meg, hogy ennek a szellemi előkészítő munkának a javításához, nemzeti kultúránk kiteljesedéséhez néhány javaslattal hozzájáruljak. A Minisztertanács 2019/1979. számú határozatában — bázisnak tekintve az 1978-as esztendőt — a tanácsi művelődési kiadások rendezvény- és kiadványköltségeit 30 százalékkal csökkentette. Nem beszélek arról, hogy a rendezvény és a kiadvány definíciója is fogalomzavart okozott. De annak, aki ezt becsülettel, törvénytisztelő módon végrehajtotta, annak sokévi fáradságos előkészítő munkája és a munka gyümölcse ment egyik napról a másikra veszendőbe. A rendezvények — és nagyon szeretném hangsúlyozni, hogy ezek nem ünneplések —, amelyek a kulturális munka létezési formái — a forma hanyatlásával a tartalmakban is elsekélyesedtek. A kiadványokat, amelyek már szintén a takarékosság szellemében két-három évenként jelentek meg, azért kellett megszüntetni, mert 1978 az az esztendő volt, amelyben például a Győr-Sopron megyei Tanácsnál éppen egy sem jelent meg, azaz, a bázist alacsony szinten tartotta. Meg kellett szüntetni a Pedagógiai Tanulmányok, a „Hogyan" közoktatási módszertani folyóiratot, valamint az Arrabona múzeumi híradót, amelynek cseréjével, mint köldökzsinóron keresztül, 30 országból érkezett a felbecsülhetetlen információ. A beszélgetések folyamán, amit ebben a témában folytattam, felmerült, más megyénél nem jelent gondot ezeknek a kiadványoknak a megjelentetése. Kedves Képviselőtársak ! Iparvállalatainkra naponta zúdítjuk a még nagyobb önállóság, a helyi kezdeményezés, a munkaerő-átcsoportosítás követelményeit. Vajon a kultúra munkásai miért nem sáfárkodhatnak úgy a reájuk bízott javakkal, mint például vállalataink, vagy a kereskedelem késő délután romló gyümölcse?! Azok a viták, amelyeket ebben folytattunk, mindenütt azzal zárultak, hogy megértették a takarékoskodást. De, ha például meg kell takarítani egymillió forintot, annak eldöntését bízzák a helyi bölcsességre, hiszen az tudja, hol nem okoz ez a takarékosság jóvátehetetlen kárt. A Bartók Béla által legszebben megfogalmazott „tiszta forrásaink" száradnak ki, ha nem sietünk megmentésükre. Tisztelt Országgyűlés, Kedves Képviselőtársak! Nemzeti kulturális felemelkedésünk igen fontos forrásai a munkájukat magas szinten végző amatőregyüttesek. A hivatásos együttesek, néhány kivételes alkalomtól eltekintve, ma már