Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-11

81. december 17-én, csütörtökön 680 679 Az országgyűlés 11. ülése, 19< kialakult házi közönségüknek játszanak. A mögöttük levő hatalmas űr kitöltése számos, profi módon dolgozó amatőrcsoport missziója. A magasabb szintű közművelődés társadalmi igényét elégítik ki, s most mégis megkondult a harang felettük. Példaként, engedjék meg, hogy választókerületemben a Soproni Szimfonikus és Fúvós Zenekart említsem. A szimfonikusokat 1829-ben alapították, ma 152 évesek. A fúvósok valamivel fiatalabbak, nekik csak 100 éves múltjuk van. Ez utóbbiak nélkül társadalmi ünnepeink el sem képzelhetőek. A két zenekart egyéb jogi szabályozás hiányában körülbelül egy pávakör vagy egy kisdobos-bábcsoport szintjén bírálják el, nem téve különbséget amatőr és amatőr között. Pedig minden koncertben, amelyet ezek a zenekarok adnak, benne van a tanulás, az előképzettség, a kimerítő próbák fáradalma. És mit kapnak mindezekért cserébe a társadalomtól? A 6/1976. számú KM—MÜM rendelet értelmében a zenekarvezető néhány száz forintos tiszteletdíját. Korábban a tanácsok 40—50 forintot fizethettek próbánként a zenekaroknak. Ebből fedezni lehetett a saját hangszerek javításának, és egyéb, néhány felmerülő dolognak a költségét. Az 1978-as pénzügyminisztériumi vizsgálat azonban még ezt is szabálytalannak találta, és szigorúan megtiltotta további folyósítását. Kedves Hetényi elvtárs! Kérem, engedje meg, hogy mindkét ügyben az ön személyén keresztül forduljak pénzügyi kormányzatunkhoz. Nem pénzt kérünk, hiszen az összegek önmagukban is jelentéktelenek. Ahogyan az iparban a rugalmas pénzügyi gazdálkodás a vállalatok kenyere lett, úgy oldódjanak fel a merev és rosszul értelmezett takarékossági formák a kulturális munka területén is. Ismerjük kulturális kormányzatunk támogató véleményét. Ne legyünk tehát bizalmatlanok a végrehajtókkal szemben. A tanácsoknál megvan a pénz, a jó szándék, csak a rugalmasabb felhasználási lehetőséget várják. Cserébe egy pezsgőbb, elevenebb kulturális életet nyerhetünk érte. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársak! Kulturális életünk neuralgikus, országosan megoldatlan pontjai a nyári kulturális rendezvények. Van, ahol az évad folyamatosságát biztosítják, de legtöbbje arra szolgál, hogy vonzáskörzete magasabb igényeit elégítse ki, nem lévén erre más lehetőség. Ez utóbbiak számtalan gonddal küszködve a lét és nemlét bizonytalanságában várják helyzetük jobbra fordulását. Pedig jelentőségük, mint például a soproni ünnepi heteké, az országhatárokon is túlmutató. A soproni ünnepi hetek 1982-ben ünnepli negyedszázados jubileumát. A város dolgozóinak, üzemeinek összefogásával, valamint kulturális kormányzatunk támogatásával létrejött rendezvénysorozat ma már nem elsősorban a soproniaké. Jelentősége és vonzása a közeli és távoli országokra is kiterjed. Idegenforgalmi vonzerejének tudható be, hogy míg országosan a tőkés beutazásban létszámcsökkenés tapasztalható, addig Sopronban a forgalomnövekedés 60 százalékkal, a valutabeváltás 50 százalékkal emelkedett az elmúlt évhez viszonyítva. A bevásárlóturizmus hőskora lejárt. A hozzánk érkező új, magasabb rendű értékek után kutat, és ezt természetszerűleg a kultúrában találja meg. Ebben az évben a látogatók 24 százaléka konvertibilis valutában váltotta meg a jegyét. Ez volt az összbevétel 16 százaléka. Nem nehéz megjósolni, ha ebben az évben is a nagy társadalmi megmozdulással létrehozott, színpompás darabokat tudjuk kiajánlani, az mennyivel több valutát hozott volna, és milyen mértékben öregbítené nemzeti kultúránkat. Tudjuk, és nagyra értékeljük, kulturális kormányzatunk azon véleményét, mellyel fontosságában a soproni ünnepi heteket a szegedi szabadtéri játékok után másodikként rangsorolja. Városunk fogadókészsége, szállodai kapacitása a vendég több napos megtartására kiépül. Sajnos, fő gondunk, ami az idegent meszszi országból vonzza, amire az egész ünnepi hetek épül, a Barlangszínház helyzete, továbbra is megoldatlan. Jogi szabályozás, szilárd szervezeti és pénzügyi alapok, a rendezvények átirányítása kellene ahhoz, hogy világító- kultúrmiszszióját és nem mellékes valutatermelő feladatát is betölthesse. A jó ügy mögé felsorakozott városunk társadalma. Kész arra, hogy a lehetőség birtokában kétkezi és tudományos, szellemi munkáját adja a volt Kőfejtő, az Európa-hírű természetvédelmi objektum megmentéséhez. E helyről is tisztelettel kérem kulturális kormányzatunk vezetőit, ne engedjék a hűség városának e hagyományteremtett rendezvényeit, a Barlangszínházat, kulturális életünk és idegenforgalmunk e fontos részeit elsorvadni, megszüntetni. A jövő kamatostul adja vissza fáradozásainkat. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársak! Kérem, nézzék el nekem, hogy a kultúrszomj oltása után befejezésként egy merőben más eredetű szomjúság oltására keressek megoldást. A hozzánk látogató idegen is, miután kultúrszomját kielégítette, szívesen tér be kiszáradt torkát jófajta vörössel nedvesíteni. Ennek a tömegigénynek a kielégítésében, szerencsére, nincsenek szorongató gondjaink. Van jó és elég borunk. Mégis problémát jelent a történelmi borvidéken és a szorosan köré települt új termelőknél a sokféle gazda. A magángazdaságokból, termelőszövetkezetekből, pincegazdaságból álló több lépcsős rendszer már nem biztosítja megfelelően a termelői érdekeltséget. Az erőforrásokat az eltérő érdekek miatt koncentrálni nem lehet. A szűk, elsősorban tárolókapacitások feloldása és ezen keresztül a minőségi borexport fokozása csak modernebb keretek között lehetséges. Az új forma érdekeltsége a fajtakiválasztás, a telepítés, a termelés, a feldolgozás és a tárolás, valamint az értékesítésen keresztül feloldja az érdekkülönbségeket, mert megszűnik a nyereségek lecsapódásának szétszórt formája. A minőség javulásával belépő tőkés borexport pedig hozzájárulhat a népgazdasági egyensúly javításához. Tisztelettel javaslom a mezőgazdasági tár-