Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.
Ülésnapok - 1980-11
675 Az országgyűlés 11. ülése, 1981. december 17-én, csütörtökön 676 mert, hogy a hal gazdaságosan exportálható, és a hazai piac is szűkösen van ellátva. Javaslatom az, hogy az ország érdekét jól szolgáló szelektív fejlesztések megvalósításának a kormány ilyen nehéz feltételek között is keresse a módját. Nem szabad hagyni, hogy a mezőgazdasági fejlődés megtorpanjon. Tisztelt Elvtársak! Marxisták előtt ismert tétel az hogy a társadalmi törvények tendenciajellegűek, és ez természetesen vonatkozik a társadalom gazdasági fejlődésére is. Ez azt jelenti, hogy vannak időszakok, amikor gyors, dinamikus a fejlődés, s vannak, amikor a tényezők, a körülmények hatására lelassul a fejlődés, esetleg uram bocsa, vissza is esik. A szocializmus fejlődését történetileg ha vizsgáljuk, akkor azt tapasztaljuk, hogy az elmúlt időszakban döntően a gazdasági fejlődés gyors volt. Ebből aztán többen, mondhatom én is, azt a következtetést vontunk le, hogy mintha a szocialista társadalom az egyetemes társadalmi fejlődés alól kivétel lenne, hogy tudniillik a szocializmusban a társadalmi-gazdasági fejlődés csak egyértelműen felfelé ívelő lenne. Minden bizonnyal ez, ha csak a szocializmus létezne a világon, így is lenne. De a tények azok mások: létezik árutermelés, létezik kapitalizmus, és úgy látszik, hogy a tendenciajelleg ma alacsonyabb fejlődési lehetőséget biztosít. Lenin arra tanít bennünket, hogy ha a világ dolgaiban jól el akarunk igazodni, akkor szemléletünknek történetinek kell lennie. A történelem pedig azt bizonyítja, hogy ami 1917-ben mégcsak egy volt, a Szovjet-Oroszország, addig az ma egy világrendszer, amely hatalmas erőt képvisel, és ez a folyamat nem állítható meg. A felfelé ívelés tendenciája tehát ilyen összefüggésben egyértelmű. Akkor, amikor nehéz helyzetek vannak a társadalmi fejlődésben, mindig számolni kell a kispolgári szemlélet, a kishitűség megjelenésével. Ismert, hogy a kispolgári szemléletnek többek között legalapvetőbb tulajdonsága, hogy ha jól mennek a dolgok, akkor hajlamos a nagy túlzásokra. Nálunk ez úgy jelent meg, hogy igen, látjátok, mi magyarok, ez ám az igazi, mindenre képesek vagyunk. Ha viszont kicsit rosszabbul mennek a dolgok, akkor pedig az indokoltnál nagyobb a kétségbeesés, a sírás. Az ilyen nézetek képviseletének nálunk is megvannak az osztálygyökerei. Lehet, sőt valószínű, hogy az elkövetkező időszakban elsősorban a külső körülmények hatására a gazdasági fejlődés lelassul. Ilyen körülmények között is nekünk hinni, bízni kell, tudni kell az igazunkat, mert a jelenlegi helyzet mindenképpen csak átmeneti, a harc kimenetele nem kétséges. Én arra szólítom fel befejezésül kormánypárti képviselőtársaimat, hogy ebben a meggyőződésükben, harcukban legyenek mindig állhatatosak. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Hornyák Tiborné képviselőtársunk. HORNYÁK TIBORNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Az 1982. évi terv és költségvetés szerény véleményem szerint is jól szolgálja a népgazdaság külső egyensúlyának javítását, az életszínvonal megőrzését, ezért a Szabolcs-Szatmár megyei képviselőcsoport nevében elfogadom és elfogadásra ajánlom. Meggyőződésem, hogy a törvénytervezet az adott körülményeknek megfelelően reális célokat tartalmaz, amelyeket jó minőségű munkával, felelősségteljes magatartással, a lehetőségeket kihasználva, ésszerűbb takarékossággal teljesíteni lehet. Tapasztalataim szerint a legnagyobb tartalék az emberek tudásában, hozzáértésében, akaratában, vezető és szervező erejében, sokoldalú érdekeltségének kibontakoztatásában található meg. Ezért még nagyobb gonddal kell foglalkoznunk a műveltség emelésével, az anyagi, erkölcsi ösztönzés fejlesztésével, a nyugodt, kiegyensúlyozott légkör biztosításával. Az igények természetszerűen minden területen tovább nőnek, amelyek nagyobb feladatokat állítanak mindannyiunkkal szemben. Az élet azonban azt is egyértelműen bizonyítja, hogy ez amennyire ésszerű, ugyanúgy teljesíthető is, megvan, és folyamatosan megteremthető minden feltétel ahhoz, hogy az ország és a dolgozó nép érdekét jól szolgáló célokat 1982-ben is megvalósítsuk. Az én választókörzetemben élő lakosság is bizakodással tekint a jövő esztendő elé. Azt reméljük, hogy jó munkánk eredményeként, az ország gyarapodásával együtt tovább javul a mi helyzetünk is. Az Országgyűlésnek, képviselőtársaimnak bizonyára sokat mond ez a név, hogy Penészlek. Tizennégy-tizenöt évvel ezelőtt erről a településről Végh Antal megdöbbentő képet festett. Penészlekkel fémjelezték a szegénységet, az elmaradottságot, a mozdulatlanságot. Nem célom ezekre itt visszatérni, de szeretném elmondani, hogy Penészlek és környéke ma már nem állóvíz, nem elmaradott. Sokat fejlődött, bár még mindig rosszabb életfeltételek vannak, mint az ország, vagy a megye más tájain. A történelmi hátrány, a két-három aranykoronás futóhomokos földterületek, a még mindig meglevő három egyéni község, ahol nincs tsz, az ingázók nagy száma, az ipar hiánya, a sok szabad női munkaerő, az alapellátás fogyatékosságai nehezítik életkörülményeinket, befolyásolják hangulatunkat, bár szeretném megmondani, hogy nem vagyunk elkeseredve, és nem vagyunk pesszimisták. Az is igaz, hogy nekünk ott többet és keményebben kell dolgoznunk, de munkánk gyümölcsét mi élvezzük, és önmagunkhoz mérten óriásit fejlődtünk. Választókörzetem 12 településéből négyben már kisebb ipari üzem működik, amelyben 700an dolgoznak, a munkások közül 50 százalék a nő. Ezeknek a munkásoknak már van biztos megélhetésük, jó munkafeltételeik, kitűnő szakmájuk, magasabb műveltségük, és munkásszemléletük. Természetesen, tovább kellene iparosítani a térséget. Törődünk azzal is, hogy a termelőszövetkezetek ipari tevékenységgel is foglalkozzanak. Ebben is léptünk már előre. A kiegészítő tevékenység jól kapcsolódik a népgazdasági termeléshez. Foglalkoztatást, megélhetést biztosít, és némi segítséget az alaptevékenység fejlesztéséhez.