Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-11

667 Az országgyűlés 11. ülése, 1981 széles körben kibontakozott szocialista munkaverseny és brigádmozgalom. Milyen fő biztosítékot látok a következő időben meghatározott feladatok megvalósításának? A párt gazdasági és politikai célkitűzései világosak. Az iparban és a közlekedésben, a szállításban, a kereskedelemben és a szolgáltatás területén a szervezett dolgozók 1981-ben is fáradhatatlanul dolgoztak. A szervezett értelmiség, a szellemi dolgozók munkája is elismerésre méltó. Megnyugtató mindenki számára, hogy a mezőgazdasági, erdészeti és vízügyi dolgozók fáradságot nem ismerve szorgalmas,, becsületes munkát végeztek, és jól megalapozták az 1982. évet. Az általam képviselt szegedi választókörzetem. Szeged városa, Csongrád megye dolgozóinak ez évi eredményes munkája is azt bizonyítja, hogy a jövő évben ők is becsületesen helyt fognak állni. Tisztelt Országgyűlés ! A szakszervezeti mozgalom minden erejével segít az 1982. évi terv valóra váltásában. Azzal a meggyőződéssel támogatjuk a népgazdasági tervet és az állami költségvetést, hogy annak végrehajtása nemcsak jobb munkát igényel valamennyiünktől, hanem, ha szerényen is, de boldogulást, sokoldalú gondoskodást ígér a becsületes dolgozó embernek. Csongrád megyei képviselőtársaim, valamint a magam nevében, a tervet és az állami költségvetést elfogadom, s a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Karakas László képviselőtársunk következik. KARAKAS LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Képviselőtársak! Az 1982. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat és a pénzügyminiszter elvtárs expozéja reális képet ad a népgazdaság helyzetéről. Az 1981. évi gazdasági teljesítmény összmérlegét, a költségvetési gazdálkodást, a végzett munka megítélését megalapozottnak, pozitívnak tartom. Ebben a HajdúBihar megyei képviselőcsoport vitája is megerősített. Az ez évi gazdasági fejlődés eredménye abban összegezhető, hogy az megfelel a XII. kongresszus határozatainak, valamint a VI. ötéves terv és az ahhoz kapcsolódó kormányprogramban megfogalmazott fő irányoknak. A nehezebb külső és belső feltételek közepette tovább gyarapodott gazdaságunk, javult a külgazdasági egyensúlyi helyzetünk, és az életszínvonalat dolgozó népünk megfeszített munkájának eredményeként sikerült megőrizni, az életkörülményeket pedig tovább javítani. Ezt bizonyítják az olyan terven felüli létesítmények, mint a kórházi ágyak, bölcsődei férőhelyek, általános iskolai osztálytermek száma. Jó, hogy megvalósultak, mert szükség van rájuk, erősítik a politikai közérzetet, az alkotó légkört. Megállapíthatjuk azonban, hogy alapvető céljainkat úgy tudtuk elérni, hogy az állami költségvetés bevételei a várttól elmaradtak, a kiadások pedig meghaladják a tervezettet. A költségvetés mégis eleget tett társadalmi kötelezettségének, rendeltetésének megfelelően funkcionált. Mindez annak köszönhető, hogy a népgazdaság rendelkezik a szükséges forrásokkal, hogy az irányítás és a vezetés késedelem nélkül hozta meg . december 17-én, csütörtökön 668 a szükséges döntéseket, és kézben tartotta a lényegi gazdasági folyamatokat. Ezt is értékelnünk kell. Látnunk kell viszont azt is, hogy a nemzeti jövedelem növekményéhez képest a belső felhasználás, ezen belül a felhalmozás, nem csökkent megfelelően, holott e kettő összhangjának biztosítása igen fontos feladat. Az ipari termelés csökkenése mellett probléma az is, hogy a hatékonyság javulásának mértéke és üteme alacsony. A mezőgazdaság termelése 1981-ben már nem éri el a tervezettet, 1980-hoz képest nem csökkent, sőt valamivel meghaladja azt. Különösen értékelendő ez akkor, ha nem feledkezünk meg az előző évi őszi munkák — betakarítás, szántás —, és az évelőkészítés nehézségeiről, az 1981-es aszályos tavaszról. A népgazdaság egészében beruházásokra a tervtől eltérő 3—4 milliárd forinttal többet használt fel. Az írásos és a szóbeli jelentések nagy erényének tartom a nyílt, kritikus szemléletet; azt, hogy a megtett utat elemezve javítsuk munkánk hatékonyságát ott, ahol arra a legnagyobb szükség van. Világosan látjuk a gondokat, problémákat, az okokat, amelyek alapvetően objektívek, de vannak jócskán szubjektívek is, amelyek a naptári évvel nem szűnnek meg, 1982-ben és az azt követő években tovább hatnak, egy részük talán még fokozódik is. Ma úgy ítélhető meg, hogy még mindig nem készültünk fel a nemzetközi árviszonyok tervezettnél nagyobb romlásának ellensúlyozására. Az energiahordozók tovább drágulnak. A nyersanyag-, az energia-importlehetőségek nehezednek. Az értékesítés a piacokon erősödik. A hitelfeltételek keményednek, fokozódik a követelmény a termékek minősége iránt. Az 1982-es év fő célkitűzései változatlanok, a XII. kongresszus határozatai, a VI. ötéves terv és a kormányprogram időarányos teljesítését tartalmazzák úgy, hogy fenntartsuk, ha lehet, továbbjavítsuk külgazdasági egyensúlyi helyzetünket és megőrizzük, védjük az elért életszínvonalat. Nehéz feladat! A pénzügyminiszter elvtárs aláhúzta a javaslatok kidolgozásánál követett két fő szempontot: a realitást és a politikát, a jó közérzetet alátámasztó célirányosságot. Ezzel egyetértünk. Ebből kiindulva az alap, amire építeni lehet; az 1931-es évi eredmények, az emberi munka minőségének és hatékonyságának fokozása minden területen, különösen a termelésben. Azt már látjuk, sokszor megállapítottuk, hogy a külső feltételekben változatlanul sok a bizonytalansági tényező. Emellett a belső feltételek is, főként a követelmény oldaláról, nehezebbek lettek. A kérdés az, hogy az 1982-es terv és költségvetés ilyen körülmények között mire vállalkozhat. 1982-ben is szerény növekedési ütemet lehet csak vállalni, ami persze hatékonysági szempontból nagyobb feladatot jelent az ez évinél. Igényes és feszes tervcélnak tűnik,, hogy a tőkés külkereskedelmi mérleghiány ne növekedjen. Az életszínvonalat pedig 1982-ben is megőrizzük. Mérséklést tervezünk a beruházásoknál és a társadalmi közkiadásokban. Ezekkel egyetértve szeretném megmondani, többre vagy inkább látványosabbra ma nem vállalkozhatunk. Ez is reali-