Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-11

665 Az országgyűlés 11. ülése, 1981 energia-előállítás és -hasznosítás terén. Az or­szág hévízkészletének egyötöde a megyében ta­lálható. Viszonylag kis mélységből, 90 Celsius­fok körüli hévíz nyerhető. Készletei az alkalma­zott technológiától függetlenül, száz évre bizto­sítják az energia kitermelését. A megyében mint­egy 100 termálkút üzemel, amely mintegy 40 ezer tonna olaj fűtőértékével egyenlő hőmennyiséget szolgáltat évente, hozzávetőlegesen 360 millió fo­rint értékben. A termálenergiát hasznosító megyei létesít­mények egymilliárd forintot képviselnek. Ezt az összeget tovább növeli az olajbányászat által le­fúrt meddő, illetve leművelést követő kútállo­mány értéke is. Ennek a jelentős eszközállo­mánynak a megfelelő kihasználása fontos nép­gazdasági érdek, ami továbbra is szükségessé te­szi a központi segítségnyújtást és a helyi kezde­ményezések felkarolását. A geotermikus energia közvetett módon járul hozzá a megye termelő erőinek, természeti adottságainak intenzív hasz­nosításához. Erőforrásaink szűkülésével köteles­ségünk ezeknek az adottságoknak még magasabb fokú hasznosításáról gondoskodni a népgazdaság és a terület fejlődése érdekében. A geotermikus energia hasznosításának szé­lesítésével elvileg minden fórumon egyetértenek. Az illetékes szervek konkrét lépéseket is tesznek a gyakorlat elterjesztése érdekében. A részlete­sebb helyzetelemzés azonban azt mutatja, hogy sok problémával találkoznak azok a gazdálkodó szervek, amelyek az alkalmazás kérdésével fog­lalkoznak. A geotermikus energiával való gazdál­kodás sajátossága a más energiaféleségekkel szemben, hogy nem rendelkezik országos szerve­zettel, amely a termelést és a felhasználást kéz­ben tartaná. Ugyanakkor központi szerv is fog­lalkozik vele: ágazati minisztériumok, főhatósá­gok. A különböző szervek pedig szakterületük szempontjai alapján esetenként eltérően véleked­nek. A jövőt illetően szükség van az eltérő néze­tek összehangolására, s az egyöntetű cselekvés biztosítására. A koordinációt elsősorban az Ipari Minisztériumtól várják. Az úgynevezett alsónyo­mású földgáz helyi hasznosításával kapcsolato­san még egy néhány gondolatot szeretnék föl­vetni. Csongrád megyében 1981-ben összesen közel 25 kilométer közterületi gázelosztó vezeték épült meg, lakossági önerőből, tehát saját erőforrásá­ból, amely közel 1500 fogyasztó bekapcsolását je­lenti. A munkát a helyileg illetékes tanácsok szervezik. A tervidőszak további éveiben a me­gyében becslések szerint évente mintegy 35 ki­lométer közterületi vezetéket lehetne megépíte­ni, amely mintegy 2200 fogyasztó bekapcsolódá­sát teszi lehetővé. A meglevő gázellátó-hálózatok fejlesztése je­lentős olaj kiváltási lehetőséget jelent a megyé­ben, elsősorban a mezőgazdaság területén. A fel­mérések szerint a következő két évben, főleg az energia ésszerű felhasználásának vonatkozásá­ban, pályázatok útján évente több mint 10 ezer tonna olajfelhasználás váltható ki földgázra. Ennyit a példákról. Kedves Elvtársak! A szocialista kollektívák már eddig is sok helyen segítettek a termékszer­kezet váltásból, a munkaerő átcsoportosításból adódó gondok, feladatok megvalósításában. A . december 17-én, csütörtökön 666 dolgozók többsége felismerte, hogy az új köve­telmények másfajta gondolkodást és hozzáállást igényelnek. Mind több helyen, mind nagyobb létszámban vesznek részt a szakmai továbbkép­zésben, sajátítanak el újabb szakmát. A magyar szakszervezetek rendelkeznek mindazokkal az eszközökkel és módszerekkel, amelyek segítségével összefogásra, alkotásra is mozgósíthatják a dolgozókat. A szakszervezetek optimizmusát is ez adja. Biztosak abban, hogy a magyar munkások, dolgozók erejére, akaratára, tudására, minden sikerére, mely a népgazdasá­got mindig átsegítette a megpróbáltatásokon, ez­után is számíthat az ország. Tisztelt Képviselőtársaim! A szakszerveze­tek tapasztalatai azt jelzik, hogy a jó munkának, az alkotó gondolatnak, az új, hasznos kezdemé­nyezéseknek megfelelő becsülete, rangja van tár­sadalmunkban, de sajnos, még nem mindenütt. Határozott és megmásíthatatlan álláspontunk : az részesüljön nagyobb anyagi elismerésben, aki jobban és hatékonyabban dolgozik. A bérfejlesz­tésre — a vállalati szintű döntésektől függően —, olyan időpontban kerüljön sor, amikor a dolgozó kollektíva munkája eredményesebbé válik. Azt becsüljék, tekintsék példaképnek a mun­kahelyen, a lakóhelyen, aki példásan él és dol­gozik. Nem mindegy, hogy a munkahelyi közvé­lemény kit ismer el, vagy kit ítél el: tisztessége­sen dolgozót, a közösségért cselekvőt, vagy a munkáját hanyagul végzőt. A közösségnek érez­nie kell a felelősséget minden egyes tagjának munkájáért, fegyelméért, magatartásáért. Támo­gassák azokat, akik fegyelmezetten visszavonul­nak a társadalomhoz, a munkához. Tudjuk, hogy gyakran nem könnyű ezt elérni, éppen a több helyen kialakult helytelen szemlélet miatt. Azt is tudjuk, hogy számos munkahelyen er­ről csak beszélnek, ezt meghirdetik, s ugyanak­kor a gyakorlat változatlan. A szakszervezetek a népgazdasági feladatok megoldásában nagy je­lentőséget tulajdonítanak az emberi tényezőnek. A kezdeményezőkészség, az alkotásvágy, a tenni­akarás, a közös cselekvés a közösségért olyan emberi tulajdonságok, amelyek hiányában a leg­körültekintőbb, de megfogalmazott terv se vál­hat valóra. A dolgozók rendszeresen szóvá teszik a munkahelyi demokrácia érvényesülésének még meglevő hiányosságait, a gazdálkodás helyi fel­tételeinek hibáit, az anyagellátást, a munkaszer­vezés zavarait és mindazt, ami akadályozza őket a munkában. A hiányosság megszüntetéséért, a dolgozók munkához való jogainak fokozottabb védelme érdekében, a szakszervezeteknek bátran és következetesebben kell a következő időben föllépni. A szakszervezeteknek az a véleménye, hogy a szabályozórendszerrel sok mindent elő lehet írni, meg lehet szabni. Lehet munkát parancsra is végezni. De éppen abban van a mi rendsze­rünk ereje, biztonságunk gyökere, hogy az elő­írásokat a magyarázó szó követi, azt pedig kö­veti az emberek azonosulása céljainkkal. Abban van az egyik nagy erőnk, hogy a munkát az em­ber nemcsak utasításra, hanem saját és a társa­dalom boldogulása érdekében végzi. Ezáltal bon­takozik ki egy társadalmat átfogó együttgondol­kodás és gondot, munkát, eredményt magában foglaló közös felelősségvállalás. Ezt példázza a

Next

/
Thumbnails
Contents