Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-11

SÍ. december 17-én, csütörtökön 664 663 Az országgyűlés 11. ülése, 191 latot érdemelne ugyanez a besorolás a szakmunkásképzésre is. Csoportunk nevében tisztelettel kérem a felvetettek figyelembevételét. Az 1982. évre vonatkozó népgazdasági tervről és állami költségvetésről szóló törvényjavaslatot a Pest megyei képviselőcsoport és a magam nevében elfogadom. Valamennyien azon munkálkodunk, hogy az minél sikeresebben valósuljon meg. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést 20 percre felfüggesztem. (Szünet: 11.40—12.02. Elnök: PÉTER JÁNOS.) • ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Szólásra következik dr. Dobi Ferenc képviselőtársunk. DR. DOBI FERENC: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Az 1982. évi népgazdasági terv, s az állami költségvetés céljaival a szakszervezetek egyetértenek. A javaslat megfelel a VI. ötéves terv koncepciójának. Figyelembe véve belső gazdasági helyzetünket és a külgazdaság realitásait, az éves gazdasági terv magában foglalja mindazokat a célokat, melyek biztosítják gazdaságunk szilárdítását és mérsékelt fejlődését. A terv társadalmi erőket mozgósító tennivalók sokaságát tartalmazza. A szakszervezetek eddig is hozzájárultak a népgazdaság előtt álló feladatok kimunkálásához és a szervezett dolgozókra a társadalom, a tervfeladatok végrehajtásában is számíthat. A jövő évi népgazdasági célok a tervszámok alapján szerényebbek. Mégis elérésük nem jelent könnyű feladatot. Eredményeink megőrzéséhez, az előrelépéshez minden eddiginél nagyobb erőfeszítésekre van szükség. A tervben megjelölt célok bármennyire is számolnak a realitással, önmagukban még nem jelentenek garanciát a fejlődéshez. Valóra váltásuk csak akkor lehetséges, ha minden munkahelyen felelősen gondolkodva a meglevő adottságokhoz és a helyi viszonyokhoz igazítva alakítjuk a tennivalókat. Tisztelt Képviselőtársaim! Érthető, hogy a dolgozók megkülönböztetett figyelemmel kísérik az életszínvonallal, az életkörülménnyel kapcsolatos jövő évi elképzeléseinket. Jóleső érzés, hogy terveink változatlanul tartalmazzák az életszínvonal megőrzésének biztosítékait. Fontos feladatnak tekintjük még a nehezebbé váló körülmények között is, hogy a fogyasztói árak és a bérek változása mindig összhangban legyen az életszínvonal-politikánkkal. Kétségtelen, hogy az árak, s a bérek szerepe meghatározó, az életszínvonalnak ettől azonban jóval több összetevője van. Az is, hogy miként élnek az emberek, nemcsak fizetésüktől, az árak szintjétől is függ. Az életszínvonal meghatározásánál figyelembe kell venni mindazokat a szellemi és anyagi, társadalmi juttatásokat, a munka-, az élet biztonságát, a lakáskörülmények változását, egyéni törekvéseink, vágyaink érvényesülésének lehetőségeit, továbbá a tanulást, az előbbrejutast, békénk, biztonságunk védelmét, amelyek közvetve, vagy közvetlenül befolyásolják mindennapi életünket. Űgy érezzük, hogy a dolgozók a mai körülmények között kellőképpen értékelik ezt a helyes törekvést. Mégis ezúttal is meg kell említeni, hogy az életszínvonal megőrzését jelző reális átlagszámok mögött meghúzódnak egyének, családok és talán rétegek is a maguk helyzetét kedvezőtlenül vagy súlyosan érintő gondokkal. Mit lehet tenni? Ugy ítéljük meg, hogy itt a szakszervezeteknek és a munkahelyi gazdasági vezetőknek van együttes feladatuk. Ezeket a dolgozókat képzettségnöveléssel, a munkához való feltételek még jobb megteremtésével, ha kell más munkahelyre irányítással olyan helyzetbe kell hozni, hogy többet tudjanak termelni és ezáltal többet is keresni. Másrészt, ha szükséges, meg kell találni a lehetőséget a szociális segítésre is. Külön figyelemmel kell kísérni az idős és a több gyermekes családok és családot alapító fiatalok helyzetét. A dolgozók életkörülményeinek javításában egyre nagyobb szerepe lesz a munkahelyeknek. A vállalatoknak törekedni kell arra, hogy keressék mindazokat a lehetőségeket, amelyekkel javíthatnak a dolgozók élet- és munkakörülményein. A szakszervezetek számára nem lehet mindegy, hogy milyen a munkavégzés személyi, tárgyi feltétele, és hogy milyen üzemi légkörben dolgoznak. Az ezekét meghatározó tényezők javítása nem mindig anyagi kérdés. Hangsúlyozzuk, hogy sokkal emberibb, emberközpontú vezetői szemléletre van szükség. Ennek pozitív hatása mindnyájunk számára nyilvánvaló. Tisztelt Elvtársak ! Sokat beszélünk a dolgozók személyes részvételének jelentőségéről, a feladatok kialakításában és megvalósításában. A dolgozók őszinte véleményének, szándékának ismerete és hasznosítása nélkül ma már nem lehet eredményes gazdasági tevékenység egyetlen munkahelyen sem. Ennek demokratikus fórumrendszere kiépült. Tehát tartalmas működését kell vizsgálni és segíteni. A munkahelyi demokrácia kulcskérdése, hogy mi történik a döntések előtt. Bevonják-e a dolgozókat a célok, a feladatok meghatározásába, kimunkálásába, a megvalósítás módszereinek kidolgozásába, vagy csak a kész tényeket közlik velük. Az üzemekben most folyik az 1982. évi tervkészítés, amely jó alkalom arra, hogy újabb lépéssel erősítsük a szakszervezeti vezető testületek, a bizalmiak és valamennyi dolgozó részvételét a vállalati gazdálkodás megtervezésében, a vállalati szociálpolitika alakításában. Ebben nem lehet felszínesség, látszattevékenység, rutin. Nincs helye a formalizmusnak. Gondoljuk meg, emberek millióinak javaslata, tanácsa segítheti jobbra törekvő szándékunkat. Be kell vallani, nem gazdálkodnak elég jól ezzel a tartalékkal. Ezért mindenki felelős a maga területén, hogy a jó javaslatok, értékes gondolatok ne vesszenek el. A dolgozók készek arra, hogy érdemben részt vegyenek a termelés, a gazdálkodás javításában, az anyaggal, az energiával való ésszerű takarékosságban, amely továbbfejlődésünk alapfeltétele. Bizonyítják ezt a munkaversenyben, a szocialista brigádmozgalomban, az újítómozgalomban elért eredmények. Engedjék meg, hogy a takarékosság, a gazdálkodással, a helyi energiaforrások hasznosításával kapcsolatosan néhány Csongrád megyei példát idézzek. Csongrád megye országosan is figyelemre méltó adottságokkal rendelkezik a geotermikus