Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-11

661 Az országgyűlés 11. ülése, 1981. december 17-én, csütörtökön 662 káspárt Központi Bizottságának 1981. december 3-i határozata, a törvényjavaslat írásos indokolása, a pénzügyminiszter elvtárs előterjesztése, valamint a terv- és költségvetési bizottság állásfoglalása. De látom működni azokat a kórházakat, iskolákat és egyéb intézményeket, amelyeket az előző költségvetések megvalósításaként hoztunk létre. Most a meglevő intézmények fenntartásáról kell gondoskodnunk. összességében olyan helyzetkép alakult ki bennem, amely a megváltozott, nehezebb világgazdasági viszonyok mellett is vitathatatlan fejlődésünkről, előrehaladásunkról, helyes irányú politikánkról tanúskodik. Ugyanakkor azt is látom, hogy a külgazdasági egyensúlyt még nem sikerült elérni, mert a külpiac és belső gondjaink megoldása a vártnál lassabban, kedvezőtlenebbül halad. Megítélésem szerint is a jelen törvényjavaslat szigorúbban, de rugalmasabban irányozza elő a központi elhatározások végrehajtását. Több lehetőséget, felelős vállalkozási formákat nyújt a hatékonyabb gazdálkodásra, gazdasági életünk élénkítésére. Népgazdaságunk egyensúlyi helyzetének további javítása és megszilárdítása nemcsak a szakembereket foglalkoztatja. A választópolgárokkal való beszélgetéseim során is mind sűrűbben merülnek fel gazdasági természetű kérdések/Ilyenkor tapasztalom, hogy az egyének jobb boldogulási lehetősége mellett mindinkább erősödik a társadalomért vállalt felelősség tudata is. A dolgozók többsége érzi a gondokat és helyesli a kitűzött célokat. Ugyanakkor van persze kritika is haladásunk lassúsága miatt. Élénk visszhangot keltenek azok a hírek, riportok, amelyek a még mindig folytatott gazdaságtalan és ráfizetéses termelésről tudósítanak. Ilyenkor nehéz felelni azokra a kérdésekre, hogy miért engednek főhatóságaink eleve ráfizetéses termelést tervezni egyes vállalatoknak, vagy gyáregységeknek? Ugyancsak gyakori vitatéma a vállalati nagyságrend, a nagy-, közép- és kisvállalatok gazdaságossági megítélése. Magam is azok közé tartozom, akik helyeslik azt a felismerést, hogy nem minden helyen és iparágban egyedül jó megoldás a nagyvállalatok üzemeltetése. Helyesnek tartom a kis- és középüzemek fejlesztésének gondolatát. Tudom, hogy nem ez a szervezeti forma fogja a meglevő gazdasági és egyensúlyi gondjainkat megoldani, de a sok kicsi, sokra megy igazsága érvényesülhet takarékosságban, termelésben, exportban egyaránt. A közép- és kisüzemek gazdaságos működtetésének a nagyüzemtől eltérő és sokféle szervezeti, műszaki és egyéb feltétele van. Tapasztalataim egy ruhaipari szövetkezeti középüzemben alakultak ki, amelynek vezetési gondjaival és eredményeivel 25 éve találkozom. Ezen időtartam alatt eljutottunk a lábbal hajtott varrógépektől és a lódén gazdász kábátoktól a többszörös aranykoszorús szocialista brigádok által korszerű technológiával készített bármely piacon évek óta megfelelően értékesíthető tőkés exportkábátokig és -kosztümökig. Kétszázan vagyunk és 100 millió forint az éves termelési értékünk. Ügy véljük, hogy mind hazai, mind tőkés vevőinknek kedvező ez az üzemnagyság. Vezetési szempontból is jól áttekinthetőek vagyunk, mindenki mindenkit ismer személy szerint. Az emberek egymáshoz való viszonya már nemcsak demokratikus, hanem családias is, ebben látjuk azt az erőt, amely a munkaerő-vándorlást gátolja. El tudunk vállalni egészen rövid határidőre szezonjellegű munkákat. Tervező vállalatot vagy laboratóriumot nem igényelünk. Már évek óta saját modellezést végzünk, mindig a vevő legújabb kívánsága szerint. Az alkalmazandó exporttechnológiát a tőkés verseny diktálja. Az így elsajátított módszereket terjesztjük ki a belföldre készülő termelésre is. Ebből származik munkánk minőségének kedvező megítélése. Sajnos, hogy igen nehézkes a kisés középüzemek exportjának rugalmas közvetítése a mammut-külkereskedelmi vállalatok által. Magam is részese voltam olyan export üzleti tárgyalásnak, amelyhez több órán keresztül nem lehetett üzletkötőt találni a közvetítésre. Az a véleményem, hogy a nagyvállalat szövevényes felépítésében a vezetői elképzelések esetenként el sem jutnak a végrehajtókig, vagy nem találnak kellő megértésre. Jó volna, ha érdekeltebb lenne a nagy külkereskedelmi vállalat a kisebb tételek forgalmazásában is. Az is jó lenne, ha a kisvállalatokra vonatkozó rendelkezések és a végrehajtási utasítás is minél előbb ismertté válhatna. Kedves Elvtársak ! A Pest megyei képviselőcsoport is aktívan megtárgyalta a jövő évi népgazdasági tervet és az állami költségvetést. Pozitívan értékeltük a Magyar Szocialista Munkáspárt iránymutatását és a kormány erőfeszítéseit, amelyeket az elmúlt években az elért életszínvonal megtartásáért folytatott. Egyetértettünk minden olyan kezdeményezéssel, amelyek gazdasági életünk eredményeit növelhetik. Hangot kapott az a megállapítás is, hogy még mindig nem tettünk meg mindent a gazdaságos termelés érdekében. A vita során szóba kerültek a gazdaságban még meglevő tartalékok, megállapítva, hogy mind az energiáknál, mind az anyagoknál, de a munkaidő hatékonyabb felhasználásánál is vannak még jelentős tartalékaink. Gazdaságunk jobb eredményekre is képes, mint amilyet eddig elértünk. Több olyan kérdés is felvetődött, amelyek fokozott figyelmet érdemelnek a következő évek terveinek előkészítésekor. Talán a legnagyobb figyelmünk a felnövekvő nemzedék felé irányul. Az egyébként örvendetesen nagy létszámú általános iskolás korosztályok kezdenek már kinőni az általános iskolákból. Feltétlenül oda kell figyelnünk a továbbtanulásuk és a munkában való elhelyezkedésük feltételeinek kialakítására. Nagyon fontos lenne a továbbtanulásnál a szakmunkásképzés lehetőségeinek bővítése és javítása. A fiatalok szakmunkássá nevelése a jövő munkásosztálya kialakulásának szempontjából fontos társadalmi érdek. Figyelmet érdemel az a megállapítás is, hogy a szakmunkásképző intézetek tanárai általában a középiskolákénál gyengébb képességű tanulókkal küszködnek, alacsonyabb bérfejlesztési körülmények mellett. Ebből következik, hogy ezen tanárok hátrányos helyzetűeknek érzik magukat. Itt jegyezném meg annak tényét, hogy nálunk az általános iskolai oktatás az alapellátás kategóriájába tartozik. Figyelmet és felülvizsgál