Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-11

655 Az országgyűlés 11. ülése, 1981. december 17-én, csütörtökön 656 mértékben mintegy 9 ezer bérleményt korszerűsítünk és majdnem 10 ezer lakást újítunk fel. Figyelemre méltó a fővárosi tömegközlekedés fejlődése is. Ez év végén átadjuk az észak-déli metróvonal Deák tér—Élmunkás tér közötti újabb szakaszát. Rendeződik a forgalom a Bajcsy-Zsilinszky úton, s ha kissé késve is, de kialakul a Marx tér képe, folyik az Árpád-híd szélesítése és még egy sor jelentős közlekedési beruházás. Egyenletesebbé vált a lakosság egészségügyi alapellátása. Budapesten 330 új kórházi ágyat létesítettünk. 1450 bölcsődei, 1600 új óvodai helylyel bővültek gyermekintézményeink. 350 hellyel szociális otthoni hálózatunk. Budapesten robbanásszerűen növekedett a gyermekek létszáma az általános iskolák induló osztályaiban. Ez évben 12 ezer fővel növekedett az általános iskolás korú gyermekek létszáma. A feszültségeket 213 új tanterem építésével és oktatási célra alkalmas más helyiségek átmeneti igénybevételével hihetetlen erőfeszítések, kisebbnagyobb feszültségek árán tudtuk csak érdemlegesen levezetni. De ez fogja jellemezni az 1982-es évet is, és ezért szükségessé válik 300 új általános iskolai tanterem, 62 napközis terem építése. Megjegyzem, hogy csak saját választókörzetemben azon a lakótelepen, ahol 5 ezer lakást építettünk meg, a két megépített iskola tele van, de 82 őszén 950 gyermek fog beiratkozni csak az első osztályba. Nem akarom folytatni a főváros tervezett fejlesztési céljainak sorolását. A fővárosi vezetés mindent el fog követni, hogy az 1982-es év terve összhangban legyen a népgazdaság tervének követelményeivel. A költségvetés a nemzeti jövedelem egy részének elosztását tartalmazza. Ilyenkor előkerülnek a parciális, lokális érdekek, mindenki a legtöbbet várja, természetesen a saját területe részére. Ez érthető is. A napokban olvastam Sőtér István tanulmányát Madáchról. Megkapott benne Madách anyjához írt levelének egyik töredéke. Idézem: „Egyévi szolgálat után már igen rossz a kalapom" — diákéveiről ír —, „a karimája úgy csüng, mint a beteg malac füle. Kérlek kedves anyám hagyj csináltatni egy nadrágot, igen rongyos és kopott". Ügy tűnik tehát, hogy a pénzügyek, kiadások terén mindig nagyon szigorú rend uralkodott. Költsük mi is pénzünket valóban csak arra, ami elkerülhetetlenül szükséges, és azt is takarékosan, célszerűen. A magam részéről mindent mérlegre téve ezért a mai helyzetben semmiféle újabb, pótlólagos igényeket nem támogatnék, mert az csak fokozná a költségvetés feszültségeit, nem lenne arányban a népgazdaság valóságos teherbíró képességével. Ellenben jobban a körmére néznék mindazoknak, akik az állami közpénzekkel rendelkeznek. Azt hiszem, nem mondok újat azzal, hogy ezt várják tőlünk választóink is. Elvtársak! A költségvetés a termelőmunka hatékonyságának, a népgazdaságnak a tükörképe. Egyik gondolkodó valamikor azt mondta: ha görbe a képed, ne a tükröt okold érte. Ha a költségvetés, hogy úgy mondjam, a kormányzat helyenként látszatra szűkmarkú, az bizonyára nem a kormány vagy a pénzügyminiszter szándékain múlik. Ezért figyelmünket egészében és részleteiben is a nemzeti jövedelem megtermelésének folyamataira, a gazdasági munkára, a termelésre kell hogy irányítsuk, éspedig szigorú kritikai szemlélettel és példamutató önkritikával. Az élet tényei azt bizonyítják, hogy minden időszak újra termeli a maga tartalékait és lehetőségeit. Csak okosan kell felismernünk, feltárnunk őket. Pár évvel ezelőtt például el sem tudtuk volna képzelni, hogy a termelés, a gazdálkodás mai feladatainak ezzel a létszámmal, ezzel a ráfordítással, hatékonysági és minőségi követelményekkel eleget tudjunk tenni. A gazdaságirányítás új rendjében a legtöbbre azt tartom, hogy a felülről jól vagy rosszul kialakított tervek puszta végrehajtói egyik évről a másikra az alkotás, a tervezés és a kivitelezés, a maximális haszonnal történő értékesítés főszereplőivé léptek elő. Ügy tűnik, elindultunk ezen az úton. A célt már látjuk, de sajnos, azt még nem tanultuk elég jól meg, hogy elérése érdekében ma, most mit kell tennünk. A tennivalók sorát népgazdasági, kormányzati szinten jól jelöli meg a tervjavaslat és a szóbeli előterjesztés. Nekünk ezt helyileg kell megvalósítanunk. Miben áll itt a gond? Véleményem szerint abban, hogy a világos célok, tervek teljesítése érdekében még mindig nem találtuk meg, nem hoztuk igazán jól mozgásba azokat a hajtóerőket, amelyek alkotó fantáziára, kezdeményezésre, a jobb munkára, a nagyobb teljesítményre ösztönöznének. Ha valamit meg kell tanulnunk a mezőgazdaságban dolgozóktól, akkor azt hiszem, ez az. Jobban kellene tudnunk kialakítani az iparban is az igazi érdekeltségi rendszert, és a személyi érdekeltséget. Érdekeltség a megfelelő minőségű és exportképes gyártmányok termelésében, az anyag- és költségcsökkentésben, az energiaráfordítások költségeinek csökkentésében, és így tovább. Nyugtalanító például, hogy Budapesten a teljesítménybérben dolgozók aránya alig változott, a követelmények lazák, a vállalatokra érdemi kényszerítő erő még mindig nem hat, hogy a béreken belül a mozgóbér aránya, a valóban ösztönzést szolgáló rész növekedjék. A valóságban a gyárak bérezési gyakorlatában a bátor differenciálás helyett — sajnos —, egyenlősdi érvényesül. Lassan halad Budapesten is a vállalati belső szervezés és irányítás korszerűsítése. Tudatos munkaerő-átcsoportosításról ma még szinte nem is beszélhetünk. Még mindig lassú a budapesti vállalatok, gyárak reagálása a közgazdasági környezetre, a gazdálkodási és értékesítési feltételrendszer változásaira. Sok mindent kell tehát átgondolnunk. A nehezen áttekinthető árrendszer és árképzés szabályaitól kezdve egészen a belföldi értékesítésen keresztül elérhető magas jövedelmezőségig, ami objektíve rontja az exportérdekeltséget, így következhetett be például, hogy az exportkövető árrendszerben dolgozó vállalatok jó része nem az export bővítésében, hanem csak az 5 százalékos gazdaságos exportarány kialakításában volt érdekelt, mert ezáltal jobb belföldi jövedelmezőséget érhetett el. Nagyon örülök annak, hogy a kormány felismerte ezt, és helyeslem a korábbi szabályozók módosítását, mert ha nem tudjuk jól megoldani