Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-10

597 Az országgyűlés 10. ülése, 1981. október 9-én, pénteken 598 sadalom gyakorlatában ? Ugye valamennyien úgy érezzük, hogy nem lehet, hiszen azért vállaljuk, építjük, szépítjük ezt a közösséget, ezt a közösségi életet, hogy minden ember számára megteremtsük a boldogulás feltételeit : és első számú feltétel az összefogás, a kedvező életkörülmények megteremtése, a kölcsönös segítés, egymás megbecsülése. Látjuk, érezzük ennek az összefogásnak sok jelét, eredményét, bizonyítékát. Egyre javul hírünk a világban, az egykori nomád nép, a magyar felzárkózik a művelt, alkotó, termelő népek első sorába. De ami a környezetvédelmet illeti, a nomádság néhány atavisztikus jelét észlelhetjük. De ez talán túlzás volt, mert hiszen hallottuk, hogy nem mindig az ősi nemtörődömség a víz, a levegő, a talaj, a tárgyak szennyezésének a fő oka, hanem éppen az ipari és a mezőgazdasági fejlődés, az urbanizáció, az eltömegesedés, avagy a növekedés túl gyors, embertelenül terjeszkedő fejlődése. Lehet, sőt biztos, hogy így van, de az is biztos, hogy nem törődünk eléggé egymással. Bölcs dolog volt tehát létrehozni a környezetvédelem szerveit, és időszerű, tisztességes dolog beszámoltatni őket, a hivatalt, annak elnökét. A bizottsági üléseken úgy éreztem, hogy elég bátor dolog is volt leírni, elmondani, bevallani, hogy hol tartunk. A talajvíz, a levegő szennyeződése növekszik, és a törvény, a rendszabályok érvényesítése nem folyik határozottan. A rend, a tisztaság, az egészséges élet fenntartásáért felelős szerveknek minden bizonnyal szigorúan és következetesen kell fellépniük a környezet szennyezői, károsítói, vagy éppen merénylői ellen. El kell venni a kedvüket. Es éppen ezzel csinálunk kedvet a tisztességes embereknek, a rendes közösségi embereknek, hogy nemcsak a saját házuk táján, de mindenütt ájjolják, helyreállítsák a rendet. Például a Magyar Vöröskereszt milliós tagsága — nem mind a millió, de sokan közülük — és sok ezer aktíva évtizedek óta vesz részt a környezet ápolásában. Minthogy a tisztasági mozgalom — ahogy már régóta hívják — időnként kedvezőtlen körülmények között megtorpant, a Vöröskereszt országos vezetősége 1978-ban tekintette át a mozgalom eredményeit, és úgy határozott, hogy növelni kell a résztvevők számát, az intézmények részvételét, és olyan közegészségi szokásokat kell kialakítani, amelyek természetes emberi tulajdonsággá teszik az egészséges, a tiszta környezet megteremtését, megóvását. A következő évben mondták ki vérgérvényesen, hogy ezt a mozgalmat, és annak értékelését a tanácsokkal, a népfronttal és a szakszervezetekkel közösen kell végezni. Természetesen ez a kívánság a tanácsok, a népfront és a szakszervezetek részéről ugyanígy elhangzott. Kedvező hatása volt ugyanis a környezetvédelmi törvénynek, hogy fokozódott a hatékony együttműködés a társadalmi és tömegszervezetek, meg az állami szervek között. A környezetvédelem itt, Budapesten nagy és nehéz dolog, sikere változó. A budapesti népfrontbizottság 1977-ben életre hívott környezetvédelmi munkabizottsága fő feladatának tartotta felvilágosító, szervező munkával és mozgósítással segíteni a lakosság körében a környezetvédelem szerepének és jelentőségének megismertetését, és a felelősségteljes magatartás felébresztését. Ha ma, négy év után kérdezzük meg a népfrontaktívákat Budapesten, hogy mit tartanak aktuálisnak, azt válaszolják, hogy állandóan erősíteni kell a környezetvédelem iránti társadalmi igényt, tovább kell mozgósítani az állampolgárokat reális környezetvédelmi program tennivalóiban való részvételre. Szereztek is olyan tapasztalatot, hogy az állampolgárok általában magukénak érzik természeti és környezeti értékeinket, hogy a lakosság többsége törekszik megóvni azokat, sőt hozzájárulni gyarapításukhoz, de a személyes támogatás nagyon ritkán párosul mások figyelmeztetésével, vagy a szándékosan kárt okozók felelősségre vonásának szorgalmazásával. Javasolták azt is, hogy az egészségügyi és az oktatási intézmények helyezzenek nagyobb súlyt a mozgalmi tevékenység formáinak az elterjesztésére, igazolják annak fontosságát, legyen tökéletesebb a környezetvédelmi képzés, és hogy a propagandában vegyen részt a televízió, tartsanak természetvédelmi sorozatokat a tömegfelvilágosítás kiterjesztésére. Ugye, Schnitzler képviselőtársam nem tartaná ezt kampányfeladatnak, úgy, ahogy mondotta, ha sorozatgyártásról is lenne szó? Már említettem, hogy a Vöröskereszt önkénteseinek, a népfront aktivistáinak, a szakszervezetek munkatársainak, a lakóbizottságok tagjainak és a tanácstagoknak aktivitását, vagy az ifjak és az úttörők részvételi kedvét csak a siker, az eredmények tartják fenn, életrevalóságát csak a hatás igazolja. Ezért nem lehet elégszer ismételni, hogy a hanyag és bűnös környezet-rontást meg kell büntetni, szigorúan és következetesen. A rend őreinek nincs joguk elnézni az egészségrontó, életet zavaró vétségeket. Minden vezetőnek, minden közösségi embernek példát kell mutatnia a természet szépségeinek, az emberi élet feltételeinek megóvásában. Tisztelt Országgyűlés! Választókerületem a főváros II. kerületének szegélye. Ennek a szép városnak, ennek a szép országnak egyik legszebb része. Hővösvölgy és Zugliget, Pesthidegkút és Adyliget szerencsés lakói mégis gyakran zúgolódnak, mert környezetük veszélyben van. Ott is a létező vízvezeték és a hiányzó csatorna talaj- és levegőszennyező drámája játszódik, pedig természetes megoldást kínál maga a természet. Tudniillik mint valami múltból visszhangzó fenyegető kiáltás, hasít végig Nagykovácsitól a Szép Ilonáig az Ördögárok. Szennyvíz tisztít benne a kezdeti Szurdoktól és folydogál bele és benne mindenféle lé kilométereken keresztül. Ennek a szörnyű ároknak a betemetése szerepelt már a fővárosi tanács ötödik ötéves tervében, azonban akkor sok út tönkremenése miatt — olyan időjárás volt — valóban ki kellett húzni. Most a hatodik ötéves tervben, 1983-tól 74 millió, a hetedik ötéves tervben még 30 millió van tervbe véve. Maguk a tervek még sajnos nem készültek el. Milyen szép is volna a kertek és szép házak talaját és környékét a talaj szennyvíztől megszabadítani és csatornát vezetni a rendbehozandó Ördögárkon keresztül. Ez ugyan többe kerül. Választóim ebben mégis reménykednek. Társadalmi munkára ők mindig készek, de ezt a nagy munkát nem lehet így megcsinálni. Eleget bajlódnak az utakkal, tisztogatják az erdők és a rétek hétvégi szennyezőinek maradékait. És dolgoznak. És tanítják gyerekeiket, hogy különbek legyenek