Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-10

599 Az országgyűlés 10. ülése, minálunk. Különbek is lesznek. Kell, hogy így legyen, hiszen talán ettől függ az emberiség, a földi élet fennmaradása. Az őszinte, tárgyilagos, jövőbe mutató beszámolót elfogadom, a hivatal dolgozóinak jó egészséget, és sok sikert kívánok valamennyiünk érdekében. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Zsidei Istvánné képviselőtársunk. ZSIDEI ISTVÁNNÉ: Tisztelt Országgyűlés! A környezetvédelmi törvény végrehajtásának vitájában részt venni nagyon hálás és ugyanakkor felelősségteljes kötelesség. Hozzászólásra leginkább szűkebb hazám, Heves megye, illetve az egri járás szépségéért és környezetének megőrzéséért érzett felelősség késztetett. De az a tény is, hogy az emberek sokat foglalkoznak, mondhatnám úgy is, hogy egyre többet a környezetük kérdéseivel, a környezetvédelem eredményeivel és gondjaival. Az ő nevükben szólok, gondjaikról, véleményükről beszélek. Az egri járás kedvezőtlen mezőgazdasági adottságú vidékein az ipartelepítések következtében a Mátra és a Bükk lakói végleges otthonra, biztos megélhetésre találtak. Ezen szép környezet védelme egyik legfontosabb feladatunkat kell hogy képezze, melynek a végrehajtásához az állami erőforrások mellett a lakosság széles rétegeinek nagyarányú társadalmi összefogására és segítésére is szükség van. Környezetvédelmi törvényünk megvalósításának tapasztalatai igazolják, hogy megalkotása nagyon időszerű, szükséges volt. Alátámasztják, hogy a jövőben még fontosabb figyelmet kell fordítani a végrehajtására, végrehajtásának megszervezésére, ellenőrzésére, a felelősség érvényesítésére. A törvény Heves megyében is életre hívta a környezetvédelmi bizottságot, amely bizottság munkájának eredménye máris érzékelhető. E bizottság fő feladatát a távlati, tervszerű környezetalakítás képezi. Ezen feladatokkal összhangban készült el — bár még jóváhagyás előtt áll — a Mátra—Bükki Intéző Bizottság fejlesztési programja, amely a Mátra és a Bükk természeti szépségének védelmét hivatott szolgálni. E bizottságok munkája fejlődik, évről évre hatékonyabb. Egyre általánosabb az a tapasztalat, hogy környezetünk védelméhez fűződő össztársadalmi, de ugyanakkor helyi, csoport és egyéni érdekek is egyre következetesebben érvényesülnek, a környezetvédelem a jelentőségének megfelelő helyre kerül a tervezésben és a megvalósításban egyaránt. Megyénk északi részén komoly munkát jelent a kedvezőtlen adottságú területek mezőgazdasági hasznosítása, amely területeken évtizedek óta erdőtelepítés folyik. Szemléletes példája ennek a Bükkszék, Szajla és Terpes térségében kialakított parkerdő, amely a korábbi kopár domboldalon látványos és kellemes levegőt árasztó környezetet hozott létre. Ez már országosan is felkeltette a szakemberek és a közvélemény figyelmét. Ezen tevékenység — miközben társadalmi erőket is mozgósított, nem nélkülözhette a megfelelő állami támogatást. Éppen ezért szükségesnek tartom, hogy megyénknek ezen a részén ne csökkenjen az állami támogatás, hanem továbbra is párosuljon a helybeli 1981. október 9-én, pénteken 600 mező- és erdőgazdasági üzemek, valamint a lakosság ilyen irányú törekvéseivel, hozzájárulásával. Ennek szükségességét szeretném megerősíteni azzal, hogy amennyiben e területeket nem erdősítjük, az erózió további súlyos pusztításának tesszük ki. Ha már az erdővédelem mellett szóltam, szeretném felhívni a figyelmet arra is, hogy a Mátra és a Bükk belső térségében a túlságosan elszórt egyéni parcellázásokat nem tartom célszerűnek. A kor követelményeinek megfelelően az erre alkalmas területeken előtérbe kellene helyezni a tetszetősebb, s kollektív hasznosítást. Megjegyezném, hogy tájvédelmi és földvédelmi szempontból is égető szükség felszámolni az engedély nélküli, s az engedélytől eltérő építkezéseket, ha kell szigorral, határozottsággal. Ezek után szólni kívánok Heves megye északi településeinek ivóvízellátásáról, amely az itteni lakosság igen súlyos gondja. Előrehaladás történt abban, hogy Heves megye vízellátásának elkészült regionális terve. Megépült a Csorréti és Köszörűvölgyi víztározó. A vízellátás a már meglévő víztározókból megoldható lenne, a terepviszonyok azonban nehezítik a műszaki kivitelezést, és költségessé is teszik. A jelenlegi program szerint ezek a települések csak 1990 után kaphatják meg az ivóvizet. Indokolt lenne még nagyobb társadalmi összefogás árán is az egri járás vízellátási gondjait korábban megoldani, annál is inkább, mivel a 45 településből 23 településben nincs vezetékes ivóvíz és 9 település közegészségügyileg veszélyeztetett. Ez a gond a járás lakosságának mintegy 50 százalékát, közel 32 ezer embert érint. Tisztában kell lennünk azzal, hogy az egészséges ivóvíz biztosítása, védése politikai kérdés is. Annak hiánya károsan befolyásolja az emberek közérzetét, hangulatát. Ráadásul az emberek nemcsak akarják ennek a megoldását, hanem anyagi terhet és munkát is vállalnak. Itt kell elmondani azt is, hogy a vízellátást szolgáló közművek építésével együtt szükséges volna megépíteni a szennyvíz-elvezető rendszert is. Már most jelentkeznek súlyos problémák azon a területen is, ahol az ivóvízellátás a lakosság teljes megelégedésére megoldódott, a szennyvízelvezetés azonban megoldatlan. Heves megyében a tanácsok keresik a lehetőségeket és az anyagi erőforrásokat az egyedi, de a végleges regionális rendszerhez jól illeszthető szennyvíztisztító müvek megvalósítására. E munkálatokat úgy ütemezik, tervezik, hogy a legkritikusabb területeken még a VI. ötéves tervidőszakban befejeződjenek. Tudjuk, hogy a közműhálózattal együtt kiépítendő szennyvízelvezetés súlyos többletköltségeket von maga után. De arra is szeretném ráirányítani a figyelmet, hogy hiánya már — tapasztalataink szerint is — veszélyezteti az egészséges ivóvizet számos területen. A probléma érzékelésére elmondom, hogy az évenként elhasznált 120 ezer köbméter vízből mindössze 3000 köbméter szennyvíz kezelése valósul meg. Véleményünk szerint a környezetvédelem nagyon komoly társadalmi érdeket szolgál, amelynek megvalósításához, továbbfejlesztéséhez elkerülhetetlen felvilágosító-nevelő tevékenység fokozása is. Ez pedig nem anyagi kérdés, ez hozzállás kérdése. Sokat kell tennünk annak érdekében, hogy a szemléletkérdés, már mint a környezetvédelmi törvényt