Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-10

591 Az országgyűlés 10. ülése, 1981. október 9-én, pénteken 592 e téren a Hazafias Népfront elvitathatatlan kez­deményező szerepét, amelyhez a szakszervezetek, a KISZ és a Vöröskereszt is csatlakozott, minden­napi tevékenységükbe iktatva a környezetvédelem ügyét. Az emberi környezet védelmének nagy tarta­léka a települést fejlesztő társadalmi munka, muta­tott rá Gulyás Emiiné, s hozzátette, hogy e tevé­kenység útjából el kellene hárítani azt az akadályt, amely az üzemek kollektívája által munkagépekkel végzett társadalmi munkát csak akkor tekinti tele­pülést fejlesztő társadalmi tevékenységnek, ha a tanács befizet bizonyos összeget. A kis tanácsoknak vagy van erre pénzük, vagy nincs, vagy megfeled­keznek a befizetésről. E kérdés jogosságát nehéz el­vitatni. Ugyanis nem lehet a közösségért áldozat­készen munkálkodó kollektívákat kizárni az elis­merésből csak azért, mert a tanácsnak e célra nincs pénze. Más szóval ezt a közhasznú tevékenységet nem kellene megadóztatni. A vitában szó esett a Balaton védelméről. A vezetékes vízellátás és a csatornázás közt mutat­kozó meglehetősen nagy rés szűkítésének szüksé­gességéről és arról, hogy a kis települések részére ki kellene dolgozni a szennyvízelvezetésre a megoldás valamiféle módját, annál is inkább, mert a vezeté­kes vízellátás növeli a talajvíz további szennyezését. Ugyanakkor nem lehet kétséges, hogy annak az 1600 településen élő embernek is joga van az egész­séges ivóvízhez, ahol ez még nincs. A környezetvédelemre irányuló helyes maga­tartásra nevelést már az általános iskolákban el kellene kezdeni, s a közép- és felsőfokú oktatás fej­lesztése is kívánatos e téren — mutattak rá többen. A sajtó felelőssége is kiemelt hangsúlyt kapott, hi­szen közvéleményformáló befolyásoló szerepe köz­tudott, sajátos eszközeivel, különösen a helyes szemlélet kialakításához nyújthat jelentős segítsé­get. Vita-összefoglalójában Gajdócsi István így fo­galmazott: a napirend vitájában elhangzott észre­vételek tartalmazzák a feladatokat is. Szükség van a megelőzésre, a nevelésre, a szemléletformálásra. Társadalmi üggyé kell tenni ezt a dolgot. Mindenki­nek konkrét felelősséget kell vállalnia a megelőzés­ben is. Legyen a környezetvédelmi munka minden­napos része fejlesztéseinknek, beruházásainknak, továbbá a fejlesztésnek legyen feltétele a Környe­zetvédelmi Hivatal előzetes véleményezése. A koor­dináció szerepe végre már érje el a tudatosságot. Végül azt is mérlegre kell tenni, hogyan lehet politikát csinálni mindenki igazából. Együttes bizottsági ülésünk érveit, megállapításait, követ­keztetéseit a mérleg serpenyőjébe tette, a tisztelt országgyűlésre bölcsességére bízva, hogy csináljon politikát mindenki igazából. A két bizottság nevé­ben a beszámolót elfogadásra ajánlom, megköszön­ve figyelmüket (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik dr. Schnitzler József képviselőtársunk. DR. SCHNITZLER JÓZSEF: Tisztelt Ország­gyűlés! Kedves Elvtársak! Az államtitkár elvtárs érzékeltette velünk, hogy nagymértékben számol a társadalom erejével, támogatásával. A Magyar Szo­cialista Munkáspárt annak idején keltette fel né­pünk figyelmét a környezetvédelemre, s a Hazafias Népfront ösztönözte, segítette, szervezte annak munkáját olyannyira, hogy a környezetvédelem ma már az össztársadalmi érdeklődés középpontjá­ban áll. Kérdés, vajon hazánkban ezzel a társadalmi munka ilyen vonatkozásban megoldott-e ? Az a tár­sadalmi munka és az a környezetvédelmi munka, amely tulajdonképpen készpénzbe nem kerül, közel sincs megoldva. Nagyon sok hiba és nehézségünk van még. Elsősorban állampolgáraink egy része nem tartja be a törvény előírásait és nem megoldott a törvény szellemének, végrehajtásának ellenőrzése sem. Kétségtelen, hogy szocialista társadalmunk­nak, a szocialista nemzeti egység jegyében, ennek a társadalomnak van olyannyira nagy ereje, hogy itt az akcióprogramokat igenis fokozni lehet. Meggyő­ződésünk, hogy társadalmunkat ilyen irányban a tanulás, a meggyőzés erejével kell mozgósítanunk. Érdekes dolog, hogy állampolgáraink otthonuk rendjével, tisztaságával törődnek, környezetükkel, munkahelyükkel, irodájukkal kevésbé. Tisztelt Országgyűlés! Ennek a mi progra­munknak állandó propagandára van szüksége. Szá­mítunk a sajtó segítségére, de nem kampánysze­rűen. Valahogy az volt az érzésem, hogy most, ami­kor előre megtudták, hogy az államtitkár elvtárs az igen tisztelt országgyűlésnek a környezetvédelem­ről fog beszélni, megsokszorozódtak az írások. Mi azt szeretnénk, hogy ez a téma állandó jelleggel fel­színen maradjon, mind az újságokban, mind a fo­lyóiratokban, a rádióban és a tv-ben is. Tisztelt Országgyűlés! Feladataink nem keve­sek. Tudjuk, hogy a környezetvédelem vonatkozá­sában szakszervezetek is munkálkodnak. Főleg a múltban eszünkbe jutott sokszor, hogy vajon ho­gyan kaphat kitüntetést egy olyan vállalat, gyár, üzem, intézmény, iroda, stb., amely a környezet­védelmi előírásokat nem tartotta be, sőt természet­védelmi, természeti károsodásokat okozott, telep­helye pedig piszkos, szennyes. Örömmel üdvözöljük a szakszervezetekben folyó azt az akciót, mellyel kapcsolatosan messze­menően vegyék figyelembe a környezetvédelmi törvénynek e szellemét. Lehet, hogy nem véletlen, biztos, hogy szándékos, hogy a mezőgazdaság dol­gát, s a környezetvédelmet együtt tárgyalja a tisz­telt országgyűlés. Szerintem a mezőgazdaság és a környezetvédelem testvérek. Szigorúan egymásra vannak utalva. A mezőgazdaságnak szüksége van a környezetvédelem talajvédő, talajjavító, talaját­alakító, vízvédelmi, stb. segítsége előírására. A kör­nyezetvédelemnek pedig szüksége van arra, hogy a mezőgazdaság továbbra is emelve mennyiségi, mi­nőségi termelését, messzemenően a környezetvédel­mi előírások segítésében adjon támogatást. Példát is mondhatnék. A példa kissé kényes. Országútjaink mentén igyekszünk minél több földet kultúrfölddé termi. Kivágjuk a fákat, kivág­juk a bokrokat. Öt-hat méterre megközelíti a kul­túrföld az országutat. Szabad prédája a nagyfor­galmú országutak kipufogógázainak. Ezek az égés­termékek ólmot is tartalmaznak, az ólom veszedel­mes méreg, lerakódik, felhalmozódik. Na, most hoz­záteszem, hogy ösztönözzük az embereket arra, hogy a szénát is gyűjtsék be az országút mentén. Ügy gondolom, hogy a nagyon forgalmas ország­utak szélébe ezt ne tegyük. A takarmányozás foly­tán ez a lerakódott ólom a tehén tejével, a sertés-

Next

/
Thumbnails
Contents