Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-10

589 Az- országgyűlés 10. ülése, 1981. október 9-én, pénteken 590 már nem látjuk ilyen tisztán és főleg ilyen felelősséggel a dolgokat. A két bizottság együttes ülését a felelősséggel látás és a tervszerű felelősséggel cselekvés igénye jellemezte, amihez alapot az Országos Környezetvédelmi Hivatal elnökének világos, áttekinthető, szakszerű, a valóságot hűen tükröző, tudatunkra és lelkiismeretünkre egyaránt ható szóbeli és írásbeli előterjesztése adott. Most az egyik legjelentősebb anyag kerül az országgyűlés elé. Nem egy terület egészségéről, illetve környezetvédelméről, hanem egész népünkről van szó — emelte ki Nezvál Ferenc. Valamennyi felszólaló képviselő népünk nevében szólt. Elismerte eddigi eredményeinket, melyekről Gonda elvtárs ma itt számot adott. Különösen azt tartották jelentősnek, hogy a környezetvédelem az állami politika rangjára emelkedett. Szerves részét képezte V. és képezi VI. ötéves tervünknek, melyhez csatlakoznak a budapesti és a megyei pártbizottságok, a fővárosi és megyei tanácsok konkrét intézkedési tervei. A jogszabályt a képviselők általában jónak tartották, s rámutattak arra, hogy a végrehajtásban, szemléletünkben, az állami és állampolgári fegyelemben, az érdekek esetenkénti helytelen értelmezésében, a szankciók alkalmazása területén mutatkozó liberalizmusunkban, a közömbösségben van a hiba. Az emberi környezet védelméről szóló törvény egyértelmű rendelkezést tartalmaz arra vonatkozóan, hogy új üzemet csak korszerű, a környezetet kímélő technológiával szabad létesíteni és üzembe helyezni. S mi esetenként a valóság ? Anyagi okokra hivatkozással túlságosan sok a kompromisszum, a megalkuvás. Nagyon sokszor a termelési érdeket állítják szembe a környezetvédelem érdekével, s nemegyszer furcsa módon jelentkezik a termelési érdekek elsődlegessége. Az, hogy ma fontosabb, hogy ennyi meg ennyi sertést, szarvasmarhát termeljünk ellátásra, exportra, mint hogy x köbméter trágyáié ülepedik, melynek eredménye a vizek káli-, vagy nitrát-fertőzöttsége — mondotta Nagy József. Ladányi József e gondolatkörben így fogalmazott : felvetődik a kérdés, hogyha a népgazdaságnak nincs pénze arra, hogy a szükséges óvó-védő intézkedéseket megtegye, van-e joga valakinek arra, hogy az abban a térségben élő embereknek az egészségét további károsodásnak tegye ki ? A törvény azt mondja, nem lehet, és mégis valakik valamilyen szinten kompromisszumot kötnek azok terhére, akik itt laknak, mondván, hogy a népgazdaság érdeke ezt követeli. Mindnyájunk által tudott, hogy a növényvédőszerekre szükség van a hazai és a nemzetközi piacon is. De azt is tudjuk, vagy tudnunk kellene, hogy kötelességünk többek között a borsodi térség szenynyezettségének csökkentése, az ott élő emberek egészségének megóvása vagy helyreállítása. Annál is inkább, mert mint Hornyák Istvánné drámai hangú felszólalásában mondta, e körzet számára újabb veszélyt jelenthetne, ha a foszgén gyártását úgy szerveznék meg, hogy a szállítás Sajószentpéteren menne keresztül és még két közutat is keresztezne. Egy esetleges karambol 15 ezer ember életét veszélyeztethetné, hiszen a foszgén olyan veszélyes anyag, amely egy első világháború idejéből származó cikk tanúsága szerint Taksony határában madarak elhullását, emberek rosszullétét eredményezte, amikor 60 darab 40 kilogrammos palackot kiürítettek. Nem szeretnénk ezt megérni —, mondotta a képviselőnő —, s mi bízunk benne, hogy ez nem következik be, s az Ipari Minisztérium a gyártáshoz csak akkor ad engedélyt, ha az a környezetet nem veszélyezteti. A környezetvédelem nem egy-egy tárcának az ügye, hanem társadalmi ügy, mondotta Kerónyi József, majd annak az igényének adott kifejezést, hogy meg kell határozni azokat a környezetvédelmi előírásokat, melyeket a tervezés során be kell tartani. Tegyük hozzá, hogy e sürgető igény a megelőzés ügyét szolgálná. A környezeti ártalom okozása társadalmi veszélyességet rejt magában. Olyan tevékenység, amely az egész társadalomra nézve veszélyes. Ez szent meggyőződésem — mondotta Antalffy György —, s hogy a képviselők ezzel mennyire egyetértettek, arra szolgáljon például néhány reagálás. A környezeti ártalom okozása nem bocsánatos bűn. Akiknek a hatalom a kezébe van adva, annak érvényesíteni kell azt a hatalmat, amelyet a jogszabály alapján nekiadtunk. Talán az elkövetkező időszakban továbbfejlesztjük ennek a hatalomnak a gyakorlását. Mert ha egy embert meg lehet büntetni azért, mert egy másiknak az egészségét, testi épségét megkárosította, akkor miért nem lehet megbüntetni azokat, akik tízezreket, meg az országot teszik tönkre ? Ne csak pénzbüntetésre ítéljük a sok esetben immár bűncselekményt elkövetőket, mert hiszen azt is állami pénzekből fizetik. Miért hoztuk a törvényt ? Nem azért, hogy végrehajtsuk ? Tehát kötelezni kell a végrehajtásra mindazokat, akik a törvényt elfogadták. A becsületes emberek egyetértenek a szankciókkal. Valóban, a szankciók következetesebb alkalmazása kívánatos a jövőben mind a bírságpolitikában, mind a bűnüldöző szervek, valamint a bíróságok ez irányú tevékenységében. Tudjuk, hogy a szankciók alkalmazása csak egyik, bár megfelelő alkalmazás esetén igen hathatós eszköze a jogszabályok megtartásának. Éppen ezért a közvélemény erejével oda kell hatni, hogy mind az állami, mind az állampolgári fegyelem kielégítő legyen e téren. Az állampolgári fegyelem hiánya mutatkozik meg az utak, a parkok, a parkerdők nagymértékű szennyezettségében, az illegális szemétlerakóhelyek létesítésében, a közhasznú létesítmények rongálásában. S bár a feljelentőket az emberek nem nagyon szeretik, de mert az élet minőségéhez hozzá tartozik a környezet, nem szégyen feljelentést tenni az emberi környezet védelmében — hangsúlyozta több hozzászóló. Tóth István ezzel kapcsolatban annak a véleményének adott hangot, hogy ehhez a megfelelő társadalmi hátteret meg kell teremteni, mert hiába a jóakarat, ha az ember nem mer szólni. A környezetvédelem nemcsak beruházás, hanem következetes intézkedés és társadalmi ügy is, megfelelő szigorral és megfelelő társadalmi magatartással együtt — állapította meg Szokola Károlyné és hozzátette, hogy a környezetvédelem valóban kezd nemcsak érdeklődési szinten, hanem tevékenységi szinten is társadalmi üggyé válni. S hogy ez így van, azt több hozzászóló is megerősítette, kiemelve