Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-2

49 Az Országgyűlés 2. ülése, 1980 szeptember 25-én, csütörtökön 50 a — valljuk be — népszerűtlen, de gazdaságilag elkerülhetetlen, szükségszerű intézkedéseket. A kormánynak azonban a jövőben sem szabad kitérni a nehéz döntések elől, ha ezzel megakadályozhatja a helyzet romlását, s megteremtheti a javulás feltételeit. Ez alkalommal is köszönetet mondok népünknek, mert az ország gondjait megértve, támogatta és támogatja a sokszor nehéz szívvel elhatározott, de elkerülhetetlen lépéseket. Külön is köszönetet mondok azoknak a gazdasági vezetőknek, munkásoknak, termelőszövetkezeti dolgozóknak, közgazdászoknak, műszakiaknak, párt- és társadalmi aktivistáknak, akik a helyzet ismeretében gondolkodva, de nem meggondolatlanul, késlekedés nélkül az új követelményekhez igazították munkájukat. Ez évi tervünk végrehajtása — habár a külső körülmények most is megnehezítik dolgunkat —, jó irányba halad. A még előttünk álló hónapokban az a legfontosabb feladatunk, hogy tovább erősítsük, még határozottabbá tegyük a kedvező folyamatok kibontakozását. Ha mind több helyen az a példamutató helytállás válik jellemzővé, amiről az árvizek ellen küzdők, az idei nehéz aratás résztvevői, a felszabadulási és a kongresszusi munkaversenyben példát mutató szocialista brigádok tettek és tesznek napról napra tanúságot, bizonyos, hogy az eredmény sem fog elmaradni. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A kormány soros tennivalói közé tartozik a népgazdaság hatodik ötéves tervének előkészítése. Arról adhatok számot, hogy mind a hazai munkálatok, mind a KGST keretében folyó egyeztető tárgyalások ütemszerűen haladnak. Ebből kiindulva az a szándékunk, hogy a hatodik ötéves tervről szóló törvényjavaslatot megvitatásra és jóváhagyásra még ebben az évben a tisztelt Országgyűlés elé terjesszük. Olyan ötéves tervet kívánunk kidolgozni, amely a XII. kongresszus határozatának szellemében — folytatva és továbbfejlesztve az 1979ben megkezdett gazdaságpolitikai gyakorlatot — lehetővé teszi a népgazdasági egyensúly megteremtését, elért vívmányaink megőrzését, és egy későbbi, némileg gyorsabb ütemű fejlődés feltételeinek előkészítését. Ezek szerénynek látszó, de nem könnyen elérhető célok. Amikor azt mérlegeljük, milyen célokat tűzhetünk magunk elé, legalábbis a következőket kell figyelembe venni: az egyensúly megteremtésében az utolsó két évben jelentősen előrehaladtunk, de a folyamatnak még csak a kezdetén tártunk, és az egyensúly megszilárdítása még előttünk álló feladat. A számításba vehető energia- és nyersanyagforrások mennyiségileg alig növelhetők, viszont tetemesen nőnek megszerzésük költségei. A világgazdasági helyzet alakulásában — bár ezt több oknál fogva nehéz előre látni —, nem számíthatunk olyan fordulatra, ami számunkra a mainál könnyebb helyzetet teremtene. Ilyen feltételek mellett a mennyiségileg mérhető globális növekedésnél sokszorta nagyobb a jelentősége annak, hogy szellemi erőink jobb kihasználásával, a munka minőségének és szervezettségének javításával, a termelési költségek fajlagos csökkentésével, a szocialista gazdasági integráció előnyeinek kihasználásával mennyire és milyen ütemben tudjuk fokozni gazdaságunk értékalkotó képességét. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a jövőben sokkal inkább, mint valaha, éppen ezt; az értékalkotó folyamat meggyorsítását kell a gyakorlati munr ka középpontjába állítani. A következő évekre tervezhető mérsékelt növekedés nem távlati cél, hanem szükségszerűség az egyensúly megteremtéséhez, a gazdaság megújításához, a gyorsabb fejlődéshez vezető úton. De nem is egy helyben topogás, mert a minőség, a korszerűség, a gazdaságosság magas szintre emelése, a nemzetközi versenyképesség javítása maga is fejlődés, és nem kisebb feladat — az igényes ember számára nem kevésbé mozgósító cél —, mint egy mennyiségileg gyors, de minőségében közepes színvonalú növekedés megvalósítása. Tisztelt Képviselőtársaim! Céljaink elérésében, törekvéseink valóra váltásában növekvő szerepe lesz annak, hogy az állami irányítás minden lépcsőfokán — de elsősorban a kormányban —, emeljük a vezetés színvonalát, előrelátóbbá és összehangoltabbá te^ gyük a tervezést, javítsuk a gazdasági szabályozást, fokozzuk az ellenőrzést és következetesebben érvényesítsük a felelősséget. További intézkedéseket kívánunk tenni azért, hogy még inkább érvényt szerezzünk annak az elvünknek; amely szerint a döntéseket akkor és ott kell meghozni, amikor és ahol azt az ügy természete indokolja. Más szóval; hogy a minisztériumok és a főhatóságok a gazdaság fő folyamataira összpontosítsák figyelmüket, nagyobb teret adva ezzel a vállalati önállóság érvényesülésének, s hogy a vállalati vezetésre tartozó ügyekbe csak akkor avatkozzanak be, ha azt valamely fontos társadalmi érdek elengedhetetlenül megkívánja. Az irányítás eszköztárában fontos szerepet betöltő közgazdasági szabályozó rendszerben, amelyet az év elején módosítottunk, most nem tervezünk nagyobb arányú változtatást. A fo^ lyamatos továbbfejlesztésre természetesen szükség van. A továbbiakban is arra törekszünk, hogy a vállalati gazdálkodásban növeljük a nyereségérdekeltség szerepét. Célunk, hogy a gazdasági szabályozók, ezen belül az árak és a valutaárfolyamok mindinkább kifejezzék a hatékonyság nemzetközi követelményeit, érzékelhető ösztönzést és tág teret adjanak a kezdeményező, vállalkozókedv számára, a jövedelmező tevékenység fejlesztésére, s egyidejűleg jobban rászorítsanak a gazdaságtalan termelés megszüntetésére. Ehhez igazítjuk a támogatások rendszerét, valamint a hitelpolitikát, amelynek növekvő szerepet szánunk a gazdaságosabb termelési szerkezet kialakításának ösztönzésében. A tapasztalatok szerint az érdekeltségi viszonyok megfelelő alakítása mellett több figyelmet szükséges fordítani a vállalatok szervezeti rendszerének folyamatos korszerűsítésére. A kormány munkaprogramjában e feladat is szerepel, amit a vállalati törvény szellemében kívánunk megoldani. Már a megkezdett előkészítő vizsgálatok alapján úgy látjuk, az ügyhöz igen nagy körültekintéssel kell hozzányúlni. El