Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-2

51 Az Országgyűlés 2. ülése, 1980 szeptember 25-én, csütörtökön 52 kell kerülni minden öncélúságot, a vezérlő elv csak a társadalmi és gazdasági célszerűség lehet. A hatékonyság növelése, a társadalmi szükségletek jobb kielégítése egy sor területen a kutatás, a fejlesztés, a termelés és az értékesítés folyamatának szorosabb szervezeti és érdekeltségi egybekapcsolását kívánja meg. Több esetben pedig, éppen arra van szükség, hogy megszüntessük a termelés túlzott szervezeti centralizációját, a követelményekhez és a lehetőségekhez jobban hozzáigazítsuk a vállalati kereteket. A trösztökön, illetve a nagyvállalatokon belül fokozni kívánjuk az egyes vállalatok, gyáregységek önállóságát, hogy ezzel a maihoz képest lényegesen javítsuk érdekeltségüket a nagyobb teljesítmények és a jövedelmezőbb termelés elérésében. Megfelelő közgazdasági és jogi keretek kialakításával élővé kívánjuk tenni azt az elvileg ma is létező lehetőséget, hogy a gazdaságtalanul működő vállalatokat, telepeket vagy részlegeket termelési profiljuk gyökeres módosításával tegyük jövedelmezővé, vagy végső esetben — ha más megoldás nincs —, megszüntessük. Másrészt ösztönözni akarjuk az olyan vállalkozási formák elterjedését — köztük kis- és középvállalatok alapítását —, amelyek rugalmasabban tudnak alkalmazkodni a piaci igényekhez, kisebb rezsivel dolgoznak, jobban állják a versenyt, s részben az úgynevezett háttéripar szerepét is betöltik. Főleg a szolgáltató ágazatokban és a kereskedelemben nagyobb teret szánunk a kisiparnak, munkaközösségeknek és a különböző bérleti formáknak is. A szervezeti rendszer korszerűsítése, a lehetséges formák gazdagítása, a mainál minden bizonnyal jobban felszínre fogja hozni az egyes vállalatok gazdasági helyzetében, fejlődésének lehetőségében, irányításának színvonalában ma is létező, de gyakran mesterségesen elkendőzött különbségeket. Ez egybevág azzal a szándékunkkal, hogy mindinkább olyan közgazdasági körülményeket teremtsünk, amelyek elősegítik a tartósan jól gazdálkodó, a hazai és a nemzetközi piacon versenyképes vállalatok lendületes fejlődését, de korlátozzák a gazdaságtalan termelés növelésének lehetőségét. Tudatában vagyunk, hogy a vállalati szervezet korszerűsítése adott esetben sok — szándékaiban becsületes és igyekvő —, embertől is azt fogja kívánni, hogy a megszokott, a megszeretett, de a társadalomnak hasznot nem hajtó vállalatát, munkáját újjal cserélje fel. Azon leszünk, hogy minden ilyen esetben szocialista normáink szerint, humánusan járjunk el; úgy, hogy az egyén is és a társadalom is megtalálja számítását. Pártunk XII. kongresszusán nagy hangsúlyt kapott az emberi tényezők növekvő szerepe. A tudás, a szorgalom, a felelősségérzet kamatoztatása nemcsak az egyéni szándékokon, hanem a körülményeken is múlik. Ennek egyik eleme — az értelmes munka lehetőségének feltétele —, a célra alkalmas szervezet. Ez azonban önmagában még kevés. A gazdálkodás hatásfokának növeléséhez olyan vezetőkre van szükség, akikben megvan a képesség, hogy felismerjék a fejlődés követelményeit, akik vállalják a döntéssel járó kockázatot, és munkatársaikat is alkotó gondolkodásra, a jobb, a magasabb színvonalú teljesítmények elérésére serkentik. Mint annyiszor elmondottuk, most is hangsúlyozom: az egész társadalom elemi érdeke, sőt kötelessége, hogy támogassa és megbecsülje az ilyen vezetőket. A vezetők személyes felelősségének és önállóságának erősítésével párhuzamosan minden vállalati, szervezeti formációban, a mezőgazdasági, az ipari, a fogyasztási szövetkezetekben is fokozatosan tovább kívánjuk növelni a demokratikus fórumok szerepét, a kollektíva sorsát lényegesen befolyásoló gazdasági tervek, döntések előkészítésében, a munkahelyi és az életkörülmények javítására hivatott eszközök elosztásában, a vezetők munkájának megítélésében. Tisztelt Országgyűlés! A folyton változó és olykor nehezen kiszámítható nemzetközi feltételeket, az előttünk álló feladatok újszerűségét és bonyolultságát figyelembe véve a kormánynak az a véleménye, hogy a következő ötéves terv törvénybe foglalásakor a szokásosnál is nagyobb körültekintéssel kell eljárni. Másképpen kifejezve: úgy látjuk, az ötéves tervet olyan módon kell kidolgozni, majd a törvényt megalkotni, hogy világos, határozott legyen az irányvonal, és a gazdaságpolitikai követelményrendszer, ugyanakkor a korábban szokásosnál kevesebb részletet határozzunk meg. Ez fontos feltétele annak, hogy éppen a fő cél érdekében kellő mozgásteret biztosítsunk a mindenkori helyzet követelményeihez igazodó irányítás és cselekvés számára. Ez természetesen nem azt jelenti, mintha valamiféle ..egyik napról a másikra élő", rögtönző irányítási gyakorlatra kívánnánk berendezkedni. Ellenkezőleg: a terv gazdaságpolitikai vonalának alátámasztására és a céltudatos cselekvés biztosítására megfelelő programokat is kidolgozunk, mindenekelőtt az ipar és a mezőgazdaság termelési szerkezetének korszerűsítésében kulcsszerepet betöltő műszaki fejlesztési, az adottságaink jobb kihasználását elősegítő agrotechnikai és biológiai feladatok megoldására, az energiapolitikára, az anyagtakarékosságra, a másodlagos nyersanyagok hasznosítására, a munkakultúra és a piaci alkalmazkodóképesség fokozására. A készülő terv részleteiről még korai lenne szólni, de a főbb gazdaságpolitikai követelmények és az általános keretek már körvonalazhatók. Mai ismereteink alapján úgy látjuk, hogy 1981—85. között a nemzeti jövedelem évi körülbelül 3 százalékos növelésére lesz lehetőség. Ez arra a feltételezésre épül, hogy képesek leszünk meggyorsítani a munka hatékonyságának javítását, ésszerűbben és gazdaságosabban használjuk fel a rendelkezésre álló erőforrásokat. A nemzeti jövedelem elosztásának tervezésekor abból kell kiindulnunk, hogy a belföldi felhasználás csak kisebb mértékben emelkedhet, mint maga a nemzeti jövedelem. Közelebbről ez azt jelenti, hogy a lakosság fogyasztása évről évre némileg növelhető lesz, de beruházásokra nem fordíthatunk többet, mint a jelenlegi ötéves terv időszakában. A következő öt évben az ipari termelés átlagosan évi 3—4 százalékos emelését látjuk tervezhetőnek. Fontos követelménynek tartjuk, hogy a termelés bővítését teljes egészében a