Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-2

47 Az Országgyűlés 2. ülése, 1980 szeptember 25-én, csütörtökön 48 lésén keresztül vezet. A szocialista társadalomban is csak a magas termelékenységgel dolgozó, jól szervezett és jövedelmező gazdaság képes biztosítani annak lehetőségét, hogy az ember nem csak anyagiakban, de szellemiekben is teljesebbé és gazdagabbá tehesse életét. Ezért a kormány a jövőben is megkülönböztetett figyelmet fordít a gazdaságra. önök előtt, tisztelt Képviselőtársak, és az érdeklődő közvélemény előtt is jól ismert az a világgazdaságban végbemenő változás — vagy, ahogyan egyes nagy tekintélyű közgazdászaink fogalmaznak: világgazdasági korszakváltás —, amelynek hatása alól egyetlen ország sem vonhatja ki magát. Számunkra is parancsoló szükségesség, hogy mielőbb olyan minőséget érjünk el a termelésben, amit ma még csak az élen járók tudnak teljesíteni. Más szóval, a mi gazdaságunkban is gyökeres változásra van szükség. Pártunk időben felismerte, hogy a fejlődés természetes velejárójaként kimerülőben vannak az extenzív növekedés forrásai, s mind fontosabb szerephez jutnak a hatékonysági követelmények. Többek között — az 1957 óta követett gazdaságpolitikát folytatva és továbbfejlesztve —, ezért döntött úgy már több mint tíz éve, hogy irányítási rendszerünk átfogó korszerűsítésével is elő kell segíteni az intenzív fejlődés útjára való átállást. Ezt az önmagában sem egyszerű feladatot még nehezebbé, megoldását pedig még sürgetőbbé tették azok a fejlemények, amelyek 1973-ban robbanásszerűen megváltoztatták a külpiaci feltételeket, s amelyeknek számunkra hátrányos gazdasági következményeit mindmáig nem sikerült kielégítő mértékben ellensúlyozni. Annak ellenére így van ez, hogy az ötödik ötéves terv készítésekor helyesen ismertük fel — sőt a tervben meg is fogalmaztuk —, a hatékonyság növelésének, a minőség és az egyensúly javításának feladatait. E követelményeknek még rangosabb hangsúlyt és külön is nagy nyomatékot adott a Központi Bizottság 1977. októberi határozata, amely hosszú távra érvényes irányt szabott a külgazdasági kapcsolatok fejlesztése és a termelési szerkezet korszerűsítése számára. Nem a felismerések és az iránymutatások hiányoztak tehát. A végrehajtásban mutatkozó elmaradás okai között jelentős szerepe van annak, hogy a tervben előirányzott célok teljesítéséhez megkésve dolgoztuk ki, ennélfogva nem is alkalmazhattuk kellő hatásfokkal az új helyzethez való gyorsabb alkalmazkodás közgazdasági eszközrendszerét, de annak is, hogy a feladatok nehezebbnek bizonyultak, a világgazdasági körülmények pedig kedvezőtlenebbül alakultak, mint hittük. Nem csodálkozhatunk tehát, ha — miközben gazdaságpolitikai elveink már az új követelményeket fejezték ki —, a gyakorlat lassan változott, a gazdasági teljesítmények megítélésében pedig nagyrészt a régi, beidegzett — a maga idejében elfogadható, de az új viszonyok között már túlhaladott — értékrend uralkodott. Más alkalommal már elmondottam, most is megismétlem : a helyzet ilyen alakulásában komoly felelősség terheli a kormányt, mindenekelőtt azért, mert nem volt kellően következetes azoknak a változásoknak a keresztülvitelében, amelyek a felismert új követelmények teljesítéséhez szükségesek. Csak ennek a megállapításával együtt van erkölcsi alapunk arra, hogy bíráljuk a gazdálkodó szervezetek munkájában megtalálható ugyancsak nem kevés gyengeséget. A hatékonysági követelmények és a gazdaság tényleges teljesítménye között keletkezett ellentmondás, különösen pedig a külkereskedelmi mérleg egyensúlyának megbomlása sürgetővé tette, hogy alaposan elemezzük, újraértékeljük és módosítsuk gazdaságpolitikai gyakorlatunkat. Ezt a munkát a Központi Bizottság 1978. decemberi ülésén végezte el, és az ott kialakított irányvonalat a XII. kongresszus határozata is megerősítette. A Központi Bizottság határozata alapján lényegesen — de az alapvető társadalmi érdekek szempontjából átmenetileg még elfogadható szintre — csökkentettük a növekedés ütemét, a felhalmozás és a fogyasztás előirányzatait, s a feladatok között első helyre tettük az egyensúly fokozatos helyreállítását. Egyidejűleg meggyorsítottuk azoknak a közgazdasági viszonyoknak a kialakítását, amelyek átgondoltabb, jövedelmezőbb, illetve takarékosabb gazdálkodásra késztetik a vállalatokat és intézményeket. Az előbbiek jegyében került sor az árrendszer és a közgazdasági szabályozók más elemeinek ismert átalakítására, a termelési szerkezet korszerűsítését, a gazdaságosság fokozását ösztönző olyan intézkedésekre, mint a hitelrendszer szerepének növelése, az állami támogatások megszigorítása, a költségvetés igazgatási kiadásainak csökkentése. Intézkedéseink hatására kedvező folyamatok indultak el. Ez legkézzelfoghatóbban a külkereskedelmi mérleg hiányának csökkenésében mutatkozik meg, amit jól szemléltet, hogy a tőkés valutákban számolt behozatali többlet ez év első nyolc hónapjában az 1978. évinek mintegy ötödére esett vissza. Az előrelépés számottevő, de még nem elegendő. Azt azonban már elmondhatjuk, gazdaságunkat ráállítottuk arra a fejlődési pályára, amely kivezethet az ismert nehézségekből. Ennek erdekében vállalnunk kellett az ötödik ötéves terv fő mutatóinak tudatos csökkentését is. 1976—1980 között a tervezettnél kisebb mértékben növekszik a termelés, a nemzeti jövedelem, és ennek következtében — bár a szociálpolitika terén vállalt kötelezettségeinket teljesítjük —, a lakosság életszínvonala sem éri el a tervezett mértéket. Az egyensúly helyreállítását elindító folyamatokat nehéz, nem kevés esetben az egész társadalmat érzékenyen érintő döntések végrehajtása árán értük el. Ismétlődően és sokakban felmerül a kérdés, vajon valóban szükség volt-e a közgazdasági viszonyok — főleg a termelői és fogyasztói árak — radikális módosítására? Meggyőződéssel és jó lelkiismerettel mondhatom: igen, szükség volt. Mindenekelőtt azért, mert ha a termelést és a fogyasztást továbbra is elszigeteljük a valóságos érték- és érdekviszonyoktól, ez nem jelentett volna mást, mint a halmozódó ellentmondások feloldásának elodázását. Átmenetileg bizonyára könnyebb lett volna a kormány dolga, ha nem hozza meg ezeket