Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-9

523 Az Országgyűlés 9. ülése, 1981. október 8-án, csütörtökön 524 hez további segítséget nyújt a gyenge szövetkezetekkel kapcsolatos kormányintézkedés a megyénkben is. Képviselő csoportunk azonban megállapította, hogy a kertészeti termelés utóbbi években elért eredményeit számos feszültség veszélyezteti napjainkban. A nagyértékű és évtizedekre telepített kertészeti kultúrák nagyüzemi fejlesztését pedig több perspektivikus kérdés tisztázatlansága gátolja. Ugyanakkor örvendetesen növekvő érdeklődés tapasztalható a nagyüzemek által integrált, a saját erőforrásokat is mozgósító tagsági telepítések iránt. Hiányoljuk ezért, hogy e tradicionális és nagyszámú lakosság jövedelemforrásait alapvetően meghatározó ágazat problémái megoldására nem tért ki a beszámoló. A jelzett gondok miatt tisztelettel javasolom, hogy Váncsa elvtársnak a mezőgazdasági bizottság ülésén adott válaszának megfelelően a kormányzat mielőbb tekintse át a kertészeti termelés és az ezzel összefüggő teljes vertikum helyzetét, mégpedig az időbeni intézkedések megtételére. Tisztelt Országgyűlés! A miniszteri beszámolót és expozét elfogadom és elfogadásra javasolom, ugyanakkor kérem észrevételeim mérlegelését. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK : Dr. Ladányi József képviselőtársunk felszólalása következik. LADÁNYI JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Sok gonddal, problémával küszködő világunkban jóleső érzéssel olvastam és hallgattam a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter elvtárs beszámolóját mezőgazdaságunk helyzetéről, örülünk az eredményeknek, hogy hazánk mezőgazdasági termelése a leggyorsabban fejlődő országok mezőnyében helyezkedik el. A Mezőkövesd és környékén elhelyezkedő választókerületem — de hozzátehetem Borsod-Abaúj-Zemplén megye — tapasztalatai is alátámasztják a beszámoló legfontosabb megállapításait. Engedjék meg, hogy ezek közül csupán néhányat emeljek ki a választókerületemből. Mezőkövesd és környékén levő mezőgazdasági szövetkezeteinkben magas színvonalú üzemi termelés, nagyüzemi termelés folyik. Jelentősnek tartjuk, hogy mind a növény, mind az állati termékek előállításában igazodik a népgazdaságilag legfontosabb szükségletekhez. Választókerületemben a mezőgazdasági nagyüzemekben az utóbbi öt évben a kenyérgabona hektáronkénti átlagtermése meghaladta az országosat és 1980-ra megközelítette a 4,8 tonnát. Az összes termésmennyiség tíz év alatt közel megduplázódott. Egyenletesen javult az állattenyésztés és annak eredményei. Kialakult a korszerű juhtenyésztés, amely a gyengébb gyepterületek hasznosítását is elősegíti. A tejtermelés színvonala, a megyei átlag feletti növekedése egy tehénre vetítve 1975-től 1000 litert meghaladó volt. A megye közel 4 millió darab vágóbaromfi-termeléséből Mezőkövesden állítanak elő több mint másfél milliót. A másik, amit szeretnék kiemelni a választókerületemből, az, hogy a háztáji és kisegítő gazdaságoknak milyen szerepe van a kiegyensúlyozott élelmiszer-ellátásban. Mezőkövesden és környékén a nagy- és kisüzemek között olyan kapcsolat alakult ki, amely komoly sikereket eredményezett. A helyi párt, állami szervek, a mezőgazdasági üzemek, az általános fogyasztó és értékesítési szövetkezet, a felvásárló szervek nagy gondot fordítanak arra, hogy a kisárutermelés szervesen illeszkedjék a nagyüzemi termeléshez. Nagy súlyt fektetnek arra, hogy a megtermelt áruk felvásárlásra kerüljenek, a termelési kedv folyamatos legyen. S a jó kapcsolat, az összehangolt munka eredménye, hogy a háztáji- és kisegítő gazdaságok évi árutermelése elérte a 150 millió forintot. Hadd említsek meg néhány konkrét példát. 197G-ban a háztájiból a mezőkövesdi termelőszövetkezet 1,7 millió forint értékű terméket vásárolt fel, 1980-ban kereken 20 millió forint értékűt. A mezőkövesdi általános fogyasztási és értékesítő szövetkezet 25 szakcsoporttól 1981-ben felvásárolt több mint 1400 tonna zöldséget, 1500 tonna gyümölcsöt, közel 2 millió darab tojást és 1500 tonna sertéshúst. A szentistváni termelőszövetkezet közel 150 vagon szemesterménnyel segíti évente a háztáji termelést. A területi tapasztalatok alapján nagyon egyetértek a beszámoló azon gondolatával, hogy a párt kiegyensúlyozott agrárpolitikája, az agrártermelést élvező társadalmi megbecsülés jelentősen hozzájárult a mezőgazdaság által elért eredményekhez. Választókerületemben járva mindenütt — és nemcsak a termelőszövetkezeteink pirosbetűs ünnepnapján, a zárszámadó közgyűléseken — hangot adott ennek a termelőszövetkezetek parasztsága is. Elmondhatom azt is, hogy az itt élő családok munkája eredményeként a jövedelmi helyzet kiegyensúlyozott, jó munkájukkal arányban áll, az emberek hangulata, közérzete nyugodt. Tisztelt Országgyűlés! öröm képviselőnek lenni egy olyan kerületben, ahol az ország mezőgazdasága által elért eredmények egyértelműen tükröződnek. Nem könnyű viszont tanácselnöknek lenni olyan megyében, ahol az átlagosnál lényegesen kedvezőtlenebbek az agrárgazdálkodás feltételei. A megyei képviselőcsoport véleménye egységes volt abban, hogy az elmúlt évtizedben megyénkben is jelentős volt a fejlődés, de az eredményesség tervidőszakonként változott. A gazdasági ösztönzők a megye mezőgazdaságára a IV. ötéves tervidőszak során voltak a legkedvezőbbek, de az országos színvonalhoz így sem sikerült felzárkózni. Az V. ötéves tervidőszakban is a termelés tovább növekedett megyénkben. Például öt év alatt 70 ezer tonnával több kenyérgabonát, 17 ezer tonnával több napraforgót, 130 ezer hektoliterrel több bort, 25 millió liter tejjel több tejet vásároltak fel megyénkben. Azonban a gazdálkodás feltételeinek szigorodása, amelyhez a kívánatosnál lassabban alkalmazkodtak a mezőgazdasági nagyüzemeink, a sorozatos ár- és belvízkárosodás miatt, amely mintegy 45—50 ezer hektárt érintett és évenként félmilliárdos nagyságrendű közvetett és közvetlen kárt okozott, a szövetkezetek eredménye mintegy a felére esett vissza. Ezzel párhuzamosan üzemeink között erőteljes differenciálódás ment végbe, amit az is mutat, hogy a megyeileg képződött nyereség kétharmada az üzemek 10 százalékánál termelődött, az üzemek 40 százaléka viszont veszteségesen gazdálkodott. Jelenleg a közös gazdaságok fele önerőből az egyszerű újratermelésre is alig képes. Fokozza gondjainkat, hogy néhány területen még mindig ala-