Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-9

519 Az Országgyűlés 9. ülése, 1981. október 8-án, csütörtökön 520 A Szegedi Konzervgyár rekonstrukciója már többször szerepelt napirendi ponton. Elmondhatom, hogy többször kaptunk ígéretet a probléma megoldására, de sajnos a megoldás még jelenleg is várat magára. A konzervgyári rekonstrukció megteremti alapját a megyében megtermelt zöldségfélék magasabb feldolgozottságának, valamint a belföldi piac és exportárualap növelésének. Nem akarom a tisztelt képviselőtársakat azzal untatni, hogy tovább soroljam a problémákat, a problémák megoldásának pozitív hatásait, mert többen vagyunk gyakorló háziasszonyok, kik olcsóbban és jobb árut szeretnénk vásárolni. „Örökzöld" — a zöldség- és gyümölcstermesztéshez jól illik —, ezt idézőjelben mondom, az a probléma, hogy szervezési hiányosságokból adódóan sok megtermelt termék nem kerül a fogyasztókhoz — akár belföldi, akár külföldi fogyasztókhoz —, mert nincs megfelelő tároló- és hűtőkapacitás. Az alapanyag-termelés és a feldolgozó kapacitás jó összhangjának megteremtését példázza a húsipar. Az előzőekben már említettem, hogy a mezőgazdaság által előállított terméket, élőállatot a húsipar fel tudja vásárolni és fel tudja dolgozni, azonban az alapanyag-termelés és a kapacitás jó összhangjában is előfordultak átmeneti problémák, de úgy érezzük, hogy a megfelelő közgazdasági szabályozással, ipari háttérrel sikerült a problémákat megoldani. Ezt mutatja az alapanyag-termeltetés integrálásának kedvező helyzete is. A növénytermesztés területén a feldolgozó ipar és a termelők között hasonló kapcsolatot kellene létrehozni. Fejlődés ezen a téren is van, a problémák rendezése azonban hosszabb időt vesz igénybe. Úgy érzem, hogy bírunk olyan kapacitással és eszközzel, ami nem igényel nagy, hogy ezt a szót használjam, tőkebefektetést, ez pedig a szervezés. Sokszor foglalkoztunk szervezési kérdésekkel és problémákkal, de ha ezen belül koordináló tevékenységünket javítanánk, nem mehetne veszendőbe sok olyan termék, amit más megyében esetleg szívesen vásárolnának. Kedves Elvtársak! A mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban elért eredményeink nagyok, fejlődésünk összességében és alapvetően töretlen. A fejlődéssel párhuzamosan a követelmények is évről évre fokozódnak az élelmiszeripari termékekkel szemben, belföldön és külföldön egyaránt. A termékek előállítására és minőségére vonatkozó szigorú előírások, szabványok és törvények vannak. Az előírások megtartása, a minőség javítása állandó és kiemelt feladat. A gyakorlati életben azonban ezek sokszor túlzásokba csapnak át és rosszul értelmezett fogyasztói érdekvédelemből esetleg pazarláshoz is vezetnek. Sokszor beszélünk a változó körülményekhez történő rugalmas alkalmazkodás kérdéséről. A szabványok vonatkozásában azonban ugyanezt nem mondhatjuk el. Tudom, hogy a termékek jó minőségét hosszú távon kell garantálni, de ez nem jelentheti azt, hogy a szabványokat és a minőségi előírásokat az élet diktálta követelményeknek megfelelően ne módosítsuk, és esetleg szigorításokat vagy engedményeket ne tegyünk. Mert mi még nem vagyunk olyan gazdagok, hogy minden esetben a maximális követelményeket elégítsük ki. Úgy tudom, hogy egy-egy új termék bevezetésének, piacra kerülésének nagyon hosszii az átfutási ideje. Ezt is le kellene rövidíteni, ezzel is elősegíteni a választék bővítését, az olcsó termékek mielőbbi piacra juttatását. Tisztelt Országgyűlés! A tárgyalt időszakban sokat fejlődött technikai, technológiai színvonalban a húsipar, országosan bővült a termelőkapacitás, több beruházás, rekonstrukció fejeződött be és lépett a termelésbe. Vállalatom, a Szegedi Szalámigyár és Húskombinát területén 1972—1976 között rekonstrukciót hajtottunk végre, melyet határidőn és a tervezett összegen belül valósítottunk meg. A fejlődésnek, az új, magasabb követelményeknek megfeszített munkával ugyan, de eleget tudtunk tenni. A beruházásra fordított mintegy egymilliárd forint jól hasznosult. Termékeink elismerést vívtak ki belföldi és külföldi vásárlóink előtt egyaránt. Kedves Elvtársak! Hozzászólásomban igyekeztem röviden a mezőgazdaság és élelmiszeripar helyzetének alakulását ismertetni megyénkben. Úgy érzem, hogy Csongrád megye is megfelel azoknak a követelményeknek, melyeket pártunk Központi Bizottsága 1978. március 15-i ülésén hozott. A határozat útmutatás számunkra és mi, az élelmiszeriparban dolgozók e szellemben fogjuk munkánkat a továbbiakban végezni. A miniszter elvtárs beszámolójával és szóbeli kiegészítésével egyetértek, és elfogadásra javaslom. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést 20 percre felfüggesztem. (Szünet: 12.21-12.41.) Elnök: CSERVENKA FERENCNÉ ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Szólásra következik dr. Molnár Frigyes képviselőtársunk. DR. MOLNÁR FRIGYES: Tisztelt Országgyűlés! Csatlakozva a miniszter elvtárs igen gazdag, színvonalas tájékoztatást nyújtó expozéjához, három kérdéssel kívánok röviden foglalkozni. Hasznosítom a Hazafias Népfront szerveiben szerzett tapasztalataimat, valamint megyei képviselőcsoportunknak a legutóbbi ülésén a napirend egyes kérdéseivel kapcsolatos véleményét. Váncsa Jenő elvtárs megállapításaival egyezően magam is a korszakos fejlődés meghatározó erőforrásának tartom azt a tényt, hogy hazánkban az élelmiszergazdaság elsőrendű közügy. Ezért foglalkozik a Hazafias Népfrontmozgalom is a tényleges társadalmi és gazdasági súlyának megfelelően a mezőgazdasági termelés és az élelmiszeripar aktuális, valamint távlati kérdéseivel, a párt és a kormány határozatai megvalósításának segítésével. A Hazafias Népfront különböző szintű szervei tevékenységük során hasznosítják széles körű társadalmi kapcsolataikat, a különböző fórum- és információs rendszerüket. A mozgalom keretében működő Kertbarátok és Kistermelők Társadalmi Szövetsége és a kertbarát körök sokrétűen segítik a különböző kistermelők szakmai ismereteinek gya-