Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-6

355 Az országgyűlés 6. ülése, 1981. április 16-án, csütörtökön 356 lamigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. tör­vényt. Ma már joggal megállapíthatjuk, hogy a fel­szabadulás után az államigazgatásban ez jogalkotá­sunk egyik legjelentősebb, legsikeresebb, és ugyan­akkor alapjait tekintve időtálló törvénye. A tör­vény egyrészt segítette az államigazgatási szerveket tekintélyük növelésében, feladataik eredményes ellátásában, másrészt az állampolgárokat jogaik megismerésében és azok gyakorlásában. Nagyrészt hozzájárult a hatósági ügyintézésben az állami ós állampolgári fegyelem megszilárdításához. Ugyan­akkor az eltelt közel két és fél évtizedben számos területhez hasonlóan jelentősen megváltoztak a köz­igazgatással szembeni társadalompolitikai követel­mények. Lényeges változások mentek végbe az ál­lamigazgatási szervezetben is. A törvényjavaslat indokolása alaposan, részle­tesen elemzi az okokat, amelyek szükségessé tették a törvény felülvizsgálatát és módosítását. A törvény módosítását célzó javaslat előkészítése kezdettől fogva a szakmai közvélemény nyilvánossága előtt folyt. Végül is az országgyűlés elé bocsátott tör­vényjavaslat az elmúlt évben lezajlott széles körű szakmai és tudományos viták, politikai állásfogla­lások után nyert végleges megfogalmazást, amely alapos, körültekintő munkára vall. Ezért javaslom a tisztelt országgyűlésnek, hogy a törvényszerkesz­tők munkájáért fejezze ki elismerését. A törvényjavaslatot ós annak indokolását át­tanulmányozva, a miniszter elvtárs szóbeli kiegé­szítését meghallgatva teljesen egyetértek azzal, hogy továbbra is fenn kell tartani a törvény jól be­vált szabályait, amelyeket az ügyfelek és ügyinté­zők jól ismernek, és azok módosítását fontos okok nem indokolják. v Örömmel állapíthatom meg, hogy a törvény­javaslat előkészítői nagyban hasznosították azok­nak a kísérleteknek a jó tapasztalatait, amelyeket néhány államigazgatási szerv, főleg a tanácsok az elmúlt évek gyakorlatából már szereztek. Békés megyében például a hatásköri decentralizáció sike­rét egyes hatósági jogkörök körzetesítésével igye­keztünk fokozni. Néhány városunk fontos szakfel­adatokat lát el a járásra kiterjedő illetékességgel is. Az ügyfelek eligazodását segítik a jól működő ügy­fóltájékoztató és ígyfélszolgálati irodák. Ezek a ta­pasztalatok is igazolják, hogy megérett a valóság­ban is a lehetősége és szükségessége a törvény bizo­nyos részei módosításának. Véleményem szerint a változtatás közérdeket szolgál, és hozzá fog járulni a közigazgatási munka magasabb szintre emelésé­hez. A törvényjavaslat nemcsak a mintegy 100 ezer jogalkalmazó érdekeit szolgálja, akik között a leg­nagyobb csoportot a tanácsi dolgozók alkotják, ha­nem elsősorban annak a 10 millió állampolgárnak az érdekeit, akiknek az ügyeiben a törvényt alkalmaz­zák. A törvényjavaslatban megfogalmazott vál­toztatások végrehajtása messzemenően igényli a lakosság tevékeny közreműködését, fejleszti a de­mokratizmust, tovább erősíti az államigazgatási szervek — mindenekelőtt, a tanácsok — és az ál­lampolgárok kapcsolatát, növeli az államigazgatási dolgozók felelősségét, áthatja a humanizmus, nyel­vezete közérthető. Csak üdvözölni lehet azokat a változtatásokat, amelyek az államigazgatási eljárás korszerűsítését és egyszerűsítését hivatottak elősegíteni. A teljesség igénye nélkül ezek közül néhányat kiemelek. A törvényjavaslat lehetőséget nyújt — ahol ez indokolt — az ügyek elintézési határidejének dif­ferenciált alkalmazására. Az eljárás során szélesebb körben lesz lehetőség arra, hogy a nehezen beszerez­hető bizonyítékokat az ügyfél nyilatkozatával pó­toljuk. Nem szabad az ügyféltől olyan igazolást kér­ni, amelyet az államigazgatási szervnél jogszabály előírása alapján vezetett nyilvántartásnak tartal­maznia kell. Ezzel csökken az ügyfelek küldözgeté­se, ugj^anakkor az államigazgatási szerveket kész­teti a nyilvántartások pontos vezetésére. Az alakszerű határozatok meghozatalára vo­natkozó előírások enyhülnek azzal, hogy esetenként lehetővé válik az indoklás és a jogorvoslatra felhívás kihagyása. A jegyzőkönyvet pótolhatja hivatalos feljegyzés. A döntés történhet hallgatólagosan is; amennyiben az államigazgatási szerv meghatározott idő alatt nem válaszol az ügyfél kérelmére, ez a kére­lem teljesítésének minősül. Az intézkedésekben és döntésekben nemcsak lehet, hanem alkalmazni kell a különböző technikai eszközöket. Korábban ez sajátos eljárásjogi gondot okozott. A módosított tör­vényjavaslat e tekintetben egyértelmű. Nemcsak azt célozza, hogy a mind bonyolultabb feladatok elvégzése a korszerű technika alkalmazása nélkül szinte lehetetlenné válik, hanem magasabb szintű munkát kevesebb létszámmal lehet ellátni. A törvényjavaslat még teljesebbé és jobbá tétele érdekében néhány észrevételt és javaslatot teszek. Először engedjék meg, hogy mint többnem­zetiségű megye képviselője, örömmel vettem az anyanyelv használatára vonatkozó jog ismételt tör­vényi megfogalmazását. Ez az alkotmányos tétel ugyanúgy helyet kaphatna az alapelvek körében, mint a törvény előtti egyenlőség elve. Ezért javas­lom, hogy az anyanyelv használatának elve a tör­vény III. fejezete helyett az I. fejezet 2. §-ában az (5) bekezdés kiegészítéseként szerepeljen. Másodszor: a törvényjavaslat számos új ren­delkezésének végrehajtásához a korábbi években begyakorolt rutinmegoldásokon is változtatni, kor­szerűsíteni kell. Ezt indokolja az, hogy az állam­igazgatási dolgozók időben és alaposan megértsék a módosított törvény szabályait, hogy zökkenő­mentes legyen az áttérés az új eljárási rendre. Új szemléletet kell formálni, új munkastílust kell meg­tanulni és alkalmazni. Ennek elősegítése érdekében szükségesnek tartom a külön eljárások mielőbbi felülvizsgálatát, hogy a törvény és végrehajtási rendelkezése rövid időn belül, egy időben, egységes szerkezetbe foglalva jelenhessen meg. A gyakorlatban bizonytalanságot okoz, ha a végrehajtási jogszabály később, esetleg hónapok elteltével kerül kiadásra. Tisztelt Országgyűlés! A közigazgatás mind­inkább olyan dolgozókat igényel, akik munkaterü­letükön benne élnek a munka sűrűjében, ismerik illetékességi területük gondjait, felelősséget éreznek azok megoldására, kezdeményezőén lépnek fel, ké­pesek új megoldásokat keresni, azokat alkalmazni, felkutatják a hasznosítható helyi erőforrásokat, együttműködnek a társadalmi szervekkel, és állan­dóan figyelembe veszik az állampolgárok javasla­tait. Nem is olyan régen még csak az ügyintéző köz­igazgatás volt a jellemző, naftáinkban a szervező­közigazgatás lép mindinkább előtérbe. Ez egyaránt

Next

/
Thumbnails
Contents