Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-6

351 Az országgyűlés 6. ülése, 1981. április 16-án, csütörtökön 352 ponti irányítás, mégpedig elsősorban úgy, hogy képes jó jogszabályt alkotni, és eredményesen ellenőrizni; ha a hatáskört, eszközöket oda juttatja, ahol ismerik az ügyeket, az embereket, a viszonyokat és ezért gyorsan, igazságosan tudnak dönteni : és ha az így megnőtt önállóság felelősséggel ötvözve alkalmas az ügyekben jól eljárni, meg vállalati, intézményi társadalmi összefogásra mozgósítani. De még egy dolog nagyon fontos, mégpedig az, hogy tartósan tiszteljük a decentralizációt. Az önállóság ugyanis olyan erő, hogy többre teszi képessé az embert, és ezáltal eredményesebbé a munkáját. Ha pedig nehézségek tapasztalhatók, akkor az okokat kell feltárni, a követelményeket jobban megszabni, és éppen az önállóság felelősségére támaszkodni. Napjainkban nem igazolja az élet, hogy ilyen esetekben a gyakorta tapasztalható centralizáció lehetne az egyedül gyógyító orvosság. Megint egy példát : ha van egy nagykapacitású számítógép, az nyilván ott kell legyen a központban és természetes, hogy a területről kell táplálni. De az már nem természetes, ha ezt a gépet ügyetlenül használják, ha hosszú hónapok után ad vissza olyan adatokat, amelyek a területen már csak az emlékek kategóriájába sorolhatók. És el kellene kerülni olyan — enyhén szólva furcsa — gyakorlatot, hogy megyei szinten a döntéshez szükséges információkat „kilopják" az adatszolgáltatásból, mert nincs idő rekvizitumokra várni. Indokolja továbbá a módosítást, hogy e törvényjavaslat az eddigieknél erősebben hangsúlyozza a garanciák fontosságát, érvényesíti az eljárás egységesítését, növeli a hatósági ellenőrzés szerepét és a feltételeket is bizonyos szinteken megteremtve, követeli meg, teszi lehetővé az egyszerűbb, hatékonyabb ügyintézést. Tisztelt Országgyűlés! Ismeretes mindanynyiunk előtt, hogy a XII. kongresszus mint fontos célt határozta meg az államélet fejlesztését, a szocialista demokrácia kiszélesítését, a bürokrácia elleni harcot. Természetes tehát, hogy a javaslat vitájában a bizottság tagjai azt keresték, kutatták elsősorban és észrevételeikkel is azt szolgálták: kinek, mit és hogyan kell tenni azért, hogy ezekben a kiemelt jelentőségű ügyekben előreléphessünk. Az vitathatatlan ma már, hogy nemcsak az államigazgatási eljárásnak, de egész közéletünknek esszenciája a szocialista demokrácia és egyre inkább elismert módszere az ügyfél szolgálata. A szocialista demokrácia erősödésének realitását nálunk a többi között — idő híján megint csak néhányat említek — a következők garantálják. Mindenekelőtt politikánk hitele, az iránta megnyilvánuló bizalom, továbbá az a tény, hogy az emberek féltik vívmányaikat és cselekvően vállalják a párt által elhatározott fejlődés szolgálatát. Azután az, hogy egyre gazdagabb és élőbb a demokrácia fórumrendszere. Csak utalok fontos törvények lakossági megvitatására, még az előkészítés stádiumában — a napirenden levő is ilyen —, vagy egy tanácstagi beszámoló műhelymunkájára és számvetésére a választókkal, egy falugyűlés szinte mindenkit megmozgató, települést formáló döntéseire, egy városi tanácsülés nem tanácstagokat is meghallgató, sokszor szenvedélyes vitáira. E fórumokon a népnek, mint minden dologban ügyfélnek, a nép szab tennivalókat mára, és jelöl célokat holnapra. És ez a demokrácia keretében nem akármilyen politikai kultúráltságot tételez fel, követel meg. Az V. ötéves tervet összegezve sokszor elhangzott, hogy a lakosság közel 20 milliárd forint értékű társadalmi munkát végzett. Cél kellett ehhez, bizalom, és szocialista demokrácia, amiben a nép okos gyülekezete nemcsak közösen gondolkodik, nemcsak együtt dönt, de szándéka a cél érdekében, éppen a társadalmi munka által, cselekvéssé lényegül. Jól tudjuk: aki részt vett egy park, egy óvoda megépítésében, az később sem megy el mellette közömbösen, az gondozza az óvodát, az védi a parkot. Éppen e politika, meg a napi munka edzi az embert lokálpatriótává, hogy úgy szeresse községét, városát, hogy ne irigyelje más települések fejlődését, hazafivá, hogy úgy tudjon nemzetben gondolkodni, és büszkélkedni az ország eredményeivel, hogy ne nézze le más népek vívmányait, internacionalistává, hogy úgy dolgozzon töretlenül az egyetemes haladásért, hogy ne váljon közömbössé családi gondjainkban sem. Tisztelt Országgyűlés! A bizottság mindkét ülésén szenvedélyesen feszegette a bürokráciát, mint sokrétű szimptómát, elemző módon kifejtve jellemzőit, és sok javaslatot tett leküzdésére, visszaszorítására. A bürokrácia életünk úgyszólván minden területén tettenérhető, és sajnos, „gazdagon" megújuló jelenség. Tulajdonképpen a hatalommal való visszaélés még legenyhébb formájában is játszik az ügyfél idegeivel, megrontja közérzetét, más területeken meg lelassít, megdrágít beruházásokat, fékezi az érdekeltség ösztönző hatását. A példákat órákig lehetne sorolni, mert a bürokrácia megoldást kereső, alkotó munkánk szinte minden szférájába belekapaszkodik. Ott kényelmesedik az előadói székben, amikor egy ügyben esetleg háromszor kell eljárni, amikor 30 napot kell várni egy jó döntésre, ami esetleg 5 perc alatt elintézhető, vagy amikor nem elég a személyi igazolvány annak bizonyítására, hogy tényleg megszülettünk. De a bürokrácia fogja a kezét annak a tervezőnek is, aki olyan normatíva alapján és olyan tervet rajzol meg, amely örökre papíron marad, mert sokszorosan többe kerülne, mint amennyi a megrendelő pénze. Az lenne persze a logikus, meg társadalmilag hasznos, hogy az a tervező, aki nagy szellemi erőfeszítéssel, felébe kerülő beruházást tervez, kapna dupla járandóságot és a tervezési díjakat nem a magas költségekhez igazítanák. A törvényjavaslat szándéka, feladata e jelenségek, szemlélet, gyakorlat megszűntetése, vagy legalább megszorítása. E törekvéseknek vannak garanciái, ezek közül is néhányat: Jól emlékszünk, a XII. kongresszuson Kádár János elvtárs mondta: „Mindenki legyen az, aminek hívják". Azt hiszem, ez a mondat axiómája, egyetemes alaptörvénye a bürokrácia elleni harcnak, mert aki azt és úgy teszi, aminek hívják, — vagyis ahogy tőle a nép, az ügyfél, a rend elvárja —, az szolgál, kötelez, vagy tilt, de nem „termel" bürokráciát. Azután itt is, mint az élet minden más területén, nagyon fontos a társadalmi kontroll. Ez a jó törvényjavaslat akkor és attól válik jó törvénnyé, ha a társadalom figyelemmel ós kemény következetességgel érvényesíti szándékait.