Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-5

321 Az Országgyűlés 5. ülése, 1980. december 18-án, csütörtökön 322 és jól szervezett munkával váltsák valóra közös céljainkat. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy az 1981. évi állami költségvetést fogadja el. (Nagy taps.) '' ELNÖK: Dr. Havasi Béla képviselőtársunkat, a terv- és költségvetési bizottság előadóját illeti a szó. DR. HAVASI BÉLA előadó: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Az előző napirendi pont keretében jóváhagytuk a népgazdaság VI. ötéves tervét. Az elfogadott gazdaságpolitikai célok megalapozásához jó induló feltételt ad az 1981. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat. A törvényjavaslatot kilenc bizottság, a VI. ötéves törvényjavaslattal összevontan, felelősséggel, konstruktív módon vitatta meg és javasolja a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra. A vitában felszólaló képviselők és a tervés költségvetési bizottság összegezetten megállapította, hogy az 1981. évi állami költségvetés és a tanácsok 1981. évi pénzügyi tervének előirányzatai megfelelnek a XII. kongresszuson meghatározott társadalmi-gazdasági fejlődés fő követelményeinek, a Központi Bizottság 1980. december 2-i ülésén elfogadott irányelveknek. Meggyőződésünk, hogy mind az 1981. évi állami költségvetés, mind a tanácsok pénzügyi terve reálisan épít a gazdasági adottságokra és hozzásegít az esedékes feladatok igényes végrehajtásához. Most mindent megelőző feladatunk népgazdaságunk külső egyensúlyi helyzetének javítása. Ezt mérsékelt import mellett dinamikusan növekvő exporttal lehet, illetve szükséges megvalósítani, s a belföldi felhasználás alig emelkedhet. A feladat rendkívül kemény. Ugyanis lényegében szinten maradó reálbérek mellett versenyképes termelési szerkezet kialakításával, a gazdaságos export fokozásával számottevő hatékonyságjavulást kell elérni. Különösért az eszközök kihasználásában van szükség jelentős előrelépésre. A termelés technikai tényezőinek mennyiségét illetően ugyanis lényegesen közelebb állunk a fejlett országok szintjéhez, mint azok kihasználását jellemző mutatók, a termelékenység, anyag- és energiafajlagosok, a minőség, a szervezettség alakulásában. Ilyen körülmények között kiemelt feladat a meglevő berendezések jobb hasznosítása, az időszerű követelményeket kielégítő műszaki fejlesztési tevékenység. Kutatás és fejlesztés témáinak kiválasztásában, támogatásában és megvalósításában elsőbbséget kell biztosítani azoknak, akik a nyersanyagok és energia hatékony kiaknázását és felhasználását segítik, a termékek műszaki színvonalát, minőségét javítják, élettartamát növelik, a gyártási eljárásokat korszerűsítik. E területen is vannak már jó példák, de még nagyon sok a tennivaló. Nem elég megszüntetni egy-egy gazdaságtalan termék gyártását, hanem olyan új termékeket kell előállítani a meglevő kapacitások kihasználásával, amelyek piacképesek, jövedelmezően értékesíthetők. Az új feltételekhez gyorsan és jól alkalmazkodó vállalati szervezetre van szükség, illetve létrejöttét elő kell segíteni. Az elmúlt évi és az ezévi gazdálkodás tapasztalatot adott mindannyiunk számára, s ez jelentősen elősegítheti a gazdálkodó szervek alkalmazkodó képességének fokozódását. Az előirányzatok teljesítése megköveteli a fegyelmezettebb, felelősségteljesebb munkát. A vitákban az is elhangzott, hogy a mérsékeltebb növekedési ütem mellett — nagyobb erőfeszítésekkel, társadalmi összefogással, eleget lehet és eleget is fogunk tenni a társadalompolitikai elvárásoknak. Az egyensúly javításán és a minőségi tényezőkön alapuló növekedési pálya követelményei egymásnak nemcsak kiegészítői, de feltételei is. A szemléletváltozásnak — a vállalatokon belül és az őket körülvevő környezetben egyaránt — abban is meg kell nyilvánulnia, hogy a minőségi jellemzőket az azonos nagyságú, de kiemelkedő hatékonyságú termelést a mennyiségi növekedésnél többre becsülik. A vállalatok gazdálkodását befolyásoló árés pénzügyi szabályozás 1980-ban kialakított és 198l-re néhány ponton módosított rendszere a hatékonyabb munkára ösztönzi a gazdálkodókat. A minőségileg jobb és több eredményt produkáló vállalatok nagyobb jövedelmet érhetnek el. Ez természetes dolog, az a helyes, ha a vállalati jövedelmek a teljesítményekhez igazodóan differenciálódnak. Ezt az általánosságban elismert és helyesnek tartott elvet a konkrét gyakorlati munkában is el kell fogadni. így a gazdaságtalan, veszteséges, alaphiányos vállalatok, szövetkezetek pénzügyi zavaraikat elsősorban saját erejükből kell, hogy rendezzék. A jövedelmek mérsékeltebb növekedése egyre inkább igényli a tanácsoktól, a vállalatoktól, az intézményektől, hogy a rendelkezésükre álló pénzügyi forrásokat gazdaságosan, hatékonyan, a kiemelt feladatokra összpontosítottan vegyék igénybe, okosan használják fel. A bizottságokban szóltak arról is, hogy az intézmények gazdálkodása egyre nehezebbé válik. Ezért is jól kell élvényesíteni a szelektivitást, a feladatok közötti rangsorolást, a rendelkezésre álló eszközök elosztásában és felhasználásában nagyobb célszerűséget, ésszerűséget. A közpénzekből, az állami költségvetésből finanszírozott feladatok esetében a hatékony, a takarékos gazdálkodás — jobb vagy nehezebb gazdasági körülmények között egyaránt — kötelező erejű. Ez a felismerés nem újkeletű, a közkiadások növekedési ütemének mérséklésére, az ésszerű, takarékosság „hogyanjaira" tucatnyi határozatunk van. Ha jól emlékszem, különösen az utóbbi évek költségvetéseinek megtárgyalásánál minden alkalommal hangsúlyt kaptak olyan kérdések, amelyek e területen a szükséges szemléletformálásra, az eszközök szelektív felhasználására, a hatékonysági követelményekre hívták fel a figyelmet. Ezeknek a törekvéseknek az eredménye többek között az intézményi integráció, amelynek a várt hatása, főként az egészségügyben,