Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-5

287 Az Országgyűlés 5. ülése, 1980. eszközölni, elsősorban azokon a területeken, ahol a legelők fűtermése és annak növelése ezt lehe­tővé teszi. A felmérések szerint közel 700 ezer hektár olyan rét- és legelőterülettel rendelkezünk, amely megfelelő felújítással, meliorációval, fo­lyamatos műveléssel a növekvő kérődző állat­létszám részére a tömegtakarmány döntő részét biztosítaná. Mindezt úgy, hogy 100 ezer hektárt meghaladó szántóterületet lehetne felszabadítani a tömegtakarmány-termő területből. Az így fel­szabadított területet fel lehetne használni a népgazdaság számára legfontosabb növények termőterületeinek növelésére. Ezért javaslom megfontolni a gyepfelújítá­sok és gyephasznosító állattartó ágazatok támo­gatásával kapcsolatban kialakult álláspontot. Mindemellett fontosnak tartom földjeink termő­képességének fokozását, a komplex melioráció tervszerű folytatásával. A talaj termőképességének, fokozásának szükségességével nem kívánok részleteiben fog­lalkozni. A debreceni Agrártudományi Egyetem karcagi kutatóintézete évtizedek óta végzi ezt a nagyon fontos munkát az üzemekkel szoros együttműködésben. Az intézet kutatómunkája nagymértékben járul hozzá termőföldjeink ho­zamainak növeléséhez. Örömünkre szolgál, hogy a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Miniszté­rium kidolgozta fontossági sorrendben a komp­lex melioráció hosszú távú tervét. Mivel a melio­rációnak része a rizstermesztés feltételrendszere, ezért itt kell megemlítenem azokat az erőfe­szítéseket, melyeket megyénk mezőgazdasági nagyüzemei a rizstermesztés fejlesztése érdeké­ben az elmúlt időszakban tettek. A kedvező központi döntések eredménye­ként 1976 és 1980 közöt az üzemek 1367 hektár új rizstelepet építettek, és a régebbi rizste­lepet állítottak újra termelésbe. Az elmúlt évek szélsőséges időjárása azonban a rizstermesztés eredményeire hatással volt, és emiatt az ágazat jövője iránti bizalom mind a termelők, mind a szakmai közvélemény körében megingott. Meg­győződésem, ha ezt a kultúrát az egyéb növé­nyek termeléstechnológiáinak színvonalára — fajta növényvédőszer-technikára gondolok — emeljük, akkor az eredmény nem marad el és a bizalom ismét helyreáll. Ehhez azonban az szük­séges, hogy a rizstermesztés egészére átfogó in­tézkedések szülessenek. Tisztelt Országgyűlés ! Ügy ítélem meg, hogy ennek a tervnek végrehajtása hozzá fog járulni ahhoz, hogy a mezőgazdasági termelés minél kisebb hullámzással és kevesebb ráfordítással teljesíteni tudja azt a feladatát, amit az egyre növekvő belföldi szükségletek kielégítése és az export fokozott követelménye támaszt az ágazat­tal szemben. A VI. ötéves tervről szóló törvényjavaslatot elfogadom és elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Borsos János képviselőtársunk kö­vetkezik szólásra. BORSOS JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! A közelmúlt politikai, társadalmi eseményei me­gyénkben, de szűkebb választókerületemben, december 18-án, csütörtökön 288 Mohács városában is sokrétű párbeszédre adtak módot. Szót váltottunk lakosságunk széles ré­tegeivel politikánkról, gazdasági, társadalmi, kulturális helyzetünkről és feladatainkról. A párbeszéd megkezdődött a VI. ötéves terv kér­déseiről is. Vállalataink, szövetkezeteink, tanácsaink el­végezték a tervkoncepciók kialakítását, s az egyeztetéseket. Ennek a munkának megyénk­ban képviselőtársaimmal együtt én is részese vagyok és voltam. Nagy érdeklődés kísérte az irányelvek előzetes vitáját, de nagy várakozás­sal tekintenek az Országgyűlés munkájára is, már csak azért is, hogy milyen célokat hagy majd jóvá és milyen feltételeket teremt a tör­vény ennek helyi érvényesítéséhez. Nem túlzás, ha azt mondom, hogy minden­kit foglalkoztat az a kérdés, hogy a tegnap di­namikus fejlődése után a mai bizonytalanabb, nehezebb viszonyok között a holnap milyen biz­tonsággal tervezhető. Tisztelt Országgyűlés! A törvény indoklásá­ban olvastam, a tervről szóló törvényben erősö­dik a gazdaságpolitikai jelleg, a törvény a gaz­dasági célok és meghatározások során a koráb­binál kevesebb számszerű előirányzatot, illetve pontos elkötelezettséget tartalmaz, nagyobb sze­repet kapott a célok és feladatok minőségi meg­határozása. Néhol a feladatok meghatározásának elma­radását nemcsak a belső kényszerítő körülmé­nyek okozzák, hanem a világgazdasági helyzet alakulása is. Amikor kimondjuk, hogy a terv rugalmas értelmezése a tervszerűség elemévé vá­lik, akkor lényegében egy korábbi szemléletünk­kel szakítunk. Ezt támasztja alá a minisztériu­mok és vállalatok döntési hatáskörének tisztá­zása, illetve a gazdasági szabályozó rendszer nor­mativitásának növelésére való törekvés is. A népgazdasági tervnél tapasztalható szem­léletváltozás érzékelhetően megjelenik néhány ágazat tervidőszakra vonatkozó irányelveiben is. Látni kell, hogy a tervezés rugalmasságának növelése csak népgazdasági szinten járható út, és ez nem mindenben valósítható meg a gazdál­kodó szervek szintjén. Számukra a feladat to­vábbra is a különböző tervváltozatok készítése marad, végül is a vállalatok teljesítményén mú­lik, hogy a terv mai nyitottsága később hogyan válhat a továbbhaladás feltételévé. Ezért a gaz­dálkodó szervek jövőbeni magatartásához több és egyre jobb információ kell. A gazdasági sza­bályozók lehetővé teszik, hogy bizonyos felada­tokat kielégítő pontossággal tervezzenek meg, de észrevehető bizonytalanság van a piaci viszo­nyokhoz való alkalmazkodásban. Költségeik ala­kulását is nehezen tudják előre becsülni, árin­formációjuk még gyenge, az új árrendszer ta­pasztalatai még szegényesek. Ugyanakkor válla­lati tervek készítése már aktuális. Az előző tervciklusban azt hittük, hogy a most készülő középtávú terv már pontosabb, megalapozottabb lesz, mint a korábbi volt, s a gazdálkodó szervek is nagyobb távlatot tud­nak majd áttekinteni. Vártuk azt is, hogy a kö­zéptávú tervek szerepe növekszik a gazdálko­dásban. Ma, a valóságos helyzet is és a terv is ennek ellenkezőjét mutatja. Az merült fel ben-

Next

/
Thumbnails
Contents