Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-5

285 Az Országgyűlés 5. ülése, 1980 Az összes erőfeszítések ellenére a nagyüzemi szarvasmarha- és a sertésférőhelyek számottevően nem változtak. Az új létesítmények kapacitása csak a kiselejtezett épületeket pótolta. Az V. ötéves tervidőszak alatt megyénkben az egy kapacitásegységre jutó termelés szintje minden ágazatban nőtt. A növénytermelési főágazatnál a főbb növények közül az egy hektárra jutó termelés a búzánál 33, a kukoricánál 21, a napraforgónál 45 százalékkal emelkedett. Az egy férőhelyre vetített tejtermelés 79, a sertéshústermelés 20, a juhhústermelés 9, a baromfitartási épületek egy négyzetméterére a vágóbaromfitermelés 13 százalékkal nőtt. Kedvezően járul hozzá az állatitermék-termelés növekedéséhez a termelési irányzatnak megfelelő fajtaváltás, a tartástechnológiák korszerűsítése, a takarmányozás színvonalának javulása és nem utolsósorban az állattenyésztési rendszerek segítő, koordináló tevékenysége is. Az állatférőhelyek kihasználása jelentősen javult, a nagyüzemek fokozott figyelmet fordítottak a kapacitás ésszerű hasznosítására. Ezért a VI. ötéves tervidőszakban ilyen dinamikus fejlődésre, a meglevő eszközök kihasználására már nem lehet számítani. Ezt azért teszem szóvá, mert a tervidőszak gazdálkodásának fő feladata a népgazdasági egyensúly javítása, amiből a mezőgazdasági üzemekre jelentős feladat hárul. Ezt a nagy feladatot a mezőgazdaság csak úgy lesz képes megoldani, ha egyidejűleg tovább növeli a hozamokat és eközben fokozza a termelés gazdaságosságát. Ezt kedvezőtlenül befolyásolja az, hogy hatékonysági követelmények szigorodásával egy időben csökken a mezőgazdaság fejlesztési lehetősége. A mezőgazdasági beruházásokra országosan előirányzott 128—134 milliárd forint az árnövekedést is figyelembe véve 12—15 százalékkal kevesebb volumenű állóeszköz megvalósítását teszi lehetővé, mint az V. ötéves terv időszakában. Még feszítettebbek a tervszámok, ha figyelembe vesszük azt, hogy egyes területeken, mint például a melioráció, a korábbi években felhalmozódott szükségletek kielégítése toyább nem halasztható. Jól mutatja továbbá ezt a helyzetet az, hogy a VI. ötéves terv időszakában a szarvasmarhánál 28, a sertésnél 42, a baromfinál 46 százalékkal kevesebb férőhelybővítéssel lehet számolni országosan, mint ebben a tervidőszakban. A felsorolt férőhelybővítést is' figyelembe véve 46 százalékkal kell növelni a vágójuh-, 7 százalékkal a sertés- és 2,2 százalékkal a hízómarhahústermelést. A tervelőirányzat megvalósítható, de ehhez többek között arra van szükség, hogy a mezőgazdasági üzemekben az állattartás céljait szolgáló, megfelelő méretű telepek olcsó megvalósításuk mellett tegyék lehetővé a korszerű technológiák alkalmazhatóságát, a természetes tartás lehetőségét, főként a kérődző állatoknál. Ezt azért tartom indokoltnak, mert a mérlegadatok szerint a mezőgazdasági nagyüzemek differenciálódása következtében a nyereségági fejlesztési források 70 százaléka az üzemek, 20 százalékánál koncentrálódik. Ennél fogva az üzemek december 18-án, csütörtökön 286 jelentős részében, ahol egyébként indokolt lenne a fejlesztés — így megyénkben is — a szükséges pénzeszközök teljeskörűen nem állnak rendelkezésre. A fejlesztési források differenciálódását ezért a szabályozók keretein belül a differenciálódás mérséklését szolgáló eszközök erőteljesebb alkalmazásával kell a jövőben ellensúlyozni. A fentiek szükségesek azért is, mert a háztáji és kisegítő gazdaságoknál a tervidőszakban legföljebb a szinten tartásra, illetve néhány ágazatnál — ilyen a szarvasmarha — csökkenéssel kell számolni és a kieső termelést is a nagyüzemeknek kell előállítaniuk. Megyénkben a nagyüzemi mezőgazdasági termelésnek szerves része a háztáji és a kisegítő gazdaság. Mutatja ezt az is, hogy ma már a háztáji és a kisegítő gazdaságok termelik meg a megye mezőgazdasági termékeinek 30 százalékát. Ehhez a jelentős termeléshez az állam és a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság biztosítja a legfontosabb feltételeket. Arra törekszünk, hogy a háztáji és kisegítő gazdaságok termelése minél jobban stabilizálódjon és biztos bázisa legyen az élelmiszer-termelésnek. A kistermelés segítése azonban túlnő a mezőgazdasági nagyüzemek keretein és lehetőségein. A termelés fenntartásához az is szükséges, hogy a kistermelőkkel csak közvetve kapcsolatban álló szervezetek is felismerjék teendőiket, akár a termelőeszköz-ellátás, akár a hatósági előírásokról legyen is szó. Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk álló középtávú tervidőszak feladatai az eddigieknél is nagyobb követelményt támasztanak mezőgazdaságunkkal szemben. A világgazdasági környezet kedvező változására nem számíthatunk, ezért belső forrásaink mobilizálása lehet a legfontosabb feladat. Ezen belül kiemelt helyet foglal el a termőföld, mint a mezőgazdaság alapvető termelőeszközének megfelelő hasznosítása. A KNEB vizsgálata is mutatja, hogy a felszabadulástól 1978-ig 800 ezer hektárral, két közepes nagyságú megye területével csökkent a mezőgazdaságilag művelt terület, amiből 640—650 ezer hektár a szántó. Ennek okai ismertek. Megyénk földterülete 588 ezer hektár, amiből közel 44 ezer hektár jelenleg nem a mezőgazdasági ágazathoz tartozó vállalat, intézmény, illetve egyéb szerv használatában van. Ebből a 44 ezer hektár kivont területből jelenleg közal 4000 hektár az a földterület, amely minden különösebb ráfordítás nélkül mezőgazdasági művelésbe vonható lenne. Ennek a jó minőségű termőföldnek a termelésbe való visszaállítása országosan is nagy lehetőséget kínál a termelési alapok bővítésére. A termelési alapok további bővítésére nagy tartalékok vannak a gyepterületek eddiginél racionálisabb felhasználásával is. A VI. ötéves terv jelentős hústermelés-növeléssel számol. Jelenleg a vágóállat-termelés — mint ahogy arról Váncsa elvtárs is szólt a tegnapi napon — 80 százalékát a sertés- és a baromfiágazat adja. Ez utal arra is, hogy nálunk az abrakfogyasztó állattenyésztési ágazatok szerepe döntő, a szarvasmarha- és a juhhústermelés arányaiban elmaradott. A hústermelés növelését a szarvasmarha- és a juhágazatban célszerű