Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-5

259 Az Országgyűlés 5. ülése, 1980. december 18-án, csütörtökön 260 az általános iskolai tantermi ellátottságokban meglevő feszültségeket. Négyszáz új tanteremre volna szükség és csak 170-et tudunk tervesíteni. A társadalmi erőinket, a társadalmi munkát a megye vezetősége elsősorban ezen a területen igényli tőlünk — rajta leszünk, hogy e segítség ne maradjon el. Tisztelt Országgyűlés! A munkahelyeken, baráti körben, fogadóórán sokat foglalkoztunk a népgazdaság és saját környezetünk VI. ötéves tervével. Az most már Országgyűlésünkön törvényerőre emelkedik. Ezt követően jóváhagyásra, elfogadásra kerülnek a vállalatok és tanácsok VI. ötéves tervei. A viták helyett most már a végrehajtáson a sor. Ehhez járulunk mi magunk is hozzá saját munkánkkal a saját munkahelyünkön. A jó munkához igényeljük a nyugodt belpolitikai légkört, a rólunk való gondoskodást mind a lakóhelyen, mind a munkahelyünkön, de azt is mondjuk, bízni lehet bennünk a feladatok kiosztásánál és a végrehajtásban. A törvénytervezetet elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Gál László képviselőtársunk. GÁL LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő Elvtársak! A VI. ötéves terv irányelveiről indított társadalmi vitában a szakszervezetek véleményt nyilvánítottak, javaslataikkal alkotó módon járultak hozzá a terv elkészítéséhez. Az elmúlt napokban tartott XXIV. szakszervezeti kongresszus megerősítette a szervezett dolgozók egyetértését az irányelvekkel, és meghatározta a terv valóra váltását segítő szakszervezeti feladatokat. Ügy ítéljük meg, hogy a törvényjavaslatban foglalt terv — a nehéz külső és belső feltételeket is figyelembe véve — társadalmunk, gazdaságunk fejlődését biztosító, erőinket mozgósító célokat foglal magában. Reálisan számol a külgazdasági helyzetünkkel, a jelenlegi teljesítőképességükkel. A VI. ötéves terv alapul veszi az utóbbi két évben követett gazdaságpolitika és az irányítás tapasztalatait és e gyakorlat következetes folytatását tűzi ki célul. Biztató, hogy az utóbbi időben javulást értünk el a külgazdasági egyensúlyi helyzetünkben, és a gazdálkodás több területén pozitív folyamatok kezdődtek el. Nem téveszthetjük szem elől azonban, hogy a külső egyensúlyi helyzet javulását a tavalyi és az idei évben főként a belföldi felhasználás csökkentése révén értük el, az eredményekben kisebb szerepe volt a gazdálkodás minőségi javulásának. Márpedig az egyensúly tartós javítását csakis a termelés hatékonyságának növelésére lehet építeni. A VI. ötéves terv számol ezzel, és a szakszervezetek messzemenően támogatják ezt a törekvést. Tisztelt Országgyűlés! A tervjavaslat tartalmaz újszerű vonásokat. Figyelembe veszi, hogy a világgazdaság mai gyors változásait nehéz pontosan előrelátni, éppen ezért lehetővé teszi, hogy menet közbeni változásokra gyorsan reagáljon a gazdaság. Változásokra természetesen nemcsak a külgazdasági folyamatoknál számíthatunk, hanem belső feltételeink, a munkánk hatékonyságának módosításában is. Ez a körülmény a korábbiaknál nagyobb felelősséget ró az irányítókra, a vállalatokra, hiszen évenként kell ráhangolódniuk a középtávon elhatározott főbb feladatokra. Helyeseljük azt a törekvést, hogy az elérhető célokat a teljesíthető hatékonysági követelmények józan mérlegelése alapján tűzik ki, ez reálpolitikát tükröz, erre lehet építeni. Emellett természetesen fontos lenne, hogy a gazdasági irányítás dolgozzon ki egy gyorsabb fejlődési modellt is, amely megfelelő hatékonyságjavulás esetén még ebben a tervidőszakban működésbe hozható. Tisztelt Országgyűlés ! Az előttünk álló feladatok nagysága, jellege szükségessé teszi, hogy a gazdasági irányítási rendszer egyes elemei a tervcélokkal szoros összhangban fejtsék ki hatásukat. Tovább kell erősítenünk a közgazdasági szabályozó rendszernek azokat a vonásait, amelyek világosan kifejezik a népgazdasági érdeket, és ugyanakkor teret adnak az önálló, felelős vállalati gazdálkodásnak, s lehetővé teszik a vállalati tevékenység egyértelműbb megítélését. Feldataink megoldásához nélkülözhetetlennek tartjuk az ár- és költségviszonyok célszerű alakítását, az érdekeltségi rendszer erősítését, a munka szervezettségének növelését. Ezek az eszközök azonban a hatékony munkának csak a feltételeit adják, önmagukban nem járnak a hatékonyság növelésével. A szakszervezetek nagy jelentőséget tulajdonítanak az emberi tényezőknek. Nincs az a szabályozó rendszer, amelybe automatikusan beépíthető lenne a kezdeményezőkészség, az alkotásvágy, a közösségért áldozatot vállaló tenniakarás, a szakmához, a munkatársakhoz, a kollektívához való érzelmi kötődés. Pótolhatatlannak, és forintban ki sem fejezhetőnek tartjuk azokat az értékeket, amelyeket a jó üzemi légkör, az eredmények és a gondok együttes vállalása jelent. Az a magatartás, amelyet a hibák kritikus szemléletével a szüntelenül jobb megoldásokat kereső ember képvisel. Ez fejeződik ki az élő demokratizmusban, a különböző munkamozgalmakban, a szocialista brigádoknál, az újítók és feltalálók mindennapi csatározásaiban, a nagyobb rendért síkraszálló és a kockázatot is vállaló vezetők körében. Távol vagyunk még attól, hogy ezeket a lehetőségeket maradéktalanul felhasználjuk. A munkaverseny, a szocialista brigádok legjobbjai nélkülözhetetlen támogatást adnak fontos gazdaságpolitikai feladataink megvalósításához. Az újítók és feltalálók évente több mint 7 milliárd forinttal gyarapítják a nemzeti jövedelmet. De tudjuk, hogy ez az eredmény a többszöröse is lehetne. Tisztelt Országgyűlés! A szakszervezetek társadalmi hivatásuknak tartják, hogy a sajátos eszközeikkel mozgósítsák a dolgozókat a VI. ötéves terv célkitűzéseinek eredményes megvalósítására. Ezt a feladatunkat érdekvédelmi törekvéseinkkel szoros egységben fogjuk fel,