Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-5

261 Az Országgyűlés 5. ülése, 1980. december 18-án, csütörtökön 262 mert egyértelmű a kölcsönhatás a hatékonyabb munka és az életkörülmények javítása között. Úgy ítéljük meg, hogy ebben a tekintetben a szakszervezeti munka hatásfoka sem kielégítő, szorosabban kell igazodnia a mai követelményekhez. Erre a szakszervezetek XXIV. kongresszusa egyértelmű útmutatást adott. Kezdeményezzük a szocialista munkamozgalmak és az üzemi demokrácia továbbfejlesztését, a formális vonások, a látszattevékenység megszüntetését. Arra törekszünk, hogy a munkamozgalmak értékes vonásai erősödjenek, és összességükben eredményesen segítsék a gazdaságpolitikai feladatokat, összhangban legyenek a dolgozók szándékaival, kialakult értékrendjével. A dolgozók munkakezdeményezéseinek különböző formáit alkalmasnak tartjuk arra, hogy a VI. ötéves terv céljainak megvalósítását segítő, a központilag kidolgozandó programok cselekvő tevékenységgé, széles körű társadalmi összefogássá váljanak. A kiemelt ágazati fejlesztések, a több ágazatra kiterjedő programok, mint az anyag- és energiatakarékosság, továbbá a hulladékok és a másodlagos nyersanyagok hasznosítása olyan vállalkozások, amelyeknél nem nélkülözhető valamennyi kezdeményező és alkotó erő összefogása. A szakszervezetek követelményként tűzik maguk elé, hogy a munkaverseny, a szocialista brigádok, az újítómozgalom és az üzemi demokrácia szerepe növekedjék a gazdaság belső tartalékainak hasznosításában, a szocialista gondolkodásmód és magatartás erősítésében. Tisztelt Képviselő Elvtársak! A tervjavaslat tükrözi a szocializmus építésében eddig is követett alapvető törekvésünket az életszínvonal rendszeres növelésére, ugyanakkor reálisan számításba veszi a jelenlegi helyzetünket. A szakszervezetek a terv kulcskérdésének tekintik az eddig elért életszínvonal megőrzését, megszilárdítását. Ismerve a külső és belső lehetőségeinket, ma irreális és a jövőnket veszélyeztető szándék lenne ennél többre vállalkozni. Tudjuk, hogy a jelenlegi színvonal megőrzése is csak a mostaninál jobb, hatékonyabb munkával érhető el. A hatékonysághoz kötött életszínvonalmegőrzés feladata a korábbinál több feszültséget hordoz, ezért sokoldalú megközelítést igényel. A fő figyelmet természetesen ezután is az életszínvonal alapkérdéseire kell fordítanunk. Ilyen alapkérdés a létbiztonság, a teljes foglalkoztatottság és a hatékony munka. Egyidejűleg kell megvalósítanunk valamennyi követelményt, ez a társadalom alapvető érdeke. Ebben a kérdésben sajátos felelősség és feladat van a központi és a területi és a helyi szerveken egyaránt. Az ebből eredő indokolt változtatásokat, akár a dolgozókat kell a megszokott helyről máshova csoportosítani, akár a munkafeladatot, általában nem oldhatók meg terhek, nehézségek vállalása nélkül. Nem lehet mindegy számunkra, hogy a terhekből ki mekkora részt vállal. A szakszervezetek feladatuknak tekintik, hogy közreműködjenek a szükségessé váló munkaerő-átcsoportosítások tervszerű, az érintett dolgozók érdekeit is figyelembe vevő elkészítésében. Tisztelt Országgyűlés! Alapkérdés a reálbér 1980. évi átlagos szintjének megőrzése is, mind a munkás, alkalmazotti, mind a termelőszövetkezeti kereső rétegeknél. Ennek fontos feltétele a fogyasztói árak és bérek változásának összhangja. Kétségtelen, hogy a fogyasztói ármozgások közgazdasági indokoltságának elismerése mellett a dolgozók számára gondot okoznak, ami nem lehet közömbös a szakszervezeteknek. Ezért az árpolitikai döntések esetében a bérekkel való összhang biztosítását, az egyes rétegek, illetve különböző jövedelmi csoportba tartozók életszínvonalára gyakorolt árhatások előzetes vizsgálatát, valamint az indokolt ellensúlyozó intézkedéseket, a mainál szigorúbb és hatékonyabb árellenőrzést tartjuk szükségesnek. Tudjuk, hogy a reálbér nem növekedhet, mégis meg kell oldani az ösztönzőbb bérezést. A hatékonyabb foglalkoztatás alapfeltétele, hogy a bérek és a keresetek a munkateljesítményektől függően változzanak, mert csak így tudják kifejteni ösztönző hatásukat. Erre kell törekednünk minden munkahelyen. Ez az önmagában fontos elv azonban csak megfelelő szervezettség mellett fejti ki hatását, akkor, ha a teljesítmények mérése kielégítően megoldott, ha a keresetekben tett különbségek okait érzékelik és értik a dolgozók. Ezért az érdekeltségi és szervezettségi viszonyokat szoros összhangban kell fejleszteni. Tisztelt Országgyűlés ! A szakszervezetek a lakossági ' infrastruktúra fejlesztését az életszínvonal fontos stabilizáló elemének tekintik. Kiemelt figyelmet tulajdonít ennek szűkebb közösségem, Tolna megye és Szekszárd város lakossága is. Ezért megelégedéssel vettük tudomásul, hogy a tervjavaslat a lakáskérdést továbbra is alapvető társadalmi ügyként kezeli, folytatódik a 15 éves lakásfejlesztési program megvalósítása. Azt tartjuk helyesnek, hogy a lakáshoz jutás feltételeit befolyásoló döntéseknél minden alkalommal mérlegeljék az életszínvonal egyéb összetevőivel való összhangot, legyen arányosabb a teherviselés, következetesen érvényesüljenek a szociális szempontok. A társadalmi juttatásokkal kapcsolatban az a szakszervezetek álláspontja, hogy az eddig elért színvonalat általában meg kell őrizni és egyes területeken tovább kell fejleszteni. Tartsuk a mostani színvonalon, de lehetőleg még javítsuk is a gyermekellátást. A mélyreható társadalmi gondoskodást elsősorban a több szempontból hátrányos helyzetűek, a nagycsaládosok érezzék. Ezért kezdeményeztük mi is, s a tervben foglaltak ennek megfelelnek, a családi pótlék, a gyermekgondozási segély, az ösztöndíjak, a szociális segélyek felemelését, a nyugdíjasokról, idős korúakról való fokozottabb gondoskodást. Az életszínvonal-politika jelenlegi körülményei között különösen jelentősnek tartjuk az áruellátás és szolgáltatások eddigi színvonalának megtartását, sőt bizonyos területeken javítását is. A mainál szélesebb választékú árukínálatra is szükség van, amely az eddiginél