Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-5

257 Az Országgyűlés 5. ülése, 1980. december 18-án, csütörtökön 258 pontból ésszerű gondolkodástól, magatartástól, a magasabb követelményekhez való igazodás általánossá válásától. Ha versenyben akarunk maradni, márpedig ez parancsoló érdek, nem viszonyíthatunk csak a múlthoz, sem a hazai átlaghoz. A nemzetközi gazdaság kihívása elől nem térhetünk ki. A mércét a nemzetközi gazdasági követelményekhez kell igazítani. Amit eddig nem tettünk meg önszántunkból, azt most az élet, a gazdálkodás kemény realitásai, fejlődésünk nehezebb belső és külső feltételei elvégeztetik velünk. A VI. ötéves terv előirányzatainak valóra váltása lehetővé teszi, hogy megteremthessük hazánkban a társadalmi és gazdasági haladás kedvező feltételeit a nyolcvanas évtizedben. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága s a magam nevében a törvényjavaslatot elfogadom, s a Tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Szabó Mária képviselőtársunk felszólalása következik. SZABÓ MÁRIA: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak, Elvtársnők! Az elmúlt öt év során egyre többet hallottunk arról, hogy a különböző hatások mind nehezebb helyzetbe hozták és hozhatják népgazdaságunkat. Mégis csak akkor kezdtük ezt igazán elhinni, amikor a gondok már a munkahelyünk kapuján, a lakásunk ajtaján belülre kerültek. Ma már túl vagyunk az első ijedtségen — legalábbis én így érzem. Munkatársaim azzal búcsúztak tőlem: mondjam el itt az Országgyűlésen, tudunk és akarunk is jobban dolgozni, ha megfogalmazzák a tennivalókat, megteremtik a megvalósítás feltételeit. Jól tudom, nemcsak mi mondhatjuk el magunkról a Tisztelt Országgyűlésnek, hogy Veszprém megye termelőegységei, dolgozói eredményesen valósították meg az V. ötéves terv feladatait. Társadalmi termelésünk 66 százalékkal növekedett, a nyereség több mint kétszeresét, 5 százalékos létszámcsökkenés mellett értük el. Különösen kiemelkedő volt a vegyioar, az építőanyag-ipar és a gépipar fejlődése. Termékeink jelentős része jó exportcikk is, amit bizonyít, hogy a nem rubelelszámolású exportunk öt év alatt kétszeresére nőtt. Ahol én dolgozom, az Ajkai Timföldgyár és Alumíniumkohónál, éppen tevékenységünket igyekszünk a nemzetközi gazdasági mércéhez igazítani. Két nagy értékű beruházásba kezdtünk, s bár kivitelezési gondjaink vannak bőven, a kollektíva úrrá lesz rajtuk. Az új üzemek szakemberszükségletét belső létszám-átcsoportosítással oldjuk meg. Ma már az is természetes, hogy ehhez sokunknak új szakmát kellett tanulnia. Meggyőződésünk, hogy jobb minőségű alumínium öntvényekkel növeljük az esélyünket a világpiacon és ez nemcsak technikai, technológiai kérdés, hanem az emberi hozzáállás kérdése is. Ez pedig bennünk megvan. Tisztelt Országgyűlés! Sok szó esik mostanában az emberi tényezők szerepének növekedéséről. Ezt úgy is lehet értelmezni, hogy akkor várhatunk több és jobb munkát az emberektől, ha jobban törődünk az élet- és munkakörülményekkel. Azt hiszem, nem erőltetett, ha azt mondom, hogy megyénk gazdasági eredményei, a bizakodó, tenniakaró közhangulatot annak is köszönhetjük, hogy az elmúlt öt év során is többet adtunk az embereknek. A közel 16 ezer új lakás, a 540 bölcsődei, a 4750 óvodai férőhely, a 267 általános iskolai tanterem, az egészségügyi ellátás javítása ezt bizonyítja. Ebből Ajka város — ahol képviselő vagyok — 1640 lakást, 60 bölcsődei férőhelyet, 28 tantermet kapott és 400 óvodai férőhelyet. Látványos dolog hosszan sorolni az eredményeket, de hogy az ország gondjainak egy része is megmaradt, sőt fokozódott a következő időszakra, úgy Veszprém megyében is megmaradt jó néhány megoldásra váró probléma. A megyében folyó széntermelés feltételei romlanak. Elmondottuk már más fórumokon is, hogy hiába a bányászok áldozatvállalása, a pihenőnapokon folyó termelés, a gépek, a berendezések elhasználódtak, a szénvagyon pótlása, a bányaüzemek rekonstrukciójának üteme elmaradt a megnő vek edett követelményektől. Nem megoldott a mangánércvagyon megfelelő hasznosítása sem. A mangánércbányászokat izgatja a kialakult helyzet és jövőjük rendezetlensége A bauxitbányászattal is összefügg másik, a lakosság hangulatát befolyásoló gondunk, amire önerőből ugyancsak nem találunk megoldást. Ez az ivóvízellátás kérdése, amit súlyosbít az is, hogy 56 településen a meglevő ivóvíz nem alkalmas emberi fogyasztásra. Jól tudom, hogy az ország más településein is vannak gondok, de nálunk ezeknek a községeknek a közvetlen közelében a bauxitbányászat érdekében igen drágán és jó minőségű vizet hoznak felszínre és ennek jó része kárba vész. Nem hiszem, hogy ezt az ellentmondást sokáig magyarázhatjuk az embereknek. A részmegoldások hosszú távon biztosan többe kerülnek, mint a regionális vezetékrendszer fokozatos és fontossági sorrendet követő kiépítése. Tisztelt Országgyűlés! Veszprém megye termelőegységeiben és a tanácsoknál is jó ütemben folynak a VI. ötéves terv előkészítési munkálatai. Tisztában vagyunk azzal; hogy a terveknek és a törekvéseknek most elsődlegesen a népgazdasági egyensúly javítását kell szolgálniuk. A tanácsi pénzeszközök, a központi támogatások szerénvebb fejlesztési lehetőségeket biztosítanak. Ezért nagyon meg kell gondolnunk, hogy mire és mennyit fordítsunk. Egész szemléletünket át kell alakítanunk, ami azt is jelenti, hogy nem szabad mindig csak új épületekben, létesítményekben gondolkodnunk ; többet kell törődnünk meglevő értékeink megóvásával, felújításával, korszerűsítésével, s a bennük rejlő lehetőségek jobb kihasználásával. Szeretnénk többet nyújtani az idős korúaknak és a legfiatalabbaknak. Javítani az egészségügyi ellátást és legalább enyhíteni kívánjuk