Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-5

253 Az Országgyűlés 5. ülése, 1980. december 18-án, csütörtökön 254 kával arányos, de eltérő jövedelmeket eredményez. Másrészt államunk szociálpolitikai gyakorlatát, a családi jövedelmek közelítését. Jogos társadalmi igény például, hogy a bérezés jobb munkára ösztönözzön, hogy a keresetek legyenek arányosak a végzett munkával. Olyan anyagi érdekeltség szükséges, amely ösztönzi a tenni akarást, serkenti a gondolkodást, a kezdeményezést, az alkotókészség kibontakozását. A jövő évtől alkalmazásra kerülő új bértarifa tételek kellő lehetőséget nyújtanak ahhoz, hogy a gazdálkodás eredményességétől függően a meglevő kereseti arányok a munkával, a teljesítményekkel jobban összhangba kerüljenek. Ehhez az is szükséges, hogy a vezetők bátran éljenek a differenciálás eszközeivel. Azoknak, akiknek egzisztenciális biztonsága a pénzbeli társadalmi juttatásoktól függ, szükség esetén személyes garanciát is kell kapniok. Ilyen garanciákra szorulnak mindenekelőtt az átlagosnál kisebb nyugdíjból élők, valamint a többgyermekes családok, ezért kiemelt szociálpolitikai cél az átlagosnál kisebb nyugdíjak, a három és több gyermek után fizetett családi pótlék, valamint az élelmiszernormák reálértékének megőrzése, az ellátást nyújtó egészségügyi, oktatási és szociális intézményekben. Mivel a lakosság széles körét érintő átfogó és jelentős jövedelemnövelő intézkedésekre a társadalmi juttatások körében nincs lehetőség, ezért a társadalmi igazságosságnak megfelelően kiemelten csupán az arra leginkább rászoruló, hátrányos helyzetű rétegekről gondoskodhatunk. Ezt tettük az elmúlt két év nehéz viszonyai közepette is, amikor szűkös lehetőségeinkből a legrászorultabbak, az alacsony jövedelmű nyugdíjasok, a három és többgyermekes családok és a segélyezettek helyzetét javítottuk. Az elért életszínvonal megőrzéséről, hatékony anyagi ösztönzéséről érdemben csak akkor beszélhetünk, ha az áruellátás nem romlik, sőt lehetőleg javul, ha a lakosság pénzéért szükségleteinek, igényének, ízlésének megfelelő jó minőségű, korszerű terméket vásárolhat, kulturált körülmények között és színvonalasabb szolgáltatást kap. Ezért fontos, hogy a jövőben is következetesen fenntartsuk gazdasási életünk bevált rendjét, miszerint minden kiáramló jövedelem, vásárlóerő mögött szilárd árufedezet legyen. Tisztelt Országgyűlés! Az életkörülmények javításának kiemelt feladatait fogalmazzák meg a középtávú tervhez kapcsolódó társadalompolitikai programok is. A lakáshelvzet javítása változatlanul az egyik legnagyobb társadalompolitikai feladat. Az új lakások építésén túl igazságosabb elosztással, rugalmasabb lakásgazdálkodással is előre kívánunk lépni. A lakosság jobb egészségügyi ellátását fontos feladatnak tartjuk, fejlesztésére a jelenlegi körülmények között is közel 30 százalékkal többet fordítottunk, mint a megelőző ötéves tervben. Az új nemzedékek nevelése, az általános iskolás korúak gyors növekedése, a figyelem középpontiába állította az oktatás feltételeinek megfelelő színvonalú biztosítását. A társadalmi összefogás jól segítheti az életkörülmények javítását szolgáló valamennyi program megvalósítását, de különösen a gyermeknevelés és az oktatás ügyét. A társadalmi erőfeszítések, az óvodaépítésben mutattak fel kimagasló eredményeket az utóbbi időben. Most elsősorban a tervben szereplő általános iskolai oktatás feltételeinek javítására célszerű társadalmi akciókat szervezni. Az életkörülmények javításában mindenekelőtt az új létesítmények jelentenek jól érzékelhető, látványos változásokat. Számos más lehetőség is nyílik azonban arra, hogy viszonylag kis anyagi ráfordítással, vagy gyakran anélkül javítsuk az életviszonyokat, kedvezően befolyásoljuk a társadalmi közérzetet. Az emberi kapcsolatok javításához, a kellemesebb, kulturáltabb környezet kialakításához, így az életkörülmények javításához szinte minden állampolgár hozzájárulhat a munkahelyén és a lakóhelyén .egyaránt. A lelkiismeretes, gondos munka, a társadalmi együttélés szabályainak betartása, a türelem, a megértés, a mások iránti figyelmesség a társadalmi közérzet olykor aprónak tűnő, de igen értékes összetevői. Az életkörülmények javítását szolgálják-az olyan természetű javaslatok is, mint amilyen — ha a tisztelt országgyűlés elfogadja, és törvényerőre emeli — a sorkatonai szolgálat idejének az eddigi 24 hónapról 18 hónapra való csökkentése 1981-től. Hasonló, de hordejében még átfogóbb és nagyobb jelentőségű, a XII. kongresszus határozatának megfelelen 1982. január l-től — a folyamatos és három műszakban dolgozó vállalatoknál, 1981 közepétől — megkezdődhet az áttérés az ötnapos munkahét bevezetésére heti 42 órás munkaidő mellett. Az intézkedés lehetővé teszi, hogy megszűnjön az a jelenlegi gyakorlat, amely szerint a munkahelyek egy részén az ebédidőt beleszámították a munkaidőbe, más részén nem. Az életkörülmények alakulására, ha szerényen is, de segítőleg hathat az úgynevezett kiegészítő gazdaság működése. Ez a tevékenység az utóbbi években kiszélesedett. Jelentős része legális, társadalmilag szervezett, vagy ellenőrzött munkavégzés. De vannak láthatatlan, rejtett formái is. Minthogy létéhez esetenként negatív jelenségek is tapadnak, például monopolhelyzettel való visszaélés vagy ügyeskedés, ezért szerepének társadalmi megítélése igen ellentmondásos. A kiegészítő gazdaság lényeges és meghatározó eleme a szükséges és hasznos tevékenység. Mi ezt támogatjuk, mert ez előnyös a társadalomnak és előnyös az egyénnek is. A kiegészítő gazdaságot nem kellett létrehozni, az kialakult és létezik, mivel ki nem elégített igények, objektív szükségletek hívták életre. Az okok egy része messzire, az államosításokig, illetve a kistermelők szövetkezetbe való szervezésének helyenkénti túlzásaihoz, a megmaradt kisipar és kiskereskedelem helyének, szerepének, a mezőgazdasági szövetkezetek ipari kisegítő tevékenysége változó megítéléséhez, az ipari szövetkezetek tevékenységi körében az árutermelés arányainak a szolgáltatások rovására történő megnövekedéséhez nyúlik vissza. Abban az időben természetszerűen nem gondolhattunk arra, hogy 30 évvel később ilyen