Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-5

251 Az Országgyűlés 5. ülése, 1980. december 18-án, csütörtökön 252 Elég csupán arra utalni, hogy az ipari termelés növekedése elmarad ugyan a tervezett szinttől, de ehhez igazodva mérséklődött a nemzeti jövedelem felhasználása is. Úgy tudta szabályozni a külkereskedelmi forgalmat, hogy nem folyamodott drasztikus importtilalomhoz, hanem dinamikusan növelte a kivitelt, a behozatalt csupán mérsékelte. Mindez nem okozott idehaza áruhiányt, a kínálatot lényegében biztosítani tudtuk, a jövedelmekhez való hozzájutást viszont szigorítottuk. Az 1981—1985-ös tervidőszak központi célja változatlanul az egyensúly javítása, és ennek rendeljük alá a növekedési ütem alakulását. Az előirányzottnál gyorsabb növekedés az egyensúlyi helyzet romlásával járna, mivel olyan mértékű importot igényelne, amit ma még nem tudnánk gazdaságos exporttal ellentételezni. Ipari termelésünk csaknem egyharmada ugyanis korszerűségi és jövedelmezőségi tekintetben ma még nem kielégítő, támogatásra szorul, ezért nagyon fontos, hogy ezen a helyzeten rövid időn belül változtassunk. A mérsékeltebb növekedés továbbra sem zárja ki, sőt igényli egyes ágazatok, vállalatok tevékenységét, dinamikus fejlődését. Azok a vállalatok, amelyek gazdaságosan tudják bővíteni az exportot, kiváltani az importot, kielégíteni a hazai fizetőképes keresletet, az átlagosnál gyorsabban növelhetik termelésüket. E követelményeknek meg nem felelő vállalatok fő feladata a termelés korszerűsítése, gazdaságossá tétele, és ha erre nincs lehetőség, akkor a termelés szinten tartása vagy fokozatos csökkentése, esetleg leállítása. Ha a dolgozók az adott helyen nem foglalkoztathatók hatékonyan, akkor át kell irányítani őket más, népgazdaságilag hasznos tevékenység végzésére. A fejlődés nemzetközi tendenciáit és hazai adottságait egyaránt figyelembe véve a termelés szerkezetét úgy kell átalakítani, hogy az lehetővé tegye a világpiacon versenyképes, korszerű és gazdaságos termékek gyártásának gyors ütemű növekedését. Nélkülözhetetlen, hogy a termelés rugalmasan igazodjék a kereslethez. A mérsékeltebb növekedési ütem lehetővé teszi és általában kikényszeríti a termelési szerkezet átalakítását, a versenyképesség fokozását, és általában a hatékonyabb munkát. Tisztelt Országgyűlés! A másik kérdéscsoport, amelyről szólni kívánok az életszínvonal, az életkörülmények alakulása. Ismeretes, hogy az előttünk álló időszakban a megtermelhető többleterőforrások nagyobb részét, a nemzeti jövedelem növekményének kétharmadát a gazdasági egyensúly javítására fordítjuk, s így a belföldi fogyasztást és felhalmozást nem bővíthetjük az előbbiekkel azonos mértékben. Ilyen körülmények ellenére is a VI. ötéves tervben megkülönböztetett figyelmet fordítunk az életszínvonal megőrzésére. Ezt jelzi, hogy a fogyasztás aránya a tervidőszakban 82—83 százalékra nő, miközben a felhalmozásé 17—18 százalékra csökken. így is azzal kell számolnunk, hogy az életszínvonal anyagi forrásai a VI. ötéves tervidőszakban lényegesen kisebb ütemben bővíthetők, mint amihez korábban hozzászoktunk. Érdemben arra van reális lehetőség, hogy az elért életszínvonalat megőrizzük. A felhalmozás mérséklését sem túlozhatjuk el, mivel ennél kisebb felhalmozási arány már a jövőnket megalapozó fejlesztések megvalósítását veszélyeztetné. Az életszínvonal stabilizálásának programja, amit a Központi Bizottság körültekintő, sokoldalú mérlegelés alapján elfogadásra ajánl, egyáltalán nem lebecsülendő. Érdemes emlékeztetni arra, hoggy milyen vívmányok megőrzéséről van szó. Mindenekelőtt a létbiztonságról, azoknak a vívmányoknak a védelméről, amelyek között éhező és rosszul öltözött ember társadalmi okokból nincs ebben az országban. A munkaképes korúak teljes foglalkoztatottságáról, az ingyenes egészségügyi ellátáshoz való állampolgári jogról, az oktatáshoz, a művelődéshez való jog anyagi feltételeinek garantálásáról. Nyugdíjrendszerünk nemzetközi összehasonlításban is kiállja a próbát. Gondoljunk csak vissza arra, hogy alig két évtizede terjesztettük ki a nyugdíjjogosultságot tízévi munkaviszony alapján a parasztságra, és ez év januárjától azonos lett a nyugdíjkorhatáruk a munkásokéval és az alkalmazottakéval. Húsz évvel ezelőtt a nyugdíjra kifizetett összeg a nemzeti jövedelem 3 százalékának felelt meg, ma pedig 9—10 százalékának. Vagy 1960-ban a munkás-alkalmazottak átlagos nyugdíja az akkori keresetek 45 százalékának felelt meg, ma pedig 61 százalékának. Meg kell őrizni a húsz év alatt több mint kétszeresére nőtt reáljövedelmet, azt, hogy az ezer lakosra jutó évi lakásépítés száma továbbra is 7—8 között legyen és feleljen meg az európai átlagnak, a gépesített háztartásokat, a közel egymillió személygépkocsi közlekedésének és további vásárlásának lehetőségét, az évente mintegy 5 millió ember külföldre utazását, a törvényességet, a közbiztonságot, az emberek nyugalmát és mindazt az anyagi-szellemi és morális értéket, amit a magyarság szorgalma felhalmozott ebben az országban. Hadd idézzek a világ közismerten egyik leggazdagabb országa, egy szaúd-arábiai újságnak ez év október 25-i cikkéből — azért ebből, mert az európai sajtóban gyakran írnak hasonlóan: „Magyarország a stabilitás egy oázisának tűnik. Itt olyan árubőséget találunk, amely hiányzik Európa több országában. Az üzletek tele vannak fogyasztási cikkekkel, és sok az élelmiszer. De a politikai és társadalmi életet is a türelem szelleme hatja át" — írja az említett újság. Ha maradtak is megoldatlan gondok, ha vannak egyének és családok, akiknek bajaiból többet kell vállalnia a nagy családnak, úgy ez a mi társadalmunk gondja és megoldásukat nem bízzuk senki másra. A szocializmus történelmi küldetése a szegénység felszámolása az egész világon. Tisztelt Országgyűlés! Továbbra is arra törekszünk, hogy erősítsük elosztási rendszerünk szocialista vonásait, társadalmi igazságosságát. Nem mondhatunk le az életszínvonalat alakító tényezők arányainak szükséges módosításáról, társadalmi rendszerünk alapvető céljainak jobb, megfelelő elosztási viszonyok létrehozásáról. Folytatnunk és javítanunk kell a teljesítmények szerinti díjazás gyakorlatát, amely a mun-