Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-4

229 Az Országgyűlés 4. ülése, 1980. december 17-én, szerdán 230 reink a mindennapi életben nem eléggé érzik a társadálom erkölcsi, anyagi megbecsülését. Kedves elvtársaim! A műszaki pályák elvesztették korábbi vonzóerejüket. A munkáscsaládok tehetséges gyermekei ma nem törekednek a műszaki egyetemre. A műszaki egyetemek legtöbb karán már igen alacsony pontszámmal veszik fel a jelentkezőket, ami a legnagyobb aggályokra ad okot az utánpótlás színvonalát illetően is. Nincs kellő minőségű utánpótlás azokban a műszaki munkakörökben, amelyek kifejezett rátermettséget, sok szakmai tapasztalatot, felelősségvállalást, sőt konfliktustűrést is kívánnak. Nincs elég konstruktőr, technológus-mérnök igen fontos területeken. Értékes emberek áramlanak el az iparból, mert ott dolgozni nehezebb, a fizetés gyengébb. Természetesen nem általános béremelésre, hanem a szaktudás, a tényleges teljesítmény differenciált erkölcsi-anyagi elismerésére gondolunk. E téren mind központi, mind vállalati szinten sokat lehet és kell még tenni. Nem szakmai sovinizmus a műszaki értelmiség ösztönzésének felemlítése. Éppen abban az időszakban romlott viszonylagos helyzetük, amikor alkotó munkájukra legnagyobb szüksége van az országnak. A műszaki pályák vonzó erejét csökkenti az is, hogy a mérnökök gyakran olyan munkát végeznek, amelyet sokkal alacsonyabb képzettséggel is el lehet látni. Emögött a vezetés gyengesége is megtalálható, de talán egyik fő ok, és erről is nagyon sok vita folyt, a technikusok hiánya. A tapasztalatok alapján határozottan állítható, hogy hiba volt a technikusképzés tíz ével ezelőtti megszüntetése. Az üzemmérnökoktatás is eltorzult, az eredeti elképzeléshez képest, mert nem magasabb képzettségű technikusokat, gyakorlati szakembereket, hanem elméletileg gyengébben felkészült mérnököket képeznek. Egész szakképzési és továbbképzési rendszerünket felül kell vizsgálni, átgondolt intézkedések sorozatát tartjuk szükségesnek. Tisztelt Országgyűlés! A MTESZ, mint a műszaki és természettudományi, agrár- és gazdasági értelmiség szakmai és társadalmi szerve, a jövőben még jobban szeretné elősegíteni, hogy a ma még rejtett, sok szellemi tartalék mielőbb felszínre kerüljön és segítse a gazdasági hatékonyság gyorsabb növekedését. A MTESZ elnöksége a pártkongresszus határozataiból adódó feladatok megfogalmazásakor úgy döntött, hogy öt fontos témát, feladatot munkája során kiemelten fog segíteni. Ezek a következők: energiagazdálkodás, az elektronikai alkatrészgyártás, az élelmiszer-gazdaság ipari háttere, a gyógyszeripar versenyképességének fokozása, és a szellemi termékek jobb hasznosítása. Kezdeti biztató eredményekről, szakmai értelmiségünk tettrekészségéről már most is beszámolhatnék. Ehelyett inkább azt említem meg, hogy a kiemelt fontosságú témák mellett a 32 egyesületünk és megyei MTESZ-szervezeteink saját kezdeményezésükre, illetve állami szervek felkérésére természetesen ennél jóval több, egyegy szakágazatban nagy fontosságú műszaki fejlesztési kérdéssel foglalkoznak a hatodik ötéves terv jobb végrehajtása érdekében. Az Országgyűlés fórumán is azt kérjük párt-, állami szerveinktől, a vezetés minden szintjén, hogy a jövőben még jobban igényeljék, ha lehet, intézményesen szakembereink szellemi tőkéjét a döntések előkészítésében, a döntésben és a végrehajtásban. Még jobban kell sáfárkodnunk szellemi tartalékainkkal, jobban fel kell tárni és hasznosítani. Vonzóbbá kell tenni a műszaki pályát, s a törvényjavaslatból azt olvassuk ki, hogy a terv megvalósításában számítanak is erre a szellemi tőkére. A javaslat biztosítja a szükséges kereteket, ezért a törvényjavaslatot a magam részéről elfogadom, képviselőtársaimnak elfogadásra ajánlom, és ígérem, hogy a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége több mint 170 ezer tagot tömörítő kollektíva is kormányunkat, pártunkat támogatja a hatodik ötéves terv végrehajtásában. (Taps.) ELNÖK : Szabó István képviselőtársunk felszólalása következik. SZABÓ ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! A Minisztertanács elnökének felkérésére a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöksége is megvitatta a hatodik ötéves terv fő céljait, s a végrehajtással kapcsolatos kérdésekéi. Az elnökség állásfoglalását is tolmácsolom, amikor a következőket mondom. A mezőgazdasági szövetkezetek vezetői, tagsága, dolgozói körében is teljesen egyértelmű, hogy gazdaságpolitikánk fő iránya csak az lehet, hogy a népgazdasági egyensúly-helyzete javuljon, a hatékonyság és a nemzetközi versenyképesség minőségi tényezőkre alapozva növekedjék, az elért életszínvonal alapvető eredményeit megőrizzük, az életkörülményeket a lehetőséghez igazodva fejleszthetjük tovább. Az elkövetkező fél évtized gazdasági és társadalmi feladatainak kijelölésekor nagy felelősséggel kellett és kell megkeresnünk az új helyzetnek megfelelő mezőgazdasági fejlesztési koncepciót. Azt, amelyik reálisan számol a források szűkülésével, a kiéleződő versennyel, a változó árarányokkal és az extenzív út befejezésével. Ma még senki sem állíthatja, hogy ez az ötéves tervprogram, amelyet most tárgyalunk, a maga teljességében jelöli ki ennek az útnak biztos nyomvonalát, mert időközben is változhat a helyzet. Határozott véleményem azonban, hogy a javaslat jó irányba mutat, összességében jól szolgálja az elkövetkező időszak mezőgazdasági feladatainak megoldását és ezen belül a termelőszövetkezetek fejlődését is. Helyeselnünk kell a versenyképes termelés dinamikus növekedésére, a gazdaságtalan termelés gazdaságossá tételére, visszaszorítására, sőt megszüntetésére irányuló elhatározásunkat. A kellő hatékonysággal nem foglalkoztatható munkaerő felszabadítását is meg kell oldanunk minden ágazatban. A termelőszövetkezetek gazdasági fejlődésének és a népgazdasági egyensúly helyzetének, a nemzetközi versenyképességnek minőségi tényezőkön alapuló növelésével kell jelentősen hozzájárulni a hatodik ötéves tervhez. A mezőgazdaság 12—15 százalékos termelésnövekedésén belül a mezőgazdasági szövetkezetek fejlő10 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ