Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-4

231 Az Országgyűlés 4. ülése, 1980. december 17-én, szerdán 232 dőképes részének 20—25 százalékkal kell nö­velni a termelést, úgyhogy annak zöme export­képes, minden piacon, minden időben eladható gabonaféle, vágóállat és más ilyen agrártermék legyen, ahogy erről Váncsa elvtárs beszélt. Mindezek teljesítéséhez a terv számításba veszi a legalapvetőbb feltételeket. Nagy horderejű garancia, hogy ha üzemi keretek között, de érezzük, a legfejlettebb tech­nológiák, korszerű műszaki ellátás, a nagy tel­jesítményű állati és növényfajták biztosításá­nak a szándékát. Persze rajtunk, a termelőszö­vetkezeteken is sok múlik. Sok még a tartalék a meglevő eszközök megóvásában, jobb kihasz­nálásában. A szakosodásban, a termőhelyi adottságokhoz való igazodásban sem maradha­tunk el saját lehetőségeinktől. Az üzem- és munkaszervezés jelenlegi szintjén sem állha­tunk meg. A visszafogottabb fejlesztési lehetőségek is arra ösztönöznek, hogy szánjunk nagyobb te­ret a gazdaságilag előnyös, a közös érdekeltség elve alapján működő termelő, feldolgozó együtt­működések szervezésének és további erősítésé­nek. Jó tudni, hogy gazdasági törekvéseink nem mondanak le a nemzetközi összehasonlí­tásban is tekintélyes szintű mennyiségi és mi­nőségi követelményekkel összhangban levő anyagi-műszaki háttér biztosításáról sem. Bizo­nyíték erre ennek az évnek a mezőgazdasági gépimportja is. Gondolok itt a nagy teljesít­ményű talajművelő és betakarító gépekre, vala­mint a hazai mezőgépgyártás kezdeti lépései­re. Enélkül még nehezebb helyzetben lettünk volna a télbe kényszerült őszi betakarítások idején. Mindezek mellett úgy gondolom, gyorsítani szükséges a gazdasági teljesítmények mérésére szolgáló eszközeink, az árak, árarányok, szabá­lyozók finomítását. Bátrabban kell érvényesíte­tem a munkaerő anyagi ösztönzésének differen­ciálódásához fűződő érdekeinket. A következő öt év gazdasági programja reálisan, eddigi tö­rekvéseinket megerősítve, körvonalazza a jó, a közepes és az adottságaiknál fogva gyengébb teljesítményekre képes közös gazdaságok fej­lesztésének fő irányát. Amikor üdvözlöm és helyeslem a szövet­kezetek differenciált fejlesztésének lehetősé­geit, fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy jó néhány, sőt több száz termelőszövetkezet ter­mel igen tekintélyes mennyiségben versenyké­pes, jól exportálható termékeket. Gondoljunk itt például a gabonára, a búzára és kukoricá­ra, amelyről a hazai termelés 18—20 százalé­kát a kedvezőtlen adottságú közös gazdaságok termelik meg, annak ellenére, hogy többségük még megkülönböztetett állami támogatással is csak az egyszeri újratermelést képes folytatni. Gyakran nem esik még egybe a külpiaci versenyképesség és az üzemi szintű jövedelme­zőség. Tehát nekem az a véleményem, hogy vi­gyázni kell erre az üzemcsoportra, örülök an­nak, hogy a VI. ötéves terv jelentős összeget szán az ilyen közös gazdaságoknak, tovább mérsékli az adóterheiket, fejlesztésüket is meg­különböztetett módon kezeli. Ami a terv érde­mi előirányzatát illeti, a mezőgazdaságtól kí­vánt mennyiségi és minőségi teljesítménnyel — véleményem szerint is, ahogy erről a Váncsa elvtárs beszélt —, elérhető. Ehhez minden erő­forrást mozgósítani kell. Meggyőződésem, hogy ezt a termelőszövetkezetek meg is teszik. Nemcsak azért, mert ebből élünk, ez az ágazat a mi megélhetési forrásunk. Többről van itt szó. Vonzó távlatokat nyújt a mezőgaz­daságnak gazdaságpolitikánk — és ez nagy fel­hajtóerő — tartalékaink mozgósítására. Én is kiemelném annak fontosságát, hogy jelentős mértékben fokozhatjuk földvagy ónunk termő­képességének fenntartását, és bővítését, ha a ta­lajjavításban meglevő lemaradásokat csökkent­jük. Ezzel is segíthetünk a gyenge adottságú termelőszövetkezeteknek. Erre a terv tekintélyes összeget szán. Ter­mészetesen ezt is differenciáltan kell kezelni, nem szabad elaprózni, azoknak a gyenge terü­leten gazdálkodó üzemeknek kell odaadni eze­ket az anyagi eszközöket, akik okosan tudják azt felhasználni és a megjavított talajt művel­ni. Tisztelt Országgyűlés! Fejlődésünk jelenle­gi szakaszában egyet kell érteni azzal, hogy a gazdasági szabályozás növeli a gazdálkodással szembeni követelményeket, mérsékli a támo­gatásokat, fokozza az árak és a hitelek szere­pét, szorosabb kapcsolatot teremt a vállalati és a személyi jövedelmek között. Ezek ugyanis még rövid időre sem szakadhatnak el egymás­tól. Régi törekvésünk van megvalósulóban az­által, hogy a mezőgazdasági termelést is egyre inkább a normatív szabályozás tereli és ösztön­zi. Csökken az egyedi döntések, utasítgatások szerepe, növekszik a szövetkezetek vállalati ön­állósága, ezzel együtt a felelőssége is. Ehhez az irányítási rendszerhez egyre több szövetkeze­ti vezető felnőtt és felnő, felnőttek és felnőnek a bankszervek és az irányító szervek is. Kívá­natos lenne, ha ez az önállóság és felelősség a propagandamunkában az eddiginél nagyobb és tartalmasabb hangot kapna. Tisztelt Országgyűlés! A tervre vonatkozó törvényjavaslat hitet tesz amellett, hogy a ter­melés növekedésének fő letéteményesei a nagy­üzemek; elsősorban ezek fejlesztésével kell el­érni a mennyiségi és a minőségi teljesítmé­nyeket. Tehát, amivel a hatodik ötéves terv idején a mezőgazdaság termelése nő, annak döntő része a mezőgazdasági nagyüzemek pro­duktuma lesz. A szocialista nagyüzemek iránti bizalom su­gárzik ki ebből. De fontos ez más szempontból is. Ezen a nagyüzemi rendszeren verhetett erős gyökeret és találhatott fejlődéséhez anyagi és szellemi forrást az egyes ágazatokban igen je­lentős és a jövőben is fontos szerepet játszó háztáji és kisüzemi termelés. El kell készülnünk arra, hogy az elkövetkező öt évben minőségi és szerkezeti változás következik be a háztáji termelésben. Csökkenni fog például a szarvas­marha-állomány és ezt a nagyüzemekben kell pótolni. Megfelelő segítséggel viszont szaporod­hat a sertés és a kisállat, bővülhet a fólia alatti zöldség- és gyümölcstermelés a háztáji és a kis­gazdaságokban. A terv sikere nemcsak a vállalatok és a

Next

/
Thumbnails
Contents