Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-4

227 Az Országgyűlés 4. ülése, 1980. december 17-én, szerdán 228 hálózatfejlesztéssel kapcsolatos elképzeléseket, az elektronika központi programtervezetét, a Magyar Közgazdasági Társasággal együtt a hazai nyersanyagkincsünk kiaknázásának gazdaságos lehetőségét és azok hasznosítását, és legutóbb kormányunk elnökének felkérésére a VI. ötéves tervkoncepciót. A parlament ipari bizottsága a témához illően — talán a MTESZ történetében először—, a MTESZ székházában ülésezett, és összegyűjtöttük a műszaki, agrár-, természettudományi és gazdasági értelmiségi szakemberek véleményét, állásfoglalását arról, hogyan ítélik meg a magyar műszaki fejlesztést, a magyar műszaki értelmiséget, milyen szellemi tartalékokat érzékelnek, tapasztalnak a magyar műszaki értelmiség hálózatában, és milyen tennivalóink vannak. Őszintén mondom, hogy szakembereink a szocialista demokrácia lényegi megvalósulását, továbbfejlesztését érzékelik akkor, amikor állásfoglalásaikat, javaslataikat a párthatározatokban, kormányrendeletekben, tervkoncepciókban, így a tervtörvényjavaslatban — a VI ötéves tervtörvényjavaslatban — és különböző fejlesztési koncepciókban érzékelik. A VI. ötéves tervtörvény vitájához csupán néhány gondolatot, javaslatot kívánok tolmácsolni szakembereink álláspontja alapján. A következő öt év feladatainak meghatározásánál is mindig szem előtt kell tartani, hogy a távlatokban nagyobb növekedés, gyorsabb fejlődés, magasabb életszínvonal a célunk. Értjük, hogy a 80-as évek első felében nincs más alternatívánk, mint amit a terv reálisan vázol, és ezeknek a céloknak az eléréséhez is a korábbinál keményebb erőfeszítésre lesz szükség. A nehéz körülmények figyelembevételével is meggyőződése szakembereinknek, hogy országunkban megvannak azok az erők, amelyek mozgósításával, hasznosításával országunkat néhány év alatt fokozatosan egyensúlyba lehet hozni. Ennek azonban — és ezt alá szeretném húzni — minden egyebet előző, de más tényezőkkel kölcsönhatásban levő döntő feltétele: a műszaki fejlődés. Több kérdésben élénk eszmecsere során egyértelmű vélemény alakult ki. Az első és alapvető kérdés, a VI. ötéves tervben milyen legyen a műszaki fejlesztés; a gazdasági növekedés ütemének csökkenésével együtt kell-e járnia a műszaki fejlesztés visszafogásának? Szakembereink egyértelmű álláspontja, hogy a termelési szerkezet változtatását elsősorban a meglevő kapacitások technológiai korszerűsítésével, a termékek műszaki fejlesztésével, a termelés és forgalmazás jobb megszervezésével kell megoldani. A műszaki fejlesztés fő irányait is ennek megfelelően kell meghatározni. Olyan gazdaságpolitikai, gazdaságirányítási közvéleményt kell kialakítani, illetve megerősíteni, amelyben egyértelművé válik gazdasági helyzetünk megjavításának kulcskérdése, a műszaki fejlődés meggyorsítása. Határozottan szembe kell szállni azzal a felfogással, hogy a viszonylag szűkösebb beruházási keretek — lényegében a VI. ötéves tervben ugyanannyi beruházás, mint a V-ben volt —, nem teszik lehetővé a műszaki fejlődés gyorsabb ütemét. Okosabb gazdaságszervezés, a szabályozók ezt elősegítő módosítása, a műszaki értelmiség munkájának jobb elismerése, az őket érintő hátrányos megkülönböztetések megszüntetése — mind e helyes irányban fog hatni. A következő ötéves* tervben a lassú általános fejlődés mellett is egyes ágazatok, gyártási ágak erőteljes, differenciált fejlesztésére van szükség, még az ismert beruházási nehézségek mellett is. Példának említik az elektronikai ipar és az energetikai gépgyártás fejlesztésének elengedhetetlen szükségességét. Az Országgyűlés ipari bizottságának tanácskozásán is megfogalmaztuk: ki kell alakítani egy olyan következetes, egybefüggő műszaki fejlesztési politikát, amely biztosítja a lépéstartást és a rugalmas alkalmazkodás feltételeit, és irányt mutat hosszú távon mindazoknak a szervezeteknek, intézményeknek, amelyek folyamatos, összehangolt tevékenysége meghatározó a műszaki fejlődésünkben. Szövetségünk fontos feladatának tekinti, hogy a maga társadalmi eszközeivel segítse egy ilyen műszaki politika kidolgozását és megvalósítását. Kedves Elvtársak! örömmel tapasztaltuk, hogy a műszaki fejlesztéssel kapcsolatos véleményünk néhány nappal ezelőtt megfogalmazódott a szakszervezetek kongresszusán is és az Országgyűlésünk jelenlegi fórumán is. Az a tapasztalatunk: ma még nem minden vezető szemléletében tükröződik helyesen a műszaki fejlesztés jelentősége, ezért is tettem szóvá. A következetes fejlesztési politika részeként kell megoldani a vidéki ipartelepítés, illetve budapesti üzemek fejlesztésének feladatát is. A fővárosban megszüntetésre kijelölt üzemek termelését elsősorban a jól működő vidéki üzemekhez kell áthelyezni. Nagy vállalatok, trösztök, budapesti központi üzemei, s a vidéki telephelyei közötti kapcsolatban minden területre érvényes elv; okosabb a terméket, a termelést, átcsoportosítani, mint a dolgozót, ha ennek feltételei adottak, illetve ezek megteremtése gazdaságosabb. Egyes vidékeken még van, illetve újabban van szabad munkaerő, más helyeken üzemen belül van a felszabadítható munkaerő. Határozott intézkedések szükségesek, hogy a sok esetben munkaerőhiánnyal küzdő, közel 200 ezer vidékről bejáró dolgozót foglalkoztató budapesti nagyvállalatok gazdaságosan előállítható termékeik egy részét vidéki telephelyeknek adják át. Ez egyben arra is lehetőséget ad, hogy intenzívebben tudjanak foglalkozni azokkal a fejlesztési, korszerűsítési feladatokkal, amelyekhez itt a központokban van meg az adottság. Eszmecserénk során sok szó esik arról is, mit kell tennünk azért, hogy a műszaki pályák ismét vonzók legyenek, hogyan tegyük alkalmassá a műszaki értelmiséget az új, megnövekedett feladatok megoldására, milyen legyen a jövőben anyagi, erkölcsi ösztönzési rendszerünk. Bár a nyilvánosság előtt gyakran hangzanak el a technikai fejlődés fontosságát, a műszaki, természettudományi, agrárértelmiség szerepét hangsúlyozó megállapítások, szakembe-