Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-4

225 Az Országgyűlés 4. ülése, 1980. december 17-én, szerdán 226 gezhessenek. Erre a kérésre Faluvégi Lajos és Hetényi István elvtársak részéről Petri Gábor képviselőtársam és bizottságunk elnöke, dr. Pesta László kedvező választ kapott. Bízunk benne, hogy ezek után számos rekonstruált épületbe kerülhet olyan új berendezés, amely a gyógyító munka színvonalát jelentősen emeli majd. Szeretném szóvá tenni másik nagy gondunkat, az építő és szerelő kapacitás időbeni és alkalmassági bizonytalansága miatt érzett aggodalmunkat. Annak mindnyájan örülünk, hogy új lakóépületek, vállalatok nagyüzemi felépítésében nagy gyakorlatot és bizonyos jövedelmezőséget értek el építőipari vállalataink. A régi kórházak helyreállítása azonban nem végezhető el sablonosán és ennek a feladatnak megoldásában talán kevesebb az építők gyakorlata is. Ehhez speciális hozzáértés kell, már a tervezés stádiumában szoros együttműködés az orvos és a tervező között. Az elkövetkezendő öt év során nagyon sokat lehet javítani a klinikai, kórházi, szociális otthoni és más intézeti ellátás feltételein, amennyiben kormányunk, személy szerint Ábrahám elvtárs építésügyi miniszter, valamint az érintett tanácsi vezetők elfogadják azt a kérésünket, hogy új gyakorlatot kell elindítani az egészségügyi épületek rekonstrukciójának megvalósításában. Tudjuk, hogy speciális kórházfelújító vállalatokat nem lehet kellő számban létrehozni az országban, de kórházújító, tervező brigádokat talán igen. Harmadik fontos feladatként megemlíteném a társadalom bevonásának jelentőségét az egészségügyi és szociális kérdések megoldásában, a társadalmi tevékenység még magasabb szintű összehangolását létesítmények, intézmények létrehozásában. A most záruló V. ötéves terv sok szép, nagyszabású egészségügyi és szociális létesítményt adott népünknek, melyek egy részének létrehozását magam is figyelemmel kísérhettem. Pest megyében három különböző jellegű intézmény születésének voltam tanúja. Létrejött a modern, eredeti megoldásokban bővelkedő kerepestarcsai kórház, rendelőintézettel bővült a még újnak számító váci kórház, részben a lakosság és helyi vállalatok áldozatkészségéből megépült a nagymarosi szakosított rendelő és gyógyszertár. Mindezek különböző mértékben és módon szép példái voltak a minisztérium, tanács, szocialista brigádok és a lakosság együttműködésének. Tegnapelőtt a fővárosba látogattak bizottságunk tagjai, ahol a Dél-pesti kórház megnyitásához gratuláltunk. Budapest először kapott új, nagy, önállóan telepített kórházat, a mi szocialista társadalmi rendszerünk megszületése óta. A kórház még az V. ötéves terv alatt készült el, de tevékenységének jótékony hatása a VI. ötéves tervben lesz értékelhető. Már tudjuk, hogy a VI. ötéves tervben új kórház nem épülhet, ezért különösen nagy jelentősége lenne annak, hogy a megyénkben oly eredményesnek bizonyult társadalmi összefogással és az Egészségügyi Minisztérium támogatásával a budagyöngyei speciális türőkórház felújítás és bővítés révén az ellátatlan és Budapestet terhelő szentendrei járást, várost, budai járást általános kórházhoz juttatná. A magyar társadalom áldozatkészségének nemcsak Pest megyében vannak szép példái, hanem országszerte is. Napjainkban például a Budapesti Vöröskereszt új akciója, a „Főváros az öregekért" indult, s már eddig kétmillió forint gyűlt össze. Másutt is igen sok társadalmi munkafelajánlás történt szociális otthonok létesítésére. Az egyik legnagyobb probléma a gondozásra szoruló öregek és betegek ellátása. Ezért szerepel — helyesen — a következő ötéves tervben az új szociális otthoni férőhelyek jelentős növelése. Ennek a feladatnak a megoldásához még további állami ösztönzés és társadalmi hozzájárulás kell. Sokan, mint családtagok, közvetlenül érdekeltek idős hozzátartozóik, nyomorék gyermekeik vagy testvéreik kellő gondozáshoz juttatásában. Ki kellene dolgozni az érdekeltek hozzájárulásának legcélszerűbb módozatait, és akkor talán nem egy, kihasználatlanul omladozó egykori kastélyból és téeszek által már nem használt épületekből lehetne egészségügyi, szociális intézeteket varázsolni az érdekelt családok és a társadalmi hozzájárulás segítségével. Bizottságunk tagjai felvetettek még néhány, megfontolásra érdemes javaslatot, melyek a megszokott demokratikus úton a kormány, az egészségügyi miniszter elvtárs elé kerülnek. Ezekre most nem térek ki. Szeretnék szólni arról a nagyszerű humanista gondoskodásról, amely a terv koncepciójából kitűnik. Tudjuk, milyen nehéz gazdasági gondokkal küzd a kormányzat. Mégis az egészségügyre nem kevesebbet, hanem sok milliárddal többet irányoztak elő. A szocialista rendszer gondoskodása minden egyes állampolgárra így terjed ki, ez minden elismerést és tiszteletet megérdemel. Mi, egészségügyi dolgozók tudjuk ezt igazán értékelni. Ezért örömmel jelenthetem a tisztelt Országgyűlésnek, hogy a szociális és egészségügyi bizottság egyhangúlag és nagyon jó érzéssel fogadta el a VI. ötéves terv egészségügyi vonatkozásait. Az elfogadásra javasolt terv az előttünk álló öt év során lendületes fejlődést, egészségügyünk élvonalban maradását, népünk egyre tökéletesebb szolgálatát teszi lehetővé. Mi, egészségügyi dolgozók ennek a feladatnak a megoldásához etikus magatartással, szakmai tudásunk továbbfejlesztésével kívánunk hozzájárulni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik dr. Tóth János képviselőtársunk. DR. TÓTH JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Munkahelyemen, a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségében, annak 32 tudományos egyesületében napjainkban is szenvedélyes, de igen konstruktív felelősségteljes vita folyik népgazdaságunk megítéléséről, népgazdaságunk jövőjéről, közeli és távoli terveinkről, és főleg a tervek megvalósításának lehetőségeiről, feltételeiről. A párt- és állami szervek kérésére mi is a MTESZ-ben megvitattuk a kongresszusi irányelveket, a kutatóintézeti