Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-4

215 Az Országgyűlés 4. ülése, 1980. december 17-én, szerdán 216 Az elért eredményekre és a szükségletekre alapozva a mezőgazdasági termelést a VI. ötéves terv időszakában 15—20 százalékkal tervezzük növelni. Ügy látjuk, hogy eddig kihasználatlan lehetőségeket és tartalékokat lehet felszabadítani és a termelés fejlesztésének szolgálatába állítani. Ezek közül, teljes mértékben egyetértve a Váncsa elvtárs által elmondottakkal, én a kedvezőtlen adottságok között gazdálkodó mezőgazdasági termelőszövetkezetek kérdésével kívánok foglalkozni. Mindenekelőtt azért,mert megyénkben a mezőgazdasági üzemek közel 70 százaléka, országosan mintegy 30 százaléka kedvezőtlen természeti és közgazdasági viszonyok között gazdálkodik. Ezek több munka- és eszközráfordítással kevesebb eredményt tudnak elérni, mint a jó adottságokkal rendelkező mezőgazdasági üzemek. Az is közismert, hogy a mezőgazdasági termékek felvásárlási árát az átlagosnál valamivel jobb feltételek alapján határozzák meg. Ezért azok az üzemek, amelyek az átlagosnál kedvezőtlenebb feltételek között gazdálkodnak, ezáltal is hátrányosabb helyzetbe kerültek. Az árkülönbözetet az úgynevezett árkiegészítéses dotáció hivatott kompenzálni. Ez azonban olyan csekély mértékű, hogy a különbözetet nem fedezi, így ezek a mezőgazdasági üzemek a bővített, gyakran még az egyszerű újratermelés lehetőségét sem kapják meg. Ezért döntően az időjárás alakulásától függően, csak a mi megyénkben 100—300 millió forint hiány keletkezik évente. Ez évben az országban a várható pénzügyi hiány összege mintegy 940 millió forint, ebből 780 millió forintot rendez az állami költségvetés, nagyrészt dotációval. A dotációnak ez a formája, mivel utólag adják, nem ösztönöz. De a jelenlegi szabályozás mellett természetesen nélkülözhetetlen. Hatékonyabb és indokolt lenne az árkiegészítés összegét az úgynevezett árkiegészítéses dotációt emelni és a népgazdaság érdekével összhangban alkalmazni. A dotáció így a több és jobb minőségű, a népgazdaság számára szükséges termékek termelésére ösztönözne. A népgazdaságnak feltétlenül szüksége van arra, hogy a föld mintegy 30 százalékát kitevő gyenge minőségű területein is többet és gazdaságosabban termeljenek. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy az ésszerű befektetések megtérülése itt is eredményes. Csak az árszínvonal miatt tűnik veszteségesnek, de valójában nem veszteséges. Többek között ez is és a mezőgazdaság hatodik ötéves tervében kitűzött mezőgazdasági termésmennyiség elérése indokolja a kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági üzemek termelésfejlesztésének és pénzügyi helyzetének rendezését. Enélkül a mezőgazdaság nem tudja teljesíteni a tervjavaslatban meghatározott termésmennyiséget. Indokként szeretném még elmondani, hogy a megye 127 termelőszövetkezetének 1980-ban képződő fejlesztésre fordítható pénzösszege 190 —200 millió forint, vagyis gazdaságonként alig több mint egymillió forint. Ebből az összegből a termelés szinten tartását sem tudják biztosítani, még a 628 millió forint amortizációs alap •felhasználásával együtt sem. - • • •" : . . A kedvező irányú változásokat nagymértékben segítheti az adottságoknak és a népgazdaság érdekeinek megfelelő termelési szerkezet. A kedvezőtlen adottságok között gazdálkodó mezőgazdasági üzemeknek létérdeke fűződik ahhoz, hogy adottságuknak és a népgazdaság érdekeinek megfelelő mezőgazdasági termékeket termeljenek. A mi talajainkon például termelnek most hektáronként 30 mázsa búzát, 40 mázsa kukoricát, és ugyanezen a talajon megtermelnek 300—400 mázsa téli almát, 200—250 mázsa burgonyát. A gabona, a burgonya, a téli alma, a dohány, a napraforgó, a zöldségfélék, az erdősítés, a csillagfürt, az intenzív gyepre alapozott hústermelés eredményei az adottságoknak megfelelő termelési szerkezet fejlesztésének szükségességét és életképességét egyértelműen bizonyítják. A gazdaságpolitika nem törte szét, ahogyan egyesek állítják a tájtermelést, de indokolt, hogy az állami szervek ezt jobban segítsék, mert népgazdasági érdek fűződik ahhoz, hogy az adott területen olyan kultúrákat termesszenek, amelyből gazdaságosan többet és jobbat lehet előállítani. A lakosság biztonságos és jó burgonyával való ellátása és a tájtermelés fejlesztése érdekében is indokoltnak tartjuk, hogy a ZÖLDÉRT Vállalat nagyobb mennyiségű étkezési burgonyára szerződjön a megye mezőgazdasági üzemeivel. Az üzemei által kért mennyiségnek évek óta csak 60—65 százalékára szerződnek, pedig a burgonya Szabolcs-Szatmár megyében jó minőségű és az üzemek felkészültek a több termelésre. A burgonya igen nagy kockázattal termelhető, ezért 40—50 százalék rátartással kellene termeltetni. Létre kellene hozni a burgonyafeldolgozás ipari bázisait, amelyek a szükséges burgonyapelyhet, keményítőt és szeszt állítanák elő és egyben levezetnék az esetenként képződő fölös termésmennyiségeket is. A kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági üzemek fejlesztésének jelentős eszköze a kiegészítő tevékenység növelése. Jelenleg a szövetkezetek bruttó termelési értékének 28 százaléka a megyében ebből ered. A továbbfejlesztés szándéka és a szükséges munkaerő is rendelkezésre áll, ezért gyorsabb ütemben kívánjuk ezt növelni. Tisztelt Elvtársak! A belvíz okozta károk megyénkben évről évre növekednek. A biztonságos termelés, a föld védelme és hasznosítása, a termelés növelése, a károk elhárítása egyaránt szükségessé teszi a belvízrendezés, a komplex melioráció megvalósítását. Ez évben a víz, a jég, a fagy, a viharkár megyénkben mintegy hárommilliárd forint. Ebből több mint kétmilliárd forint értékű a mezőgazdasági kár, amelyből a Biztosító egymilliárd forintot térít meg. Több mint ezer lakást kell újjáépíteni a belvízkár miatt. A belvízrendezés tervei nélunk is elkészültek, az állam 70 százalék támogatást ad, jövőre megyénk 130 millió forintot kap. Egyetértünk azzal a javaslattal, hogy a kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági üzemek kapjanak nagyobb kedvezményt, indokolt esetben teljes állami támogatást, egyes üzemek részére pedig hosszú lejáratú hitelt, alacsony kamatlábbal előlegezze meg az úgynevezett saját erőt, mért