Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-4

980. december 17-én, szerdán 218 217 Az Országgyűlés 4, illése, 1\ ezeknek az üzemeknek nincsen saját pénzeszközük, viszont a komplexitás, a rendezés hatékonysága szükségessé teszi ezeken a területeken is a vízrendezést. A következő években a vezetés, a szervezés, a műveltség, a fegyelem, az anyagi és erkölcsi ösztönzés területén meglevő lehetőségek jobb hasznosításával is tovább lehet javítani a kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági üzemek helyzetét. A szorgalmas és tehetséges mezőgazdasági népesség, a szakemberek, az üzemek összefogása, a tenniakarás, párosulva a jó központi szabályozással, meghozza a várt eredményt, a több és minőségileg jobb mezőgazdasági termést, amely nemcsak gazdasági, hanem politikai szempontból is lényeges. A törvényjavaslattal egyetértek és elfogadom, köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Úszta Gyula képviselőtársunk, USZTA GYULA: Tisztelt Országgyűlés! Kedves képviselőtársaim! Heves megye országgyűlési képviselőcsoportja a hatodik ötéves tervet megvitatta és azt jónak tartja. Én is úgy látom, minden eddigi terveinknél világosabban rögzíti helyzetünket és szabja meg a legfontosabb feladatainkat. Különösen jónak tartom azért is, mert konkrétan intézkedik a végrehajtás biztosításáról is. A tervben foglalt feladatok teljesítéséhez szükség lesz társadalmunk minden becsületes dolgozójának odaadó tevékenységére. Hiszem, hogy nemzetünk egységes akaratával, pártunk vezetésével sikerülni fog a feladatok teljesítése. Heves járás körzetében vagyok képviselő. Hozzászólásomban négy kérdésről kívánok szólni, s igyekszem hozzájárulni a tervben foglaltak megvalósításához. Az első kérdés, amellyel foglalkozni kívánok, szorosan kapcsolódik szocialista társadalmunk egyik büszkeségének építményéhez, a Tisza II. Vízlépcscő hasznosításához. A hasznosítás ütemterve ki van dolgozva, az e körzetben élő lakosság nagyon várja annak megvalósítását. Sajnos a végrehajtásban már az eddigieknél is lemaradás van. Ismerjük népgazdaságunk helyzetét és megértjük a lemaradás okait. Tudjuk, hogy ennek elsősorban pénzügyi okai vannak. Ugyanakkor az Országgyűlésben is szóvá kívánom tenni, hogy csak a hevesi járás területén a járás dolgozói mintegy kétezer hektáron termelnek zöldséget, a megyében pedig hétezer hektáron. Ennek a kultúrának a termelésének a járásban nagy hagyományai vannak, homokhátjainak kiváló a talaja és jó éghajlati viszonyokkal rendelkezik. A hatékonyabb és versenyképesebb zöldségtermelésnek egyik legfontosabb feltétele az öntözési lehetőség. Ez még ma nincsen megoldva. Kommunikációs eszközeink sokszor szóvá teszik azt, hogy a magyar nép táplálkozása korszerűtlen, nem egészséges. Különösen zöldségfogyasztásunkra áll ez. Ebből a fontos táplálékból keveset fogyasztunk. Ennek a javítása érdekében is az a kérésünk, hogy az állam vezetése engedélyezze és adjon segítséget, támogatást a tarnavölgyi víztároló és hasznosítása megépítéséhez. . A korszerűbb zöldségtermelés másik fontos feltétele a hűtőház biztosítása. Enélkül a tárolási lehetőség nélkül a lakosság egész éven át tartó, folyamatos ellátását nem lehet javítani és ez a versenyképes export biztosításának is egyik feltétele. E körzet lakossága évek óta abban a hiedelemben él, hogy sor fog kerülni egy kétezer vagonos hűtőház megépítésére. Már azon folyt a vita, hogy Hevesen, vagy Tiszafüreden, vagy Abádszalókon épüljön-e meg. Az utóbbi időben derült ki, hogy erre nem fog sor kerülni a közeljövőben sem. Ezért az a kérésünk, hogy kapjunk engedélyt és támogatást ahhoz, hogy társulás útján elkezdhessük egy kisebb hűtőház megépítését, amely a kezdeti igényeket kielégítené. Bővítését akkor folytatnánk, amikor a pénzügyi helyzet arra lehetőséget ad. A következő kérdés a munkára való neveléshez kapcsolódik. Az államunk vezetése már eddig is nagyon sok mindent tett azért, hogy a munka feltételei fejlődjenek, korszerűsödjenek. A munkához való jogot alkotmányunkban is rögzítettük, és ezeknek a jogoknak a gyakorlatban való alkalmazására is megvan a lehetőség. Sajnos, társadalmunknak vannak olyan tagjai, akik e jogokkal nem akarnak élni. Pedig alkotmányunk azt is kimondja, hogy minden munkaképes állampolgár köteles képességei szerint dolgozni. Tájékoztatókból szerzett adatok alapján azt a következtetést lehet levonni, hogy az ilyen emberek száma nem csökken, hanem növekvő tendenciát mutat. Jó volna, ha erről pontosabb kimutatásunk volna. Legyen szabad emlékeztetnem arra, hogy a kapitalista rendszerben még a munkából sem volt elég mindenkinek. Ezért nem volt kevés azoknak a dolgozóknak a száma sem, akik más kontinensre, más országokba kényszerültek kivándorolni munka után, megélhetésüket keresve. Abban az időben a kenyérért való küzdelem kényszerítette az embert arra, hogy dolgozzon. Ma ilyen kényszer nincs, és ez nagyon jól van így! Csak az nem jó, hogy sokan vannak, akik nem ismerik kellően a munka értékét és ezáltal nem is becsülik. Ennek a helyzetnek az okát keresve úgy gondolom, hogy ebben a mi nemzedékünk felelőssége is jócskán benne van. Egyetértek azzal, hogy a mai korban a nevelésnek a legjobb módszere a meggyőzés, de azzal is, hogy szükség esetén az adminisztratív módszereket is igénybe kell venni. Ügy látom, hogy nálunk e két nevelési eszköz alkalmazásában nincs összhang. Véleményem, hogy a munkára való nevelést mi nem eléggé korán kezdjük. És a nevelésben is sok a hiányosságunk. Ebben a kérdésben még nem jutottunk közös nevezőre. Pedig ahhoz, hogy a munkára nevelésben jobb eredményeket érjünk el, a szülőket is fokozottabban kell segíteni abban, hogy közös nevezőre jussunk a nevelés legalapvetőbb kérdéseiben. Mindezt azzal a céllal, hogy ne legyen olyan szülő, aki a gyermekét a legnagyobb örömtől, a sikerélmények alapjától, az életnek értelmet adó munkától fossza meg. Csak egy példát hadd említsek. Ebben az évben az egyik Bács-Kiskun megyei gazdaságban történt, oda gimnazisták mentek, dolgozni. 12 napra.. Ilyen-