Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-4

209 Az Országgyűlés 4. ülése, 1980. december 17-én, szerdán 210 jön, hogy a növénytermesztés, az állattenyésztés termékei minél magasabb feldolgozottsági fokon, egyre nagyobb értéket képviselve kerüljenek a hazai és a nemzetközi piacokra. Az élelmiszer-termelésben eddig is szép eredményt hozott a vállalati kapcsolatrendszer fejlesztése. A jó tapasztalatok alapján ezt a munkát folytatnunk kell, különösen a vertikális integráció irányában. Gyorsan romló termékeink útját más módon nem tudjuk lerövidíteni, nem leszünk képesek a minőség megóvására, az esetenként jelentkező többletek veszteségmentes levezetésére. A szocialista nagyüzemek mellett a magyar mezőgazdaság szerves része a háztáji és kistermelés. Enélkül sem a hazai fogyasztás igényeit, sem az exportfeladatokat maradéktalanul kielégíteni nem tudnánk. Az elmúlt időszak bizonyította, hogy megfelelő támogatás, jó társadalmi, politikai légkör és termelési biztonság mellett a kistermelés nemcsak szinten tartható, hanem növelhető is. Az egész ország érdeke, hogy a szocialista mezőgazdaság szerves — a nagyüzemek által integrált — részeként hasznosuljanak a háztáji és kisegítő gazdaságokban meglevő eszközök és munkaerők. Ezért a kistermelők továbbra is számíthatnak gazdálkodásuk állami támogatására, termelési feltételeik javítására. Felkarolunk minden olyan kezdeményezést, amely tovább fokozza a nagyüzemek, a felvásárlók és forgalmazók kistermelést szervező tevékenységét. Kedves Elvtársak! A társadalom minden állampolgára kapcsolatban van velünk, mint fogyasztó. De van egy másfajta kapcsolatunk is. Számításaink szerint összesen négy és fél millió ember érdekelt Magyarországon valamilyen agrártermék előállításában, legyen az háztáji sertés, tej, tojás, gyümölcs, zöldség vagy bor. Ez azt jelenti, hogy csaknem minden második állampolgár, mint termelő kapcsolódik munkánkhoz. Ezért a termelés ágazati irányítása és szervezése rendkívül sokrétű. Nemcsak az iparszerüen termelő nagyüzemeket kell ellátnunk eszközökkel, anyaggal, géppel, hanem az állampolgárok több milliós táborát is. Ügy kell ezt az ellátást szerveznünk, hogy az kiállja az ő kritikájukat is. Ehhez az egyéb népgazdasági ágazatok és a kereskedelem további erőfeszítésére is szükségünk van. Mindenekelőtt a gépipar és a vegyipar vállalatainak gyártmányés gyártásfejlesztő munkájára számítunk. Tisztelt Országgyűlés! Az élelmiszer-termelés előtt álló feladatok nagyobbak, mint korábban bármikor. Tény, hogy a termelés feltételei is jobbak, az emberi tudás és hozzáértés is gyarapodott. Nagyobb, erősebb biológiai, műszaki és anyagi alapokkal rendelkezünk. Ugyanakkor az is egyértelmű, hogy a termelés közgazdasági viszonyai szigorúbbak. A világban nemcsak az agrártermékek értékelődtek fel, hanem az előállításukhoz szükséges anyagok, berendezések, gépek is drágultak. így tehát az agrártermelés első számú feladata marad az előttünk álló VI. ötéves tervidőszakban is a lehető legszervezetebben, leggazdaságosabban hasznosítsuk a termelés anyagi, műszaki erőit. A jövő év agrártermelésének megalapozása a közeli napokbaíi befejeződik. Az állati termékek — a hús, a tej, a tojás, a gyapjú — termeléséhez még soha nem tartottunk akkora állatállományt, mint napjainkban. Az állományhoz szükséges takarmányt — a fehérje egy részének kivételével, amit importálunk —, megtermeltük, betakarítottuk. Az ipari eredetű anyagok, eszközök és az energia rendelkezésünkre áll. A több százezer termelőszövetkezeti tag, állami és erdőgazdasági, valamint ipari dolgozó az idei év tapasztalataival is gyarapodva kész a feladatok megoldására. Gazdaságaink, vállalataink 33 ezer mérnöke és üzemmérnöke, 63 ezer technikusa és 270 ezer szakmunkása a többi dolgozóval együtt képes megfelelni az új követelményeknek. A törvényjavaslat megfelel a társadalom igényeinek, megfelelő a mezőgazdaság, az élelmiszeripar és az erdőgazdaságban dolgozók érdekeinek is. Ezért a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Dr. Garai Vilmos képviselőtársunk felszólalása következik. DR. GARAI VILMOS: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A törvényjavaslatot, az ország társadalmi, gazdasági fejlődésésének, növekedésének ötéves programját jó programnak tartom. Célkitűzései összhangban vannak pártunk XII. kongresszusa határozataival, melyekkel minden becsületes ember egyetért, és támogatja. Nálunk Csepelen is ebben a felfogásban élünk és dolgozunk. A népgazdasági és vállalati középtávú tervezés fontossága és jelentősége a tervgazdálkodás bevezetése óta erősödött. A világgazdaságban végbemenő változások nem csökkentik a középtávú terv fontosságát, sőt erősítik azt, mivel mind a népgazdaságnak, mind a gazdálkodó szerveknek biztosítja a hosszú távú előrelátást. A törvényjavaslattal kapcsolatban néhány célról és feladatról szeretnék szólni, mert különösen fontosnak tartom. A kormányzati törekvés ha szerény mértékben is, de életünk minden vonatkozásában növekedést kíván elérni. Tudjuk, hogy ez vállalatonként differenciált követelményt támaszt. Lesznek vállalatok amelyek az átlagnál dinamikusabban fejlődnek, növekszenek és lesznek olyanok, amelyek a hatékonyság javítása mellett volumennövekedést nem fognak elérni. A mérsékeltebb növekedési ütem lehetőséget ad a vállalati hatékonyság gyorsabb kibontakoztattására, a minőségi tényezők előtérbe helyezésére, a gazdasági szervezetek közötti kapcsolatak javítására és a ráfordítások csökkentésére. Lehetővé teszi az elengedhetetlenül szükséges népgazdasági igényeket és lehetőségeket figyelembe véve a fejlesztések megvalósítását, az eredményesebb munka differenciáltabb elismerését. A Csepel Vas- és Fémművek VI. ötéves tervét mi is úgy készítettük el, hogy elemeztük helyzetünket, az elmúlt ötéves időszakban elért fejlődésünket és gyengeségeinket. A tapasztalatokból, a kedvezőtlen hatásokból nagyon sokat tanultunk. A népgazdaság helyzetének ismeretében a valóságra építve csak a rendelkezésre álló eszközökkel, erőforrásokkal és a meglevő tartalékainkkal számolhatunk. Alapvető feladatnak azt tekintjük, hogy a meg-