Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-4

211 Az Országgyűlés 4. ülése, 1980. december 17-én, szerdán 212 levő személyi és technikai eszközeinket hatékonyan használjuk fel és hitelkötelezettségeinket teljesítsük. Mi jellemzi intézkedéseinket a Csepel Vasműben? Folytatjuk a termékszerkezet korszerűsítését, elsősorban a színesfémkohászat és a gépgyártás dinamikus fejlődésével és a vaskohászat szinten tartásával. A termékszerkezet további változtatásának eredményeként tervezzük a korszerű, gazdaságos, jól értékesíthető termékek részarányának 63 százalékról 75 százalékra történő növelését. A gazdaságtalan gyártmányok termelését másfél milliárd forinttal akarjuk csökkenteni. Kulcskérdésnek tartjuk a kereskedelmi, piaci és ármunkánk javítását, és e célból fiatal, tehetséges mérnököket, közgazdászokat, szakembereket készítünk fel és irányítjuk át a kereskedelmi terület megerősítésére. A kereskedelmi tevékenység gyártmány- és minőségfejlesztésre gyakorolt hatásával a többlettermelés 70 százalékát nem rubelelszámolású piacon fogjuk értékesíteni. Számunkra elvi és politikai kérdés volt és lesz a jövőben is a Szovjetunióval, a szocialista országokkal együttműködésünk, műszaki, tudományos és kereskedelmi kapcsolatunk erősítése, a szerződéseink, kötelezettségeink határidőre, tételesen és jó minőségben történő teljesítése mellett. Mi Csepelen a nemzetközi színvonalat tekintve még drágán termelünk. Ezért elengedhetetlen követelmény a ráfordítások csökkentése. Termelési költségeink 70 százalékát az anyag- és energiaköltségek teszik ki. Az erőforrások hatékonyabb kihasználásával lehetőségünk nyílik arra, hoggy közel 10 százalékkal, 1,2 milliárd forint értékben anyag- és energiamegtakarítást érjünk el. Nemcsak a mi gyárunkban, máshol is viszsza kell állítani az anyagnak a tekintélyét és rangját, és abban a tervezőknek, a felhasználóknak, műszakiaknak, az anyagtudománnyal foglalkozóknak nagy szerepük és felelősségük van. Mert hosszú távon nem tartható az az állapot, hogy hazánkban egységnyi hozzáadott értéket több mint kétszer annyi acél, alumínium és egyéb vasszerkezeti anyagok felhasználásával állítsunk elő, több mint kétszeresével, mint a szomszédos Ausztria vagy a Német Demokratikus Köztársaság. A vezetési és irányítási munkák korszerűsítésével a válalati működést hatékonyabbá tesszük. A tröszti apparátus létszámát, munkahelyeket 30 százalékkal, a vállalatoknál foglalkoztatott vezetők és munkahelyek számát 20 százalékkal, az alkalmazotti dolgozóink számát, a munkahelyek számát 15 százalékkal mérsékeljük 1981-ben. Hatékonyabb munkával, a költséggazdálkodás szigorításával másfél milliárdra tervezzük a nyereségünket növelni, és a jövedelmezőségben célul tűzzük ki az ágazati átlag elérését. Mindezzel biztosítani akarjuk az állammal és a dolgozóinkkal szembeni kötelezettségeink teljesítését. A meglevő eszközökkel történő ésszerű gazdálkodás mellett a jövőnk kialakítása szempontjából az emberi tényezőket tekintettük mindig is meghatározónak. Jó tapasztalatokkal rendelkezünk ezen a téren, A korábbi éveknél nagyobb mértékben kívánunk támaszkodni a dolgozók alkotó kezdeményezésére, szellemi erejére, a termelés fontos szerepet betöltő műszaki szakembereinek tudására. Jónak tartom, hogy a törvényjavaslat kevesebb konkrét, számszerű és részletekbe menő előírást tartalmaz. Lehetőséget ad arra, hogy az előre nem látható változásokhoz alkalmazkodni tudjunk. Ez azonban nem gyengíti, hanem erősíti a terv fő céljait. Hozzájárul a vezetés felelősségének érvényesüléséhez, a gazdasági egységek önállóságának kifejlődéséhez. Nekünk gazdasági vezetőknek a feladatunk, hogy a célok és a végrehajtás feltételrendszerének egységét megteremsük és megvalósításukat úgy biztosítsuk, hogy ne kerüljön sor a tervcélok negatív irányú módosítására. A teljesítések szempontjából az anyagi ösztönzésnek nagyon nagy a jelentősége. Ezért meg kell találni a módját annak, hogy a dinamikus fejlesztések miatt eladósodott vállalatok helyzetük rendezése, kötelezettségük mielőbbi teljesítése érdekében önerejükből nagyobb nyereséget tudjanak elérni. De ebben érdekeltté kell tenni a vállalatokat és a dolgozóikat is, mert jelenleg ebben a kérdésben feszültség van, és ezt a feszültséget fel kell oldani. A törvényjavaslat nagy súlyt helyez a vezetési, az irányítási és a szervezési munka hatékonyságának emelésére. A célkitűzések szempontjából valójában ennek nagyon nagy a jelentősége. Tapasztalataink azt bizonyítják, hogy a feladatok megoldásában mind a kormányzati szerveknél, mind a gazdálkodó szerveknél is következetes, célratörő, kezdeményező, a változó gazdasági körülményekhez rugalmasabbban alkalmazkodni tudó vezetői stílus az eredményes. Mostanában nagyon sokat beszélünk arról, hogy aki alkalmatlan vezető, azt fel kell menteni. Ez törvényszerű. De arról már kevesebb szó esik, hogy olyan légkört kell teremteni, hogy a kezdeményezőket, az ésszerű kockázatokat is vállaló vezetőket, az újat és a jót előmozdító műszakiakat, munkásokat, szakembereket engedjük dolgozni, támogassuk őket olyan politikai és társadalmi háttérrel, amely biztonságot nyújt számukra munkájuk végzésében. Mint az ipar egyik nagy vállalatánál dolgozó vezető, teljes mértékben egyetértek a terviavaslat azon részével is, amely ösztönzi a gazdálkodó szerveket hosszú távú fejlesztési politika kialakítására, a jelenlegi lehetőségektől függetlenül is a jövőbeni fejlesztések, beruházások előkészítésére. Mi magunk is ezt tesszük. Amikor a csőgyártás alapanyag-ellátását biztosító Siemens Martin-acélgyártás kiváltását tervezzük — mert gyárunknak ez a legkritikusabb pontja —, amikor a háttéripar fejlesztésére, az exportnövelésre, az importkiváltásra és az anyag-, energiamegtakarításra dolgozunk ki fejlesztési koncepciókat. Fejlesztési célkitűzéseinkhez hozzátartozik, hogy folytatni akarjuk a fővárosi és a kerületi tanáccsal együttműködve kerületünknek, Csepelnek építését és szépítését, amihez jelentős társadalmi munkával is számolunk. Tisztelt Képviselőtársaim! Hazánk jövőbeni fejlődése azt igényli, hogy összehangolt és egységes iparfejlesztési politikával rendelkezzünk.