Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-4

207 Az Országgyűlés 4. ülése, 1980. december 17-én, szerdán 208 ta el az országos középtávú kutatási-fejlesztési tervet. Ebben az agrárágazatok két témakörben szerepelnek. Ez a két téma — a gabonatermelés komplex fejlesztése, valamint a tömegtakarmányra és melléktermékre alapozott hús- és tejtermelés —, a mi területünkön meghatározó. Meghatározó, mert érintik a szántóföld 60 százalékát és igen hasznosan szolgálhatják a húsés tejtermelést, valamint a takarmánygazdálkodás egészét. Azok az intézmények és kutatók, akik e témák megoldásába szervesen bekapcsolódnak, nagyon sokat tehetnek ágazataink fejlesztéséért. Különösen fontosnak tartom, hogy a termelés gyakorlatában 'már a tervciklus első éveiben, tehát gyorsan, realizáljuk a megismert tudományos eredményeket. A kormány szervezeti intézkedésekkel is igyekszik segíteni a kutatómunka hatékonyságát. Az agrárkutatás legtöbb intézménye a következő években a vállalati gazdálkodás keretei közé kerül. Teljesítményét a gyakorlat minősíti, és ismeri el anyagiakban is. Ehhez megfelelő munkamegosztást és érdekeltségi rendszert alakítunk ki. A javaslat érinti legfontosabb természeti erőforrásunk; a termőföld védelmét és jobb hasznosítását is. Három évtized alatt kereken 350 ezer hektárral csökkent az ország termőföldje. Emellett a rendelkezésre álló földterületből számításaink szerint mintegy 300 ezer hektár olyan is van, ami jelenleg a legkülönbözőbb okok miatt csak gyomot terem, és amely kis befektetésekkel jórészt művelhető, hasznosítható lenne. Takarmány helyett — hogy csak egy-két területet említsek —, gyom terem az utak szélén, az árokpartokon, a különböző célokra kisajátított földeken, tanyahelyeken. Ennek felszámolásához nem elégségesek a törvényes rendelkezések. Ezen földek használói kell hogy megtegyenek minden szükséges intézkedést az ilyen állapotok megszüntetésére. A tervbe vett hozamok elérésének feltétele a föld termőképességének javítása, a talajerő-utánpótlás színvonalának erőteljes növelése. Ezekre a javaslat szerint a korábbinál nagyobb lehetőségeink lesznek. Meliorációra mintegy 30—35 százalékkal több pénzt tudunk felhasználni a VI. ötéves terv időszakában, mint a megelőző öt évben. E jelentős összeg okszerű hasznosítása — amely során a térségi komplex meliorációké az elsőbbség — fontos feladatunk. Faluvégi elvtárs expozéjában említette a gazdasági irányítást és szervező munkát is. E téren nagy feladat hárul a különböző kormányszervekre és a vállalatok, gazdaságok vezetőire. A terv teljesítésének figyelemmel kísérése — sokszínű ágazatainkban — rendkívül fontos kormányzati feladat. Elejét kell vegyük egy-egy ágazat esetleges megtorpanásának, visszaesésének. Gondoskodnunk kell arról, hogy a termelésben ne legyenek ciklusok. Ezért nagy figyelmet fordítunk a gazdasági szabályozásra. Különösen fontos, hogy a termelés folyamatában egyidejűleg érvényesüljön az érdekeltség és a gazdasági kényszer. Nemcsak szigorítjuk a gazdálkodás feltételeit, hanem a legkülönbözőbb állami eszközökkel ösztönözzük is a termelést. A szabályozást kialakító munkában e kettős feladatnak igyekeztünk megfelelni. Meggyőződésem, hogy ez eddig összeségében sikerült. Az egyes területek differenciált megítélésétől a jövőben sem tekintünk el. Hiszen még az élelmiszeripari vállalatok is erősen eltérő körülmények között gazdálkodnak. Emellett rendeznünk kell több száz, tartósan veszteséges és alaphiánnyal küszködő mezőgazdasági nagyüzem gondjait is. Földjeink különböző minőségén, az eltérő termőhelyi adottságokon mindent megváltoztatni öt év alatt nem tudunk. Ezért továbbra is számítunk arra, hogy az üzemek között nagyok lesznek a különbségek. Feladataink teljesítése azonban feltételezi, hogy a jó üzemek további dinamikus fejlődése, a középmezőny eddiginél gyorsabb termelésnövelése mellett, érdemi változásokat tudunk elérni a kedvezőtlen adottságú üzemek körében is. Nálunk a termelést változatlanul külön is támogatjuk. Tesszük ezt nem valamiféle jótékonykodásból, hanem gazdálkodásunk olyan új alapokra helyezéséért, amely hosszú távon versenyképessé teszi őket. Azt gondoljuk, számukra ez az igazi segítség. Űj követelményeket támaszt a terv a vállalatok, a gazdaságok vezetőivel szemben is. Azt várjuk, hogy üzemeink vezetői minden ágazatban a termelésfejlesztés racionális útját választják. Erre már sok hasznos példát találhatunk, de mégis meg kell mondanom, hogy ez ma még korántsem általános szemlélet. A minisztériumba beérkezett pályázatok még napjainkban is kétszerannyi építőjellegű beruházást tartalmaznak, mint amire anyagi erőnk van. Ugyanakkor a termelésnöveléshez, a veszteségmentes betakarításhoz nélkülözhetetlen gyorsan megtérülő gépi beruházási szándék nem éri el előirányzatainkat. Meggyőződésem, hogy sok vállalatvezetőnek le kell mondania a korábbi gazdasági feltételek között kialakított fejlesztési tervéről és igazodnia kell a mai lehetőségekhez. A hústermelési célok eléréséhez szükség van a nagyüzemi állatférőhelyek bővítésére, ebben is az olcsó célirányos módozatok terjedésére. Gazdaságaink, vállalataink jelentős részt vállalnak a tervben az energiaracionalizálási programból. Faluvégi elvtárs által jelzett 1,5—1,7 millió tonna kőolaj-megtakarításból az agrárágazatokra közel félmillió tonnát irányoztunk elő. Erre valós lehetőségeink vannak, ha az energiagazdálkodás hármas feladatát teljesítjük. Vagyis : következetesen megvalósítjuk az energiafelhasználás takarékosság intézkedéseit, új, kevés energiagényes termelési eljárásokat vezetünk be, és megkezdjük széles körben az úgynevezett mezőgazdasági hulladékenergiák hasznosítását. Minderre már több hasznos üzemi kezdeményezést ismerünk, ezeket megfelelő formában támogatjuk. Az üzem- és munkaszervezés területén is bőven van tennivaló. Fontosnak tartom, hogy a hatékonyabb munka feltételei bővüljenek, a dolgozók érdekeltsége még közelebb kerüljön a gazdaságosság, a jobb költség- és anyaggazdálkodás igényeihez. Az élelmiszer-ellátásban a (mezőgazdaság mellett egyre nő a feldolgozás, a feldolgozó ipar szerepe. Minden lehetséges forrást fel kell használnunk arra, hogy a mezőgazdasági termelés és az élelmiszeripar jobban összhangba kerül-