Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-4

197 .4z Országgyűlés 4. ülése, 1980. december 17-én, szerdán 198 Röviden úgy lehet ezt az együttműködést jellemezni, hogy a párt és a kormány nyílt politikát folytat és a döntésekbe, a végrehajtásba és az ellenőrzésbe növekvő mértékben vonja be az ország lakosságát. Ennek az egyik legszélesebb csatornája a népfrontmozgalom. A nyílt politika, a közös gondolkodás nyomán az elmúlt években a kormány a VI. ötéves terv vonatkozásában is mind teljesebben megismerte az állampolgárok véleményét, és fordítva: az állampolgárok is megismerték a kormány középtávú gazdasági elképzeléseit. Volt némi bizonytalanság abban, hogy a nehezebb gazdasági helyzetben milyen szélességű lehet a társadalmi részvétel, hogy a vita kiszélesítésével nem keltünk-e túlzott követeléseket. Szeretnék nyomatékosan rámutatni arra, hogy politikánk, társadalomépítő munkánk alapvető törekvése, hogy növeljük a közügyek iránt érdeklődő, abban közreműködő állampolgárok számát. A közéletiségnek pedig része a különböző távlatú tervek formálásában való társadalmi részvétel is. A tervezés tehát nem egy elkülönült részfeladata a kormányzati munkának, hanem a kormányzat és a társadalom együttműködésének lényeges területe. A népgazdasági tervezés fejlődésének két fő jellemzője van véleményem szerint. Az egyik a tervezési feladatok szintenkénti elhatárolása és feladatmegosztása a kormány és a gazdálkodó szervek között. A másik a társadalmi közreműködés növekedése az országos és a helyi tervekben és az egyes fontos részkérdésekben is. Nem kell különösen bizonyítani, hogy ez milyen mértékben növeli a tervek megalapozottságát és társadalmi támogatását. Éppen ezért javaslom, hogy a tervezet 54. §-ában, ahol a tervezési rendszer korszerűsítéséről, a fejlesztési változatok kidolgozásának szükségességéről van szó, a kormány számoljon a társadalmi közreműködés szélesítésének szükségességével és módszereinek fejlesztésével is. Tisztelt Országgyűlés! A társadalmi közreműködés néhány kérdésben — amelyekben folyamatosan konzultált a népfront országos titkársága a kormánnyal és a tervező szervekkel — lényegesen hozzájárult a jelenlegi törvénytervezet kialakulásához. Ezekben a végrehajtás során is fokozottan segítséget kíván nyújtani mozgalmunk. Hozzászólásomban azonban nem a termelés és a forgalmazás kérdéseivel és nem az életszínvonal emelésével kapcsolatos kérdésekkel, hanem az életkörülmények javításának néhány fontosabb kérdésével szeretnék foglalkozni, mivel ez jelenti az ország politikai közhangulatában a lényeges tényezőt a következő időszakban. Tisztelt Országgyűlés! őszintén örülünk annak, hogy a kiegyenlítettebb településfejlesztésre vonatkozó javaslatainkkal a VI. ötéves tervjavaslat egyetért. Különösen örülök annak — mint Pest megyei képviselő —, hogy ebben a javaslatban a Budapest környéki településtömörülés megfelelő figyelmet és anyagi eszközöket kapott. Megértjük, hogy a fejlesztési összegek elosztásában ez a módosulás csak szerény változásokat hozhatott. De megteremti a további változások feltételeit. Mindez azonban már most is a nagyvárosok gondjainak csökkentését és a kisváros és a falu ellátottságának, hangulatának javulását jelentheti, ahogy a törvényjavaslat jellemzi, növeli népességmegtartó erejüket. Sok függ attól, hogy a megyei tanácsok hogyan érvényesítik a törvény szellemét a fejlesztési összegek felosztásakor és a végrehajtás során. A tervezet számol a kisebb települések fejlesztésében a lakosság társadalmi közreműködésével. A lakosság településfejlesztési társadalmi munkája eddig is komoly eredményekkel járt. Az elmúlt ötéves tervben mintegy 19 milliárd forinttal növelte, elsősorban a kisebb városok, a falvak fejlesztési alapjait. Ez a készség csak akkor tartható fenn, ha csekély mértékben is, de növeljük a kisebb falvaknak nyújtott fejlesztési segítséget, és más vonatkozásban is meg kell teremteni a társadalmi munka szélesítésének munkafeltételeit. Javaslom, hogy a Tanácsi Hivatal, az ÉVM és a Pénzügyminisztérium, a népfronttal és más társadalmi szervezetekkel egyeztetve a szükséges intézkedéseket tegye meg. Különösen fontos, hogy a legveszélyeztetettebb területeken megoldjuk a problémákat az ivóvízellátásban, a közlekedés fejlesztésében és a kereskedelmi alapellátás javításában. Tisztelt Országgyűlés! Legfontosabb feladatunk az életkörülmények fejlesztésében a lakásépítés. Lakásépítésünk ebben az időszakban lényeges szakaszba jutott. A nagyvárosok kivételével a lakásépítés iránti igény jórészt minőségi jellegű, de a lakások minősége iránti igény természetszerűen a nagyvárosokban is erőteljesen növekszik. A másik lényeges vonása a lakásépítésnek az, hogy növekszik a gazdaságosság jelentősége mind az építésben, mind a fenntartásban. Korábbi gazdaságossági számításainkat elsősorban az energiaárak növekedése is megváltoztatta, elég ha a növekvő fűtési költségekre utalok. Ez a kettős igény, a minőség és a gazdaságosság a lakásépítésben és fenntartásban mindinkább párosul a lakóhelyi környezet minősége iránti növekvő igénnyel. Ez viszont a településpolitikára, a várostervezésre ró növekvő feladatokat. Számolni kell azzal, hogy mindezek iránt a társadalmi érdeklődés növekszik és a kormányzati, a tanácsi munkát itt is a társadalommal való folyamatos konzultáció kell, hogy jellemezze. Az a tapasztalatunk, hogy lakosságunk sok áldozatra képes, hogy jó, korszerű lakása legyen, és szép, emberséges környezetet biztosító városokban-falvakban lakjon. Tervünk számol ezzel az áldozatkészséggel, amikor lakásépítési terveinkben az új lakások mintegy kétharmada saját erőből épül. Egy-egy család számára, amelybe legtöbbször beleértendő a szülők és a rokonság is, a lakásépítés 15—20 éves erőfeszítést, takarékosságot jelent. A saját erős építkezésnek az anvagi helyzettől, a településtípustól függően számos változata van, a sűrű beépítésű többszintes, a soros és a kertes családi házas formák. A célszerűség, a korszerűség és a gazdaságosság neim kapcsolódik lakástípushoz, hanem sokkal inkább ahhoz, hogy az alkalmazott típus feleljen 9 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ