Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-23

1583 Az Országgyűlés 23. ülése, 1978. július 6-án, csütörtökön 1584 nek feltételei, örvendetesen — de talán még mindig nem eléggé — emelkedik a tej- és tejtermékfogyasztás, elfogadható a zöldség- és gyümölcskínálat. Az iparcikkek iránt mutatkozó keresletet a kereskedelem a hazai termelésből és külföldi beszerzésekből, több-kevesebb hiányosságtól eltekintve, szintén ki tudja elégíteni. Van azonban kedvezőtlen jelenség is. Ezek közé sorolom a változatlanul gyorsan növekvő szeszesital-fogyasztást. Ez önmagában sem jó, ennél is nagyobb probléma azonban, hogy sajnos nagy számban vannak, akik az alkohol fogyasztásában nem ismernek mértéket. Ezzel a sokféle veszélyt magában hordozó, a családok ezreinek életét megkeserítő jelenséggel a kormány is több ízben foglalkozott. Intézkedéseket is tettünk, de úgy látjuk, tovább kell lépnünk. Azzal is tisztában vagyunk, hogy a hatósági, eszközök önmagukban nem elégségesek. Ezért még inkább igényelni kell a társadalmi összefogást, mert csak közös erővel tudunk gátat emelni a kedvezőtlen jelenségek továbbterjedése elé. A lakosság mindennapi igényeinek kielégítésében, a dolgozó nők helyzetének javításában egyre fontosabb szerephez jutnak a különböző szolgáltatások. A beruházások és a központi pénzügyi támogatás eredményeként a lakosságnak nyújtott szolgáltatások értéke az utóbbi két évben átlagosan mintegy 10 százalékkal, a IV. ötéves terv időszakához képest kétszeres ütemben nőtt. Ezen belül különösen gyorsan fejlődött a háztartási gépek javító szolgálata, a karbantartó szolgáltatások, a gépkocsijavítás teljesítménye, javult a mosodai, a textiltisztítási szolgáltatás, viszont az igényektől jóval elmarad a lakáskarbantartás fejlődése. Továbbra is fontos feladat tehát a szolgáltató hálózat fejlesztése és erre a kormánynak is nagyobb figyelmet kell fordítania. Kedves Elvtársak! A lakosság életkörülményeiről szólva, ú.ay gondolom, elengedhetetlen kötelességünk számot adni az elhatározott lakásépítési terv megvalósításának helyzetéről. Az V. ötéves terv első két évében összesen 187 ezer, a tervezettnél mintegy 17 ezerrel több lakás épült fel. Két év alatt több mint félmillió ember költözött új otthonba. A megépült lakások felszereltsége korszerűbb és több a háromszobás lakás. Az építés ütemével — ezer lakosra számítva 8,8 lakás — továbbra is az európai élvonalban vagyunk, s ez nem kis teljesítmény. Sajnos, a múltból örökölt lakásállományunk műszaki állapota olyan, hogy különösen a fővárosban szükségszerűen — bár esetenként talán indokolatlanul is — magas a szanálások aránya. Az új lakásigénylők kéréseit ezért is csak lassúbb ütemben tudjuk kielégíteni, így a várakozók száma változatlanul magas, sőt még emelkedett is. Sokakat érintő probléma és különösen a fővárosban jellemző, hogy a kapcsolódó létesítmények — üzletek, óvodák, iskolák, művelődési intézmények — többnyire nem a lakásokkal egy időben, hanem késedelmesen épülnek fel. Emiatt, főleg az új lakónegyedekben gyakori a jogos panasz. Hasonlóképpen nem lehetünk megelégd ve a felújítási és karbantartási munkák ütemével sem. Azt is tudjuk, hogy az építési költségek növekedése miatt — bár az állam a költségek jelentős részét magára vállalja — az átlagjövedelmű családok és a fiatalok növekvő anyagi terhek vállalásával jutnak új otthonhoz. A kormány ismeri a lakásépítéssel és az elosztással összefüggő gondokat és fontos kötelességének tartja, hogy keresse azok enyhítésére a megoldást, ugyanakkor továbbra is számítunk rá, hogy ez fontos társadalmi ügy, megoldását a lakosság a saját eszközeivel maga is előmozdítja. A lakásellátásról szólva — bár még sok a pótolni valónk —, a meghatározó mégis a fejlődés, az előrehaladás. Aki az országot járja, maga is meggyőződhet erről. Városainkban, falvainkban nemcsak a korszerű lakások tízezrei épülnek fel évről évre, de közös összefogással a lakosság, az üzemi és a szövetkezeti kollektívák társadalmi munkában vállalt tiszteletreméltó közreműködésével egyre kulturáltabbá válik a lakóhelyi környezet is. Mind több az olyan ellátó intézmény, ami kényelmesebbé teszi az életet. Javult az úthálózat, fejlődik a tömegközlekedés, korszerűbb lett a járműpark, a fővárosban folytatódik a metróhálózat építése. Városainkban, községeinkben, de a szabad természetben is újabb és újabb lehetőségeket teremtünk a pihenés, a szabad idő kulturált eltöltéséhez. Tisztelt Országgyűlés ! Jelentőségének megfelelően, nagy figyelmet fordítottunk a lakosság egészségügyi és szociális ellátására, a gyermekintézmények, az oktatási hálózat fejlesztésére. Lehetőségeinkhez mérten javítottuk a személyi feltételeket, tovább bővítettük az anyagi alapokat. Az egészségügyi, szociális és oktatási célokra fordított költségvetési összeget csupán az utóbbi két évben, 17 százalékkal növeltük, s ennek mértéke ma már megközelíti a 33 milliárd forintot. Tovább javítottuk az egészségügyi hálózat működési feltételeit. Az Egészségügyi Minisztérium és a tanácsok átfogó szervezési programot hajtanak végre, aminek megvalósításától azt várjuk — sa kezdeti tapasztalatok szerint ez jogos várakozás —, hogy elősegíti a meglevő lehetőségek jobb kihasználását, hozzájárul a gyógyító munka színvonalának emeléséhez. Noha a tárgyi feltételek javultak, és az egészségügyi dolgozók elismerésre méltó, áldozatos munkát végeznek, az ellátás iránt megnövekedett társadalmi igényeket még nem tudjuk maradéktalanul kielégíteni. Különösen nagy gondot okoz a kórházak, a bölcsődék és a szociális otthonok zsúfoltsága. Itt is, mint sok más helyen, ma még szembetaláljuk magunkat a nehéz történelmi örökség, és az általunk tudatosan keltett új igények ellentmondásaival. Törvényeink, társadalombiztosítási rendszerünk állampolgári joggá tette az egészségügyi ellátást. Az ehhez szükséges intézményi hálózat teljes kiépítésével egyidejűleg el kell végeznünk a múltból ránk maradt, nagyrészt elavult kórházak költséges rekonstrukcióját is. E tekintetben külön is kedvezőtlen a főváros egészségügyi intézményeinek állapota. A felszabadulás után érthető okokból elsősorban a vidék rendkívül elmaradott egészségügyi ellá-