Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-23

1585 Az Országgyűlés 23. ülése, tását kellett megjavítanunk. Erre sok energiát, anyagi erőt fordítottunk, most azonban halaszthatatlanná vált, hogy nagyobb figyelmet fordítsunk a budapesti helyzet javítására is. A másik, nem kevésbé fontos feladatunk, hogy tervszerű képzéssel, a pályairányítás eszközeivel, az anyagi és erkölcsi megbecsülés fokozásával megszüntessük, de legalábbis érzékelhetően mérsékeljük az egészségügyi munkaerőhiányt, és kiegyenlítettebbé tegyük az egyes területek ellátását. Mindez jól érzékelteti, hogy miközben nagy előrehaladásról, népünk egészségügyi helyzetének folyamatos javulásáról adhatunk számot, még igen sok a tennivaló. A kormány a közelmúltban napirendre tűzte, átfogó helyzetelemzés alapján kijelölte az egészségügy fejlesztésének közelebbi és távolabbi feladatait. Számítunk rá, hogy ezek végrehajtásához, mint eddig, a jövőben is megkapjuk a társadalom segítő támogatását. Az oktatás helyzetéről szólva ugyancsak mérhető előrehaladásról számolhatok be. Emelkedett az oktatási színvonal, és megfelelő ütemben folyik a tananyagok korszerűsítése. A közép- és felsőfokú oktatási intézmények nappali tagozatán még sohasem tanult annyi fiatal, mint jelenleg. Ezt jól érzékelteti, hogy az 1977—78-as oktatási évben a középfokú iskolákban 361 ezer, az egyetemeken és a főiskolákon pedig 65 ezer fiatal vett részt a képzésben. Az esti és levelező tagozaton szintén nőtt a tanulólétszám. A tervezettnél több általános és szakmunkásképző iskolai osztálytermet, illetve előadótermet építettünk. Az oktatáspolitikai határozatoknak megfelelően az utóbbi években is fokozott figyelmet fordítottunk a kedvezőtlenebb szociális körülmények között élő fiatalok továbbtanulási esélyeinek javítására. A nappali tagozaton tanuló középiskolások 22 százaléka, az egyetemisták és főiskolások 47 százaléka diákotthonban lakik. A diák szociális ellátottság azonban még mindig nem kielégítő, elsősorban az általános iskolákban kevés a napköziotthon. Társadalmi céljaink elérésében csakúgy, mint az egyéni életút alakításában növekvő szerepe van az oktatásnak. Az iskoláink egyre inkább olyan intézménnyé válnak, amelyek megalapozott ismeretekkel, önálló gondolkodási készséggel vértezik fel, szocialista életszemlélettel indítják útra a fiatalokat. Az oktatás-nevelés minőségének javítása, tartalmának korszerűsítése azonban állandó és folyamatos feladat. Hivatásszerető pedagógusaink munkája mellett ehhez mind egyre javuló tárgyi feltételeket kell biztosítanunk. Ezért — és azt is figyelembe véve, hogy az elkövetkező években a tanulólétszám gyors ütemben növekedni fog — további, és az eddiginél is nagyobb erőfeszítést kell tennünk ahhoz, hogy biztosítani tudjuk a növekvő igények kielégítését. A személyi és tárgyi feltételek — lehetőségeinkkel összhangban álló — javítása mellett fontos kormányzati feladatunknak tartjuk a köznevelés távlati fejlesztési tervének kidolgozását, a szakemberszükséglet előrelátóbb, a népgazdaság igényeivel összehangolt előretervezését csakúgy, mint az ennek megfelelő tartal1978. július 6-án, csütörtökön 1586 mi és szervezeti korszerűsítés előkészítését és folyamatos megvalósítását. Az elmúlt évekre visszagondolva, jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy népünk nemcsak anyagi javakban, de szellemiekben is gyarapodott. Fontos tény, amiről sok jel tanúskodik, hogy mind szélesebb rétegekben — köztük a munkások, a mezőgazdasági dolgozók körében — erősödik, növekszik a magasabb műveltség megszerzése iránti igény. Ezt azon kívül, hogy teljes mértékben megfelel társadalmi törekvéseinknek, azért is üdvözöljük, mert mint arról szóltam — az élet minden területén, de különösen a gazdaságban olyan minőségi átalakítást kell végrehajtanunk, ami elképzelhetetlen az általános és a szakmai műveltség szüntelen fejlődése nélkül. Ügy gondolom, az összefüggés szoros és világos. Ezért szólhatok külön is az elismerés hangján alkotó értelmiségünkről, művészeinkről, a hivatásos és önkéntes népművelőkről, a rádió, a televízió, a sajtó munkájáról, mindazokról, akik hozzájárulnak népünk műveltségének gazdagításához. Művészeti és kulturális életünkben az elmúlt években is tovább erősödtek a szocialista vonások, bár e téren még sok a tennivalónk, de jó lelkiismerettel mondhatjuk, hogy van mit támogatnunk. A kormány kötelességének tartja, hogy anyagi lehetőségeinkhez mérten elősegítse a kultúra, a közművelődés tárgyi feltételeinek javítását, és számít rá, hogy a kultúra munkásai a jövőben is magas színvonalon, a nép ügye iránti elkötelezettséggel töltik be nemes hivatásukat. Kedves Képviselő Elvtársak! A fejlett szocialista társadalom építésének feladatai, a fejlődés újszerű és magas követelményei a társadalom és a gazdaság minden területén megalapozott valóságismeretet és megbízható előrelátást követelnek. Ennek a szükségletnek kielégítésében már ma is, de a jövőben még inkább növekvő szerepe van a tudománynak. A célokhoz vezető út megtervezése, a nagy horderejű döntések előkészítése, az anyagi termelés fejlesztése a vezetés minden szintjén egész sor bonyolult kérdést tesz fel, amire csak a tudomány aktív közreműködésével találhatjuk meg a helyes választ. Ezért a kormány nemcsak igényli a tudomány segítségét, hanem nagy figyelmet is fordít a fejlesztésére. Az elmúlt évtizedekben a tervszerű és tudatos képzés, valamint a számottevő anyagi befektetések eredményeként megtöbbszöröződött hazánk tudományos potenciálja. A kutatóhelyek és felsőoktatási intézmények összes dolgozóinak létszáma meghaladja a 80 ezer főt — ennek csaknem a fele tudományos munkatárs, illetve oktató, a kutatásra és fejlesztésre fordított összeg ma már mintegy 17 milliárd forint, ami több mint a nemzeti jövedelem 3 százaléka. Ezek olyan tények, amelyek a nálunk gazdaságilag fejlettebb országokkal is kibírják az összehasonlítást. Mindezek eredményeként tudományunk egyre jelentősebb, a hazai és nemzetközi szempontból is figyelemreméltó teljesítményekre képes. Számos kiemelkedő eredmény született az