Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-23

1575 Az Országgyűlés 23. ülése, 1978. július 6-án, csütörtökön 1576 dasági hatások erőteljesebbek, a cserearány­romlásból származó hátrány lényegesen na­gyobb, mint ahogy azt előre meg tudtuk be­csülni. A tőkés piaci feltételek nem javultak, sőt az elhúzódó válság és a szaporodó protek­cionista intézkedések következtében bizonyos mértékig még rosszabbodtak is. A tapasztalat másrészt azt is megmutatta, hogy a gazdasági hatékonyság, különösen a termelési szerkezet olyan mértékű megjavítása, ami az egyensúly teljes visszaállításához szükséges, összetettebb, költségesebb és hosszabb időt igényel, mint ahogy azt feltételeztük. Mindehhez járul, hogy az irányító és szervező munkában sem sikerült még felzárkózni a megnövekedett követelmé­nyekhez. Emiatt már ma is meglevő, számos lehetőség maradt kihasználatlanul. A vezetést és a társadalmi gyakorlatot még nem mindenütt hatja át az a szemlélet, hogy a tegnapi teljesít­ményekkel nem elégedhetünk meg, hanem a mércét jelképesen szólva, mindennap maga­sabbra kell emelni, úgy, ahogy azt helyzetünk megkívánja és ahogy azt ma még csak a legjob­bak teszik. Egyensúlyi gondjaink áthidalására külföldi hiteleket is igénybe veszünk, erről a közvéle­ményt rendszeresen tájékoztatjuk. E hitelek döntő hányadát arra használjuk fel, hogy meg­gyorsítsuk a termelés korszerűsítését, növeljük iparunk és mezőgazdaságunk exportképességét. A külföldi hitelek igénybe vételében azonban józan önmérsékletre van szükség, s biztosítani kell a visszafizetés feltételeit is. Ezért a jövőben is tartani kell magunkat ahhoz, hogy a belföldi felhasználás csak kisebb ütemben növekedhet mint a nemzeti jövedelem. Mai tudásunk alapján a nehezebb körülmé­nyek ismeretében is — azt a gazdaságpolitikai irányvonalat kell követnünk, amit az ötéves tervhez alapul vettünk. De teljes nyíltsággal meg kell mondani, ahhoz, hogy az ötéves terv­ben előirányzott célokat elérjük, az eredetileg számba vett és az eddig nyújtott teljesítmény nem elég. Ennél többre, a hatékonyság növe­lésének lényeges meggyorsítására, olyan szem­léletre van szükség, ami nem tűri el a hanyag munkát, a szervezetlenséget, a társadalom ja­vainak pazarlását és ami a belső tartalékok mozgósítására, a gazdálkodás szüntelen javítá­sára ösztönöz. Mindezek tudatában a kormány eddi"; is fontosságának megfelelő figyelmet fordított a gazdasági feladatokra. A tények azonban azt ' iák. hogy céltudatos munkával tovább kell iavítani mindazoknt a végrehajtási felté­teleket, amelyek elősegítik gazdaságpolitikai el­veink teljesebb érvénvre jutását. A kormány el­sődleges feladatai közé tartozik a népgazdasági tervezés, a közgazdasági szabályozás, az ága­zati gazdaságszervező munka egyidejű tovább­fejlesztése. A gazdaság közoonti iránvításának a népgazdaság? torvek alánján a mai bonyolult viszonyok között a tervezés szereoe. a tervezők felelőssége kél szeresen megnövekedett. Ezért a néngazdasági tervezés gvakorlatát is tovább kell fpjlesz^nönk úgv. hogv növekedien az előrelá­tás biztonsága, a döntések meg^lanozottságs. n tp^vczés méf inkább betölthesse konceocióalko­tó. irányjelölő és összehangoló funkcióját. A központi irányítás hatásfokának növelé­séhez a másik fontos tennivalónk a közgazda­sági szabályozó rendszer továbbfejlesztése. Jól­lehet, e téren sokat tettünk, a szabályozóknak a gazdálkodó szervezetekre gyakorolt ösztönző befolyása mégsem éri el a szükséges mértéket. A közgazdasági szabályozás, a pénzügyi támo­gatások és elvonások rendszere, főleg az ár­rendszer ellentmondásai miatt, sok olyan ki­egyenlítő elemet tartalmaz, ami elmossa vagy legalábbis erősen tompítja a vállalatok gazdál­kodási eredményeinek tényleges különbségeit. Emiatt a jól gazdálkodó, aktívan fejlesztő vál­lalatok eredményeikhez mérten a lehetségesnél kevesebb fejlesztési forrással rendelkeznek és így viszonylagos hátrányba kerülnek, míg a kö­zepes teljesítményt felmutató, vagy éppen vesz­teséggel dolgozó vállalatok a költségvetés ter­hére indokolatlan előnyhöz jutnak. Ezt még csak tetézi, hogy a pénzügyi támogatások és a különböző kedvezmények odaítélésében nem egyszer szubjektív tényezők is szerephez jut­nak és emiatt a lokális érdekek kerekednek fe­lül. Ezen a helyzeten mindenképpen változtat­dekében. Elsősorban a termelői árrendszert kell to­vábbfejleszteni, alkalmassá tenni arra, hogy pontosabb mércét és orientációt adjon a fejlesz­tés, valamint a folyó termelés gazdaságosságá­nak megítéléséhez. Más szavakkal kifejezve, az ésszerű gazdálkodáshoz olyan termelői árakra van szükség, amelyek a jelenleginél jobban tük­rözik a valóságos ráfordításokat. A termelői árak változtatása hatással van a fogyasztói árakra is, ezért ez nemcsak fontos gazdasági, de egyben nagy horderejű politikai ügy is, amely gondos előkészítést kíván, s amelynek során úgy, ahogy ezt eddig is tettük, a termelési és az életszínvonal-politikai érdekeket együttesen kell mérlegelni. Addig is, amíg az árrendszer mó­dosításának feltételei megérnek, a szabályozó rendszerben végre kell hajtani az ésszerűnek mutatkozó kiigazításokat. Az a szándékunk, hogy ezeket az 1979. évi terv előkészítésében végezzük el. Tisztelt Képviselő Elvtársak! Az ötéves terv végrehajtásának, távlati céljaink elérésé­nek gyakran hangoztatott és nélkülözhetetlen feltétele, hogy a Központi Bizottság múlt év októberi határozatának szellemében meggyorsít­suk az anyagi termelés, különösen az ipar és a mezőgazdaság termelési szerkezetének korsze­rűsítését. Vajon indokolt-e ez a hangsúlyos ki­emelés? Azt válaszolhatjuk: igen. Ma már elég­gé ismert, hogy a nemzetközi árviszonyok nagy­részt gazdasági adottságaink miatt váltak szá­munkra hátrányossá. Azonban az még nem elég köztudott, hogy az árveszteségek jóval kiseb­bek lehetnének, ha az exportra kínált áruink zöme nem a külföldi piac által közepesre érté­kelt, hanem a kedvezőbb áron értékesíthető, magasabb minőségi kategóriába tartozna. Másképpen kifejezve: ahhoz, hogy ellen­súlyozni tudjuk a megváltozott világpiaci árak­ból származó hátrányt, fokozatosan fel kell zár­kózni a nemzetközi élvonalhoz, a műszaki fej­lesztés meggyorsításával, a gyártási technoló­giák megújításával, a munkakultúra javításá­val olyan korszerű, jó minőségű és keresett cik-

Next

/
Thumbnails
Contents