Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-23

1573 Az Országgyűlés 23. ülése, 1 978. július 6-án, csütörtökön 1574 lemzi. Az ügyintézés gyakran nehézkes, feleslegesen sok a hatósági megkötés, túlzott az adminisztráció. Ezt joggal kifogásolják az állampolgárok, a vállalatok és intézmények, mert a bonyolult és hosszadalmas hatósági eljárás időveszteséget, nem egyszer jelentős többletköltséget okoz. Javítani kell a végrehajtás ellenőrzésének formáit és módszereit is. Ma az ellenőrzésben sok a párhuzamosság, tömegesen készülnek kimutatások, beszámoló jelentések, viszont a számonkérés gyakran mégis formális, bátortalan, vagy nem ritkán elmarad a felelősségre vonás, ami jogosan sérti a társadalom igazságérzetét. Mindezek miatt elhatározott szándékunk, hogy további lépéseket teszünk a kormányzati munka javítására és erre megfelelő programunk van. Amint már utaltam rá, a Minisztertanácsnak érvényes határozatai vannak a döntési gyakorlat, az államigazgatási eljárások, az ellenőrzési rendszer javítására. Előkészületeket tettünk a központi, ezen belül az ágazati irányítás szerepének és feladatainak pontosabb szabályozására. Lépéseket tervezünk a felesleges szervezeti párhuzamosságok megszüntetésére, ennek keretében felülvizsgáljuk és csökkenteni fogjuk a túlzottan elszaporodott bizottságokat. A jelenleginél nagyobb mértékben kívánunk építeni a vezetők személyes felelősségére és az állami fegyelemre. Számolunk vele, hogy a határozatok kiadása önmagában kevés, hogy a munka tényleges színvonalát elsősorban az emberek képessége, az ügy iránti elkötelezettsége és hozzáértése dönti el. Tapasztalataink szerint az állami tisztségviselők, a közügyek intézőinek nagy többsége lépést tart az egyre növekvő követelményekkel, felelős hivatástudattal látja el feladatát. E téren is van azonban javítanivaló. Ezért a jövőben még több figyelmet kell fordítanunk az állami személyzeti munka fejlesztésére, a politikai és szakmai továbbképzésre, arra, hogy tervszerű és folyamatos kádermunkával a legjobb személyi feltételeket biztosítsuk a növekvő feladatok ellátásához. Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt években is a gazdasági építőmunka állította elénk a legnagyobb erőpróbát. A szocialista építés évtizedeire visszagondolva azt mondhatjuk, ebben önmagában véve semmi új nincs. Tapasztalatból tudjuk, minden fejlődési szakasznak megvoltak a maga nehéz és bonyolult feladatai. Ez igaz. Mégsem túlzás, ha azt állítjuk, ma többről és másról van szó, mert egyeidejűleg van jelen, egymást erősíti az a belső okokból és a megváltozott világgazdasági helyzetből fakadó szorító igény, hogy minőségileg magasabb színvonalra emeljük a gazdálkodás minden elemét. A minőségi változás szükséges mértéke olyan nagy, amit csak a társadalom tudatos öszszefogásával, valamennyi szellemi és anyagi erőforrásunk teljes mozgósításával érhetünk el. Ezért az elkövetkező években is a gazdasági feladatok megoldására kell összpontosítanunk erőink legjavát. Most, hogy elérkeztünk a tervidőszak közepéhez, ismét megállapíthatjuk: az V. ötéves tervben alapjában véve helyesen vettük számba azokat a világgazdasági és belső folyamatokat, amelyek lényeges befolyással vannak fejlődésünkre, jól terveztük meg az irányt és a feladatokat helyesen határoztuk meg. A felkészülés is időben megtörtént. A Szovjetunióval és a KGST többi országával a tervidőszak kezdete előtt megkötöttük a — terveink megalapozásában nagy fontosságú — kölcsönös áruszállítási szerződéseket, egyeztettük a termelési együttműködés fejlesztésének feladatait. A minisztériumok és a vállalatok a dolgozó kollektívákkal tanácskozva, kidolgozták a cselekvési programokat. A széles körű, nyílt és felelősségteljes politikai munka pedig jól mozgósított a végrehajtásra. Az eredmény, amiről számot adhatunk, ' nem kevés. Népgazdaságunk a nehezebbé vált feltételek közepette is az ötéves tervben kijelölt irányban fejlődött. Javult a gazdasági munka hatékonysága, számos területen mérhető előrehaladás történt a műszaki fejlődésben, növekedett a munka termelékenysége, új elemekkel bővült, tovább erősödött a nemzetközi együttműködés, jelentős számú korszerű termelőkapacitást helyeztünk üzembe. Az első két évben az ipar csaknem 12 százalékkal, a mezőgazdaság mintegy 8 százalékkal, az építőipar közel 11 százalékkal növelte termelését. A közlekedés kielégítette a szállítási igényeket. Dinamikusan, két év alatt körülbelül 16 százalékkal emelkedett a külkereskedelmi forgalom. A nemzeti jövedelem 11 százalékkal emelkedett és ennek forrása teljes egészében a munkatermelékenység növekedése volt. Ezek a tények jól érzékeltetik, hogy a növekedés üteme évi átlagban minden fő ágazatban elérte vagy megközelítette az ötéves terv előirányzatát és kiállja a nemzetközi összehasonlítást is. Ez jelentős teljesítmény, ha meggondoljuk, hogy az indulás évében, 1976-ban a mezőgazdaságot sújtó aszály visszavetette a fejlődés_ ütemét, ami komoly kiesést okozott a nemzeti jövedelemből. Ezért jogosan mondhatjuk, hogy egész ötéves tervünk szempontjából nagy fontossága van az 1977-ben elért kimagasló termelési eredményeknek, amelyek az iparban és a mezőgazdaságban a dolgozók tudatos összefogásával a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére kibontakozott szocialista munkaverseny lendületében születtek. Az ötéves terv végrehajtásában a megbecsülést érdemlő eredmények mellett vannak gondot okozó gyenge pontok is. Ezek lényege abban foglalható össze, hogy a termelés lendületes fejlődésével nem járt együtt gazdaságunk egyensúlyi viszonyainak kívánt mértékű javulása, ami leginkább a külkereskedelmi mérlegben és a költségvetésben mérhető le. Közvéleményünket gyakran foglalkoztatja az a kérdés, hogyan lehetnek és miért vannak egyensúlyi gondjaink, amikor a termelés fejlődik, nő a termelékenység, a fogyasztás pedig nem lépi túl az előirányzott mértéket. A kérdésre válaszolva vissza kell utalni arra, amit előre jeleztünk, arra, hogy a megváltozott világgazdasági árak olyan tetemes veszteséget okoznak, amit csak hosszú idő alatt, céltudatos és kemény munkával tudunk ellensúlyozni. Az utóbbi években ennek érdekében sokat tettünk, de a feladat a vártnál is nehezebb. A világgaz-