Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-23

1571 Az Országgyűlés 23. ülése, 1978. július 6-án, csütörtökön 1572 nagy részét teljesítettük. Miközben a világ tőkés országaiban tovább tart és milliókat sújt a társadalmi-gazdasági válság, mint a többi szocialista országban, hazánkban is növekedtek a termelőerők, teljes a foglalkoztatottság, emelkedett az életszínvonal, bővültek a tudomány és a kultúra anyagi alapjai, töretlenül folytatódott a fejlett szocialista társadalom építése. Amikor szocialista fejlődésünk eredményeiről szólunk, és tisztelettel illetjük munkásosztályunk, szövetkezeti parasztságunk, értelmiségünk odaadó munkáját, az igazságnak teszünk eleget. Ugyanakkor tudatában vagyunk, hogy még nagyon sok a javítanivaló, és a megoldatlan feladat. S amint arról már nem egyszer nyíltan szóltunk, a gyorsan változó világ olyan követelményeket állít elénk, amelyeknek csak akkor tehetünk eleget, ha még nagyobb felelősséggel, igényesebben, szervezettebben és fegyelmezettebben dolgozunk. Mély meggyőződésünk: népünk vállalja a nagyobb feladatokat, és képes azok sikeres megoldására. Mi, akik a kormányban dolgozunk, legfőbb és megtisztelő kötelességünknek azt tartjuk, hogy munkánkkai kedvezőbb feltételeket biztosítsunk társadalmi feladataink eredményes végrehajtásához. Tisztelt Országgyűlés! Amikor munkaprogramunkat 1975-ben előterjesztettem, bizalmat és támogatást kértem a kormány számára. Most jó érzéssel mondhatom, egyikben sem volt hiány. Munkánkhoz folyamatosan jelentős segítséget kaptunk az Országgyűléstől és bizottságaitól. Mindvégig éreztük a párt vezető testületeinek és szervezeteinek, a Hazafias Népfrontnak, a KISZ-nek és más társadalmi szervezeteknek, a tudomány és a kultúra intézményeinek segítő szándékát. Az elmúlt években is szoros és gyümölcsöző volt az együttműködés a kormány és a SZOT, a minisztériumok és az ágazati szakszervezetek között. Olykor vitázva, de mindig megtaláltuk azt a megoldást, amely jói szolgálta közös célunkat, a szocialista építés előrevitelét. Elismeréssel szólhatok a vállalatok, a szövetkezetek és intézmények vezetőinek, dolgozó kollektíváinak a kormány döntéseinek végrehajtását elősegítő munkájáról. Azt is megelégedéssel tapasztaljuk, hogy a tanácsok egyre jobban végzik saját munkájukat, és mind nagyobb részt vállalnak az országos feladatok megoldásából is. Érezhetően fejlődött irányító, összehangoló munkájuk, döntő többségük kezdeményezőén és jól él a nagyobb önállósággal, mindinkább bevonja a lakosságot a közügyek intéi be, egyszóval helyesnek, járható útnak bizonyult felelősségük és hatáskörük növelése. Feladataink megoldásában semmi mással nem pótolható erőforrást jelentett számunkra a társadalom megnövekedett tettrekészsége, aminek olyan nagyszerű tanúbizonyságai vannak, mint a szocialista munkaverseny, a közös célokért vállalt sok-sok önkéntes társadalmi munka, a fiatalok tízezreinek részvételével évről évre megújuló ifjúsági építőtáborok, az egyének és a kisebb-nagyobb kollektívák jobbító szándékának alkotó megnyilvánulásai. Kedves Elvtársak! Az Országgyűlés ülésszakára készülve a Minisztertanács sokoldalú vitában saját irányító munkájának tapasztalatait is értékelte. Arra a következtetésre jutottunk, s talán nem tévesztettük el a mértéket, hogy a kormány és szervei többségében elfogadható színvonalon jelentős feladatokat oldottak meg. Az elért eredménnyel azonban magunk sem lehetünk megelégedve. Ebből kiindulva vizsgáltuk saját felelősségünket és határoztuk meg további feladatainkat. Ügy gondolom, helytálló annak megállapítása, hogy előreléptünk a Minisztertanács összehangoló és ellenőrző funkcióinak gyakorlásában, a társadalmi-gazdasági folyamatokban érvényre jutott és erősödött a főhatóságok, az állami központi szervek irányító szerepe. Javult — bár még ma sem teljesen kielégítő — a döntések előkészítése, a korábbinál szorosabb és tartalmasabb a minisztériumok kapcsolata a területi szervekkel és a vállalatokkal. A kormány idejében előkészítette a népgazdasági terveket és gondoskodott végrehajtásuk megszervezéséről. Napirendre tűztük és megoldottuk a jogalkotás legfontosabb időszerű feladatait. Lépéseket tettünk a törvényalkotás demokratizmusának továbbfejlesztésére, a társadalmi viták kiszélesítésére és több intézkedést határoztunk el a jogpropaganda fejlesztésére. A Szakszervezetek Országos Tanácsával közös határozatot adtunk ki az üzemi demokrácia további elmélyítésére, foglalkoztunk a gazdasági döntések rendjével, előreléptünk az állami, ezen belül a népi ellenőrzés munkájának továbbfejlesztésében, folytattuk az államigazgatás korábban megkezdett korszerűsítését. A követelmények azonban, mint az élet minden területén, a kormány munkájával szemben is gyorsan növekednek. Így és ebből a nézőpontból vizsgálva saját munkánkban is számos javítanivalót látunk. Mindenekelőtt azon kell változtatnunk, ami sajnos nem egyszer előfordult, hogy hosszú idő telik el a helyzetfelismerés, a döntés és a cselekvés között, esetenként pedig lassú, vontatott a döntés végrehajtása is. Másrészt arra is van tapasztalat, hogy egyes intézkedéseink, jogszabályaink nem kellően végiggondoltak, ezért azokat utóbb módosítani kell. Gazdasági fejlődésünk tényeit elemezve arra a következtetésre jutottunk, hogy a központi irányítás még nem érvényesíti elég következetességgel a hatékonysági követelményeket és a szükségesnél kevesebb befolyást gyakorol az egyensúlyi viszonyok alakulására. Nem nyugodhatunk bele, hogy a döntések egy része ma is magasabb fórumon születik, mint ahogyan az ügy természete indokolja. Emiatt a központi irányítás olykor a felesleges beavatkozás formáját ölti, átvállalja a helyi vezetés felelősségét. Természetesen adódhatik helyzet, amikor a kormánynak magához kell vonnia a döntés jogát, össztársadalmi érdekből akkor is határozottan és gyorsan cselekednie kell, amikor a dolgok normális menetében egyébként központi beavatkozásra nem lenne szükség. Ilyenkor nincs helye a hosszas latolgatásnak, de a kivételből nem csinálhatunk szabályt. Nem lehetünk elégedettek azzal az állapottal sem, ami az igazgatás számos területét jel-