Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-23

1569 Az Országgyűlés 23. ülése, 1978. július 6-án, csütörtökön 1570 gyában a közlekedés- és postaügyi miniszter­hez; Karkus Sándor képviselőtársunk a nyug­díjasok utazási kedvezménye módosítása tár­gyában a közlekedés- és postaügyi miniszter­hez; Gulyás Emiiné képviselőtársunk három Szamos menti községben az építési tilalom fe­lülvizsgálata tárgyában az építésügyi és város­fejlesztési miniszterhez, valamint az Országos Vízügyi Hivatal elnökéhez. ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülés­szak tárgysorozatául javaslom: 1. A Minisztertanács beszámolóját végzett munkájáról és további feladatairól; 2. a Magyar Népköztársaság 1977. évi költ­ségvetésének végrehajtásáról szóló törvényja­vaslatot ; 3. az interpellációkat. Elfogadja-e az Országgyűlés a tárgysoroza­ti javaslatot? Aki igen, szíveskedjék kézfel­emeléssel szavazni. (Megtörténik.) Köszönöm. Van-e valaki ellene? (Senki.) Tartózkodott-e valaki a szavazástól? (Senki.) Határozatilag kimondom: az Országgyűlés az ülésszak tárgysorozatára tett javaslatot el­fogadta. Tisztelt Országgyűlés! Rátérünk első napi­rendi pontunk tárgyalására. Az alkotmány 39. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a Minisz­tertanács működéséről az Országgyűlésnek fe­lelős, munkájáról az Országgyűlésnek rendsze­resen beszámolni köteles. E kötelezettségnek eleget téve Lázár György elvtárs, a Miniszter­tanács elnöke beszámol a kormány munkájá­ról és további feladatairól. Lázár György elv­társat, a Minisztertanács elnökét illeti a szó. LÁZÁR GYÖRGY: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő Elvtársak! Alkotmányos kö­telességünknek teszek eleget, amikor a törvény­hozók és az ország nyilvánossága előtt beszá­molok a kormány munkájáról. Az alkalmat fel­használva, arról is szólni kívánok, hogyan ítél­jük meg az ország társadalmi-gazdasági hely­zetét, milyen feladatok megoldásához kérjük az Országgyűlés, egyben valamennyi honfitár­sunk támogatását. A számvetést nagymértékben megkönnyí­tette számunkra a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának ez év áprilisi ha­tározata, mely összegezi a XI. kongresszus óta megtett út tapasztalatait, és irányt mutatóan kijelöli a végrehajtás további feladatait. A kormány számít arra a segítségre, amit a beszámoló megvitatásától, az Országgyűléstől kaptunk. Megnöveli munkánk biztonságát, ha a képviselő elvtársak ellenőrzik saját és válasz­tóik tapasztalataival szembesítik, teljesebbé te­szik a helyzetről adott értékelést, és javasla­taikkal, gondolataikkal hozzájárulnak az előt­tünk álló feladatok megoldásához. Tisztelt Országgyűlés! A kormány tapasz­talatai is megerősítik a Központi Bizottságnak azt a megállapítását, ami szerint társadalmi fej­lődésünk minden fő területen megfelel a párt XI. kongresszusán jóváhagyott irányvonalnak, a kongresszus határozatai kiállták a gyakorlat 63* próbáját, ezért továbbra is a nép akaratát és érdekeit kifejező, jól bevált politikát kell foly­tatnunk. Mint hosszú idő óta, belpolitikai életünk most is kiegyensúlyozott, szilárd a munkás­hatalom, népünk alkotó légkörben, eredménye­sen folytatja békés építőmunkáját. A szocializ­mus eszméi mindinkább áthatják a közgondol­kodást, fejlődik és tartalmában egyre gazdago­dik közéletünk éltető eleme, a szocialista de­mokrácia. A Magyar Népköztársaságban — er­ről bárki meggyőződhet — alkotmányos rend és szocialista törvényesség van. Érvényre jut­nak az állampolgárok jogai, ugyanakkor — ahogyan azt a közvélemény el is várja — ál­lami szerveink a közérdek védelmében határo­zottan fellépnek a törvénybe ütköző cselekede­tekkel szemben. Betölti hivatását és a követel­ményeknek megfelelőn fejlődik honvédelmünk. Az elmúlt évekre visszagondolva, arról is elégedetten és jó érzéssel adhatunk számot, hogy építőmunkánk eredményei, elvi alapokon nyugvó következetes békepolitikánk még in­kább megnövelte hazánk nemzetközi tekinté­lyét. Szavainknak hitele és súlya van a nemzet­közi életben. A bensőséges és szüntelenül fejlő­dő szovjet—magyar barátság szép megnyilvá­nulásaként népünk méltó tisztelettel emlékezett meg az emberiség számára új távlatokat nyitó Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. év­fordulójáról. Erősítettük együttműködésünket a testvéri szocialista országokkal és fejlesztet­tük kapcsolatainkat a más társadalmi beren­dezkedésű országokkal. Történelmi utunkat járva, az elmúlt évek­ben is új elemekkel gazdagítottuk társadal­munk szocialista vonásait. Fejlődtek a szocialis­ta tulajdonviszonyok. További garanciákkal erő­sítettük azt a régóta érvényes gyakorlatot, amely szerint hazánkban minden állampolgár­nak egyenlőek a jogai. A munkához, a műve­lődéshez, az alkotáshoz, a közügyek gyakorlásá­hoz és ellenőrzéséhez — mindahhoz, ami az ember életének tartalmat ad — a jog nálunk nem távoli remény, hanem szocialista rendsze­rünk lényegéből fakadó tényleges lehetőség. Jo­gaival mindenki élhet, aki tiszteletben tartja törvényeinket. E jogok olyan mértékben széle­sednek és válnak mind teljesebbé, amilyen mér­tékben előrehaladunk a fejlett szocialista tár­sadalom építésének útján. Belső viszonyainkat értékelve, most még inkább, mint valaha, elmondhatjuk: népi-nem­zeti egységbe tömörülve, minden hazáját szere­tő honfitársunk — legyen idős vagy fiatal, ate­ista vagy vallásos meggyőződésű, munkás vagy értelmiségi, szövetkezeti paraszt, alkalmazott, kisiparos, magyar vagy nem magyar anyanyel­vű, jó egyetértésben és baráti szövetségben dol­gozik a közös célokért. A felszabadult légkör alapja, legfőbb for­rása pártunk nyílt — a keletkező ellentmondá­sokat és nehézségeket is feltáró — marxista— leninista politikája, az, hogy népünk magáénak vallja, helyesli és tettekkel támogatja ezt a po­litikát. Ennek köszönhetjük, hogy a korábbi­nál jóval nehezebb gazdasági körülmények kö­zött — előre látott és nem várt nehézségekkel megküzdve — a magunk elé tűzött feladatok

Next

/
Thumbnails
Contents