Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-22

1547 Az Országgyűlés 22. ülése 1978. március 24-én, pénteken 1548 sító ínségében állapodjanak meg a régi Zeneakadémia épületének zenei célokra való visszaszolgáltatása ügyében. Szorgalmazta ezt már Kovács Zoltán, Szabó Ferenc, Szabolcsi Bence és az utolsó évtized rektora, Kovács Dénes is, de mindhiába. Kérdésem: mikorra várható zenei életünk számára a kedvező döntés, mert megismétlem: a zeneoktatás további fejlesztésének, a zeneművészet ápolásának sorskérdése az, hogy a zeneélet visszakapja az elvesztett tantermeket és hangversenytermet. Köszönöm szépen. ELNÖK : Az interpellációra dr. Pozsgay Imre kulturális miniszter elvtárs válaszol. DR. POZSGAY IMRE: Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt Petrovics Emil képviselőelvtársnak válaszolnék, szeretném előrebocsátani, hogy válaszomat a külkereskedelmi miniszterrel, Bíró József elvtárssal egyeztetve, vele együttműködésben kívánom megadni. Azt is előrebocsátva, hogy tulajdonképpen kedvünkre való interpelláció hangzott el, különösen a kulturális érdekek szempontjából kedvünkre való interpelláció. A Külkereskedelmi Minisztérium, személy szerint Bíró József elvtárs a legnagyobb megértést tanúsítja a kérdés iránt, hozzátéve: a külkereskedelem érdekeit is mérlegeljük, és ne fosszuk meg a külkereskedelmi vállalatot működési terétől, terepétől. Ezért azonos színvonalú, megfelelő munka végzésére alkalmas csereépület vagy cserehelyiségek biztosítása mellett látja lehetségesnek a Külkereskedelmi Minisztérium e kérdés teljesítését. Méltányolnunk kell a Külkereskedelmi Minisztérium álláspontját, azonban méltányolni kell a kulturális ágazat szükségleteit, érdekeit is. Ezért mindenekelőtt arra törekszünk, hogy a Petrovics Emil elvtárs interpellációjában felhozott nagyon logikus, ésszerű érvek alapján tárgyalásokat kezdjünk a Népköztársaság úti zeneakadémiai épület visszaszerzésére. Ha megengedi a tisztelt Országgyűlés, itt csak egyetlenegy megjegyzést hadd mondjak el. Nem keresünk jogcímet ilyen épületek visszaszerzésére, mert történelmi okokból eléggé szövevényes tulajdon- és birtoklási viszonyaink nem teszik ezt lehetővé. Mondhatnám azt is, ha jól meggondoljuk, a Budavári Palota sem eredeti rendeltetését szolgálja, hanem most — az ország és a kultúra szerencséjére — fontos kulturális érdekeket szolgál. Ha ezt elmondtam, akkor ezzel azt is jeleztem, hogy a Kulturális Minisztérium itt némileg kivételes üggyel áll szemben. Valódi, lényeges kulturális történeti emlékről van szó, igényt tartunk rá. A Külkereskedelmi Minisztériummal egyetértésben birtokba kívánjuk venni. Ez az egyik, amit szerettem volna elmondani. A másik. A Kulturális Minisztérium, együttműködve a helyiséggazdálkodás szervezeteivel, megfelelő eszközöket tud latba vetni ennek a birtokbavételnek az elérésére. Még egy dologban színvallásra kényszerít Petrovics Emil interpellációja, hogy tudniillik mindez mikor történik meg. Ebben az Országgyűlés elnéző megértését kérem, a képviselőnek erre a kérdésére nem tudok válaszolni. Tekintsék az ígéretemet és a törekvésünket egyszersmind biztosítéknak, garanciának arra, hogy a Kulturális Minisztérium az előbb említett feltételek között törekszik a kultúra javára visszaszerezni, birtokba venni ezt az épületet, és ehhez a főváros és a Külkereskedelmi Minisztérium segítségét kéri. Kérem a tisztelt interpelláló képviselőt és az Országgyűlést, hogy egyetértésével támogassa ezt az igyekezetünket. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Kérdem Petrovics Emil képviselőtársunkat, egyetért-e a miniszteri válasszal? PETROVICS EMIL: Annyit mondanék, hogy kissé aggódó várakozással bár, de elfogadom a választ. (Taps.) ELNÖK: Kérdem a tisztelt Országgyűlést, hogy a miniszter elvtársak közös válaszát tudomásul veszí-e? (Igen.) Aki elfogadja, kérem, kézfelemeléssel szavazzon. (Megtörténik.) Van-e valaki ellene? (Senki.) Tartózkodott-e valaki a szavazástól? (Senki.) Megállapítom, hogy a miniszteri választ az interpelláló képviselő és az Országgyűlés tudomásul vette. Következik Bartha István képviselőtársunk interpellációja Debrecen ipari és kommunális hőellátó kapacitásának fejlesztése tárgyában a nehézipari miniszterhez, az építésügyi és városfejlesztési miniszterhez, valamint az Országos Tervhivatal elnökéhez. Bartha István képviselőtársunké a szó. BARTHA ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! Debrecenben a meglevő hőtermelő-kapacitás az ez évben átadásra kerülő bővítéssel együtt is 1981-ig képes az igényeket kielégíteni. A további fejlesztés irányáról a beruházás pénzügyi fedezeti forrásáról végleges döntés az illetékes minisztériumok részéről még nem született. A döntés elhúzódása bizonytalanná teszi és veszélyezteti az 1981 után épülő lakások tervszerű átadását. Ezért kérdezem dr. Simon Pál miniszter elvtárstól, hogy a közeljövőben milyen együttes intézkedés várható Debrecen város hőellátó kapacitásának további fejlesztésére, a fejlesztés irányának eldöntésére és a költségforrások meghatározására. Köszönöm. ELNÖK: Az interpellációra dr. Simon Pál nehézipari miniszter elvtárs válaszol. DR. SIMON PÁL: Tisztelt Országgyűlés! Elöljáróban én is bejelentem, hogy válaszomat az Országos Tervhivatal elnökével és az építésügyi és városfejlesztési miniszterrel egyetértésben teszem meg. A téma előttünk ismert és foglalkozunk vele. Debrecen város hőellátásának 1981 utáni biztosítására két lehetőség van. Az egyik lehetőség: a debreceni erőmű olyan bővítése, amely a hőellátást egyidejű villamosenergia-termeléssel oldja meg. Ennek a megoldásnak nagyobb a beruházási igénye, de energiagazdálkodás szempontjából kedvezőbb. A másik