Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-22

1545 Az Országgyűlés 22. ülése . A tanácskozás eredményei, ajánlásai jóval túlmutatnak az ifjúsági mozgalom keretein. Il­leszkedve a békéért, biztonságért, a leszerelésért küzdő erők akcióinak sorába, abban is jó ta­pasztalatot adott, hogy az együttműködésben résztvevők körének szélesedésével a nemzetközi kapcsolatokban új típusú vitákra kell felkészül­ni, hogy a mai erőviszonyok mellett, az ideoló­giai nézetkülönbségek megléte és tiszteletben tartása figyelembevételével is lehetőség nyílik a közös álláspontok kimunkálására. A konferencia kiemelkedően fontos kérdés­ként figyelmet fordított a neutronbomba gyár­tása és telepítése elleni állásfoglalásra. Felhívta a figyelmet arra a veszélyre, amit jelent a fegy­verkezési verseny fokozása, a taktikai és a stra­tégiai fegyverek közötti határok elmosása, a vi­lágháború veszélyének fokozása alkalmazásának nagyobb és csábítóbb lehetőségei folytán. A konferencia álláspontja is hozzájárult ah­hoz, hogy a világméretű tiltakozási hullámnak most a nyugat-európai demokratikus ifjúság is mindinkább résztvevője. Tisztelt Országgyűlés! Pártunk politikájá­nak talaján kormányunk diplomáciai és külpoli­tikai erőfeszítéseinek központi kérdése volt és marad a jövőben is az enyhülésért, a fegyver­kezési verseny megfékezéséért, a leszerelésért folytatott harc. Napjaink nemzetközi esemé­nyei, a nem kormányközi szervezetek genfi ta­nácskozása, az ENSZ leszerelési rendkívüli ülés­szaka, a tömegek növekvő kiállása a béke ügye mellett azt mutatják, hogy a realitásokra épülő józan, megfontolt erők erősödő összefogásának vagyunk tanúi. Népünk, ifjúságunk optimistán, a látott problémák megoldhatóságának remé­nyében dolgozik az ötödik ötéves tervben meg­jelölt országépítő munka sikeres megvalósítá­sán. Azt várjuk, hogy a kormány, a külügyi munkát végzők továbbra is türelmes munkával, kitartó erőfeszítésekkel tevékenykedjenek a vi­lág, közte a mi népünk legszentebb érdekeit ki­fejező béke megőrzéséért és további megszilár­dításáért. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A beszámoló­hoz több hozzászóló nem jelentkezett, ezért a vitát bezárom. Púja Frigyes külügyminiszter elvtársat il­leti a szó. PUJA FRIGYES: Tisztelt Országgyűlés! Szeretném megköszönni Erdei Lászlóné, Dar­vasi István és Boros Béla képviselőtársaim hoz­zászólását. Ügy vélem, hogy a hozzászólások hasznosan egészítették ki a beszámolóban tár­gyalt kérdések egy-egy oldalát és néhány olyan problémáról is szóltak, amely nem fért be a be­számolóba. Ahogyan figyelemmel tudtam követni, nem volt olyasmi, amivel vitába kellene szállnom, ami elvileg eltért volna a beszámoló vonalától és mondanivalójától. Ezért ha a tisztelt Ország­gyűlés ezzel egyetért, a zárszótól elállók. Ismé­telten kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a 78. március 24-én, pénteken 1546 kormány nemzetközi tevékenységéről előter­jesztett beszámolót fogadja el. (Nagy taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Következik a határozathozatal. Kérem az Országgyűlést, hogy akik a kül­ügyminiszter beszámolóját jóváhagyólag tudo­másul veszik, szíveskedjenek kézfelemeléssel szavazni. (Megtörténik.) Köszönöm. Van-e vala­ki ellene? (Nincs.) Tartózkodott-e valaki a sza­vazástól? (Nem.) Kimondom a határozatot: az Országgyűlés Púja Frigyes külügyminiszter beszámolóját a kormány külpolitikai tevékenységéről jóváha­gyólag tudomásul vette. Tisztelt Országgyűlés! Harminc percre az ülést felfüggesztem. (Szünet: 12.44—13.20. — Elnök: PÉTER JÁNOS) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Ülésünket újra megnyitom. Rátérünk az Országgyűlés ál­tal megállapított napirend utolsó pontjának tár­gyalására. Ennek következtében napirend sze­rint következnek az interpellációk. Petrovics Emil képviselőtársunk interpellál a kulturális miniszterhez és a külkereskedelmi miniszterhez a Zeneakadémia régi épülete ere­deti funkciójának visszaállítása tárgyában. Pet­rovics Emil képviselőtársunkat illeti a szó. PETROVICS EMIL: Tisztelt Országgyűlés! A Népköztársaság útja 67. szám alá 1879-ben köl­tözött be Liszt Ferenc és az általa alapított Ze­neakadémia. Az épületet a zeneoktatás céljára alakították ki tantermekkel, koncertteremmel. Erkel Ferenc igazgatta azt az intézményt, amely 30 év múltán költözött a mai — akkoriban új — létesítménybe. 1949-ig néhány terem még bérle­ményként szolgálta ugyan a «eneoktatást, de már mutatkoztak a végleges elvesztés biztos jelei. Az épület története elég nehezen deríthető fel. A felszabadulás után a MADISZ, később az útlevélosztály, majd a TANNIMPEX kapta meg. Ez utóbbi vállalat székháza mind a mai napig. A magyar zeneélet és a zeneoktatás kivá­lóságai több évtizede kérik, követelik az épület eredeti feladatkörének maradéktalan helyreál­lítását. Indokolásul csupán néhány tény. Liszt Ferenc, Erkel Ferenc tanításának, Bartók Béla első hangversenyének színhelyét a legnagyobb kulturális értékeink között tarthatjuk számon. A mesterek emlékének ápolása kötelességünk, se több, se kevesebb. A felsőfokú zeneoktatás, s ezen belül a 15 éves fejlesztési program teljes­séggel megoldhatatlan a mai épületben, amely­ben már most is az eredetileg tervezett hallga­tói létszám háromszorosa zsúfolódott össze. A Népköztársaság úti épület 250—300 fős hang­versenyterme pedig némileg enyhíthetne a fő­város megoldatlan koncertterem-problémáján. Az elmúlt évtizedekben illetékesek többször kijelentették, hogy az épület az magyar zene­életet illeti. Ez bizony alig képezheti vita tár­gyát. A TANNIMPEX új, Roosevelt téri székhá­za befejezéshez közeledik. Kérem miniszter elv­társakat, hogy a kulturális intézmények elbú-

Next

/
Thumbnails
Contents